A patakparton futottam. Ott nehezebben engedem magam el, döcögősebben ér el az bizonyos flow-érzés. Ma szinte semmennyire...

Épp azon gondolkoztam, hazafelé vonszolva testemet, hogy mennyire jobb a pálya, ahol csak egy-két lépéssel előre kell nézzek, ahogy az életben is kéne. Nem agyalni azon, mi lesz holnap és 10 év múlva.... csak szép sorjában megtenni mindent, amit kell. Nem többet, de nem is kevesebbet..... Na ezen elmélkedtem, amikor beértem a házunk elé és kölcsönös sikkantás kíséretében megijesztettük egymást a szomszédasszonnyal

Holnap szabadságon leszek. Alszom, piacozom, főzök és tornázom, olvasok és takarítok. Talán elég lesz 8 óra ezekre vége egy kicsit magamban...