Rosszul vagyok, remegek az idegtől, hányingerem van.

Kicsifiam beteg lett, nem lehetek vele, erre a két hétre már nincs tp/na meg előtte sem lehetett/.
Mókuskerék. Utánna meg majd otthon ülhetek és várhatom a csodát, hogy újra munkahelyet találok.
Elcsesztem az egész életem, a poén, hogy mára már látom, hogy hol, de nem tekerhetem vissza az idő kerekét, hogy javíthassak. Innen meg nem találom a kiutat. Pedig annyira keresem.

A lányomal reggel az orvosi rendelőben összefutottam, kérdem a gyereket, miért nem mondta, hogy ov. lesz. Erre a tanárnő bájosan közli, elfelejtettem szólni a gyerekeknek tegnap... Az a baj, hogy mostanában mindenről elfelejt szólni. Pár anyuka hívogatott a délelőtt folyamán, hogy mi tudtuk e, hogy ov lesz. Hát honnan tudtam volna.