nem szex és nem nyújork

Eddigi életemben húsz évet tanultam, - nem számítva a megkezdett, de be nem fejezett szociológiát és a sziri-szari tanfolyamokat - mégis csak két tanítóm volt, akire jószívvel, nagy szeretettel emlékezem. Az egyik Süpek Ottó professzor a francia szakról, a másik Szemerédi Endréné Irénke néni, az általános iskola 3.-4-osztályából. Irénke néni harminc éve tanított engem, most éppen őt készülök felhívni telefonon...

Süpek Ottó már nem él. Szerda esténként kerestük fel, ahol néhány ifjún kívül Szabó professzor töltögette mellette a pipáját, s miközben ők magasívű vitákat folytattak irodalomról, művelődéstörténetről, mi csak ültünk és áhítattal hallgattuk őket. Ilyenkor tetemes mennyiségben fogyott a zsíroskenyér és a főzőkolbász, amit az öreg kedvencével, szürkebaráttal öblítettünk le...

Irénke néni, az álatlánosban, meg csak egyszerűen szeretett bennünket. Nála nem volt tanár-, ügyvéd-, orvos vagy munkásgyerek, magaköré vont bennünket és szeretetével olyan kalandos világokba kalauzolt el, ahol azelőtt talán sosem jártunk.

Nem tudom miért pötyögtem ezt most be. Pedig arról akartam írni, hogy álmomban meghalt a keresztanyám, az anyámmal meg borzasztóan összevesztem, és üvöltöttem vele, a károgók meg csak néztek, nem akartak megérteni, csak a szemüket forgatták. Lidércnyomás volt az éjszaka.