Vné T. Andi vagyok, van egy 9 éves lányom és egy 2,5 éves kisfiam aki lombikbaba. Petra 1998.május 18-án született spontán terhességből, persze a 36 hét után nála is felső burokrepedés történt, de őt ki tudtam hordani, sőt még 8 napot rá is húztam vele. 3500gr 50 cm-rel született és gyönyörű baba volt, persze most még gyönyörűbb nagylány. Minedn olyan szépen indult a születése után, nagyon boldogok voltunk és nagyon örültünk Petrának.
Sok tejem volt és szépen gyarapodott, nőtt. A 6 hetes controll után a nőgyogyim felírt egy szoptatás alatt szedhető fogigátlót, ami melett 1998 október vége félé méhenkívüli terhes lettem.Elkezdtem vérezni, azt hittem hogy ez mensi csak akkor volt fura mikor már két hete tartott és mindig rosszul érzetem magam. Jelentkeztem a dokimnál aki megvizsgált és gyogyit írt fel, hogy ettől majd eláll. Egy hónapig szórakozott velem egyre rosszabbul ,éretztem magam, mikor magánklinikáján megkapart. Azt mondta, hogy most majd abbamarad a dolog, de nem így történt két napra rá már felállni sem tudtam, képtelen voltam ellátni akkor 6,5 hónapos kislányomat és egyre csak az motoszkált bennem, meg fogok halni. 1998 dec.2-án este a férjem bevitt a kórházba, ahol uh vizsgálat során kiderül a méhenkívüli terhesség és hogy a bal petevezetőm szétrobbant.Azonnal műtöttek, a gyerekemet úgy hagytam otthon, hogy azt sem tudták a szüleim mit adjajanak neki enni, mivel főleg csak szopizott. A főorvos engedélyezte, hogy behordják szopizni, akkor amikor csak akar, de sajnos a tejem elapadt átmenetileg a műtéttől, a baba idegen környezetben nem akart szopizni, úgyhogy otthon is szenvedtek vele. A tápszert nem ette meg, igy egyik napról a másikra elkezdték etetni bébipépekkel, mert mást nem evett meg.
A védőnőm teljesen ki volt akadva a dokira, amiért nem vette észre 1 hónapon keresztül, hogy mi a baj, és hogy a baba is kénytelen volt anya nélkül maradni egy hétre. Nagyon furcsa volt hazamenni, a kislányom az első időkben idegenként viszonyult hozzám, azt hiszem ekkor megszakadt valami közöttünk, imádom, szeretem de mégsem olyan a kapcsolatunk mint kellene, szerintem.
Teltek az évek már 3 éves elmúlt, mikor kezdte kérdezni, hogy neki mért nem lesz kistesója még. Párom unszolására kb fél év után, miután a doki megerősített abban, hogy nem lehet semmi gond, lehet babánk belekezdtünk a kistesóprojektbe. 2001 december 31-én nagyon rosszul voltam, megjött a mensim kb 1 hetes késés után, de furán éreztem magam. Két és fél hét múlva újta vérzni kzdtem, ekkor már gyanús volt a dolog. Bementem a kórházba jan 23-án este miután rosszul lettem. A doki megvizsgált, nemtatlált semmi szokatlant , de azt mondta menjek haza és teszteljek, ha pozitív legkésőbb másnap reggel vissza a kórház. A teszt, ha halványan is de pozitív lett. Felhívtam a dokit aki másnap reggelig adott haladékot, ha kibírom a fájdalmakat, ha nem éjjel menjünk be és újabb műtét.
Másnap reggelig bírtam a földön fetrengve, mert nem akartam a lányomat megint úgy otthon hagyni mint az előző esetben. Másnap elvittük oviba és elmondtun neki, hogy mi a helyzet. Aznap délelőtt megműtöttek. Első műtétnél a bal oldali petevezetőt vették ki, most jobb oldali méhenkívüli terhességem volt. Megmentették a jobb oldali petevezetőmet, de a műtét során a bal petefészkemet félig el kelett távolítani, mert tele volt cisztával.