Sajnos anyu kórházban volt. Apu ezalatt nem vásárolt, sokszor el sem pakolta a kajamaradékokat, nem ágyazott be sokszor, mert annyira hiányzott neki anyu, hogy csak ült és szívta a cigijét a fotelban.
Rettenetesen aggódom, félek, szorongom, lejtőre kerültem (a megfelelő rész aláhúzandó)
Tegnap este meg alig fértem fel a rohadék piros hetesre, tele volt markecolókkal és szatírokkal. Hazaérve hallottam, hogy a fiúk megint ugrándoznak, szaladgálnak. Átsuhant a fejemen, hogy pakolhatok, napestig, micsoda rendetlenség lesz.!!! És a párom is valami vacakságot mutogatott kajánul az ablakban - aztán elrohant próbára, rámhagyva a rumlit. A francba, még célozgatást is tett, hogy ébren szeretne még 11-kor viszontlátni, ha hazajön. Mélyben a libidóm, kövér vagyok....

Uhh nem bírom, nem bírok egyszerre lenni dolgozónő, anya, szerető, konyhamalac, dadus.

Ez tetszik, igaz?!?!?!