"Nézz rájuk úgy, ahogy a csirkecombra ! Mit lelkizel, fenyőfák!!! Kivéárásra termesztik őket, "- nyústöl a barátnőm, szaporán szedve mellettem a lábát.
Álszent módon 3 éve problémázok a karácsonyfa ügyleten.

Az ablakból látom, hogy napról-napra nagyobb fenyőerdő nőtt a piac szélén.
A legszebb formájukat kifele mutatva ácsorognak a fenyők, a földlabdások kisebbek, a dézsások elhitetik velem, hogy hazaviszem és éldegél még, ha kiültetem. Fadögök.

Egyszer sem sikerült még megmenteni a fákat.

3 éve, Szenteste odavittük az akkor még pólyás kicsit az éjféli etetés után a fához és rettentő boldogok voltunk. Mígnem kaparászást hallottunk a dézsából. Anyám!!!!! Éjjel kettőig még elnéztuk, de hajnalban levetköztettük a fát és óóóóriási , hosszú bogarat találtunk benne. 25-én a fagyos földbe küzdöttük bele a fát, teljesen előkészületlenül, szabálytalanul a hóesésben....
Nem nőtt az égig.

Az utóbbi két évben is hiába locsoltuk, szellőztettük, zsenge hajtásokkal jelezte, hogy nem alszik, ahogy kéne, közben meg potyogtatta a leveleit lemondóan.

Idén???? Hajlok afelé, hogy az erkélyen legyen egy dézsás kicsi. Afelé is, hogy az erkélyen legyen egy talpas nagy. Még nem tudom.