nem szex és nem nyújork

Már a második közeli ismerősöm mondja, hogy olyan vagyok, mint Bridget Jones.
1. számú közeli ismerős: "Pfú mamagi, mintha csak téged láttalak volna. (ennek már négy éve)
2. számú közeli ismerős: "Szóltam is Bálintnak ( a férje), hogy gyere már, ez tisztára mamagi.
Mire én: Szerintem nem. De miért?
Mire ő: Hát az izmos lábad, meg a kék leves ( ), nna, nem mintha nem tudnál főzni ( baromi jól főzök ), meg a béna beszólásaid ( ).

Mi vaaaan????
1. Először is, nincs kék leveses sztorim.
2. Sz'tem béna benyögéseim sincsenek...

Így hát rájöttem.
1. Az ember sosem olyan, mint amilyennek gondolja magát (okos, értelmes, összeszedett, aki ráadásul még jól is jól főz)
2. hanem olyan, mint amilyennek mások látják, vagy rosszabb esetben látni akarják.

Zárjelben:
1. Kétségtelen, hogy a régebbi közeli ismerősöm kicsit buggyant nőcinek ismert. (Neki is volt egy kis stikkje, ezért buliztunk jókat) Véleménye tehát jogos.
2. A kettes számú közeli ismerősöm azonban, asszem, csak ilyennek szeretne látni (és ez a rosszabb)

Konklúzió:
Nem létezik személyiségfejlődés, pontosabban létezik, csak a többség számára érdektelen. Ha megszakadsz is, az emberek olyannak látnak, amilyennek akarnak, azaz személyes emócióik diktálják.

(így hát, fecsatolom a nyuszifarkamat és főzök egy kék levest )