nem szex és nem nyújork

Szilveszterünk régen volt ilyen jó. Talán azért, mert idén nem voltak elvárásaink, azt gondoltuk, ücsörgünk majd otthon, kortyolgatjuk a pezsgőnket, nézzük az idióta tévéműsort, dumcsizunk, és elleszünk.

Délután a barátainknál találkoztunk, öt gyerek, négy házaspár, és egy fiatal páros töltötte be a háromszobás lakást. A kölkök édesek voltak, szerették egymást, nem volt gyíkháború, így mi felnőttek is élvezhettük egy kicsit az együttlétet.

Fél kilencig partiztunk, a kicsit vittük csicsizni a mamához, mi meg nyakunkba vettük a tiszai kisvárost, hét kilométert gyalogoltunk tempósan az éjszakában, miközben fél-fél fülünkben szólt a Café del Mar. Furcsán nézhettünk ki így összedrótozva, egyszerre kellett lépnünk, szorosan össze kellett karolnunk, hogy a fülhallgatót egy óvatlan mozdulattal ne rántsuk ki.
Közben dumcsiztunk, meg-megálltunk megnézni a privát tűzijátékokat. Otthon bevágtunk egy behert a fagyásaink ellen, majd átmentünk gyerekes barátainkhoz megenni a maradék tatár bifszteket, suttogva, a konyhában. Éjfél előtt koccintottunk velük, majd kimásztunk a főtérre, megnéztük a városi tűzijátékot, pezsgőt ittunk üvegből , otthon forró fürdő a fagyások ellen, majd csicsi.

És amilyen az elseje...
Nem rohantunk, összebújtunk, utána röhögcséltünk egy sort, majd egy könnyű lencseleves után felcuccoltunk és hazajöttünk.
A nyugalom, békesség, derű még most is tart. Remélem ilyen lesz az évünk.