nem szex és nem nyújork

Itt van a papa. A férjem édesapja.
Ne hidd, hogy könnyebb így. Nehezebb.
Most, hogy itt az ősz, unatkozik, unatkoznak otthon, így eljönnek, eljön.

Igaz, a lőtéri macskát nem érdekelte nyáron, hogyan fetrengek a depresszióban, hogy egész nyáron otthon voltam a kicsivel. Nyolcól hétig kettesben, tíztől hatig pedig konkrétan bent a házban, a kánikula miatt. Akkor, a lőtéri macskát nem érdekelte, hogyan basz szét a depresszió

Most, hogy itt az ősz, és lóg a tél lába, jönnek, mert unatkoznak otthon. Én, meg ilyenkor görcsölök, mint az állat, hogy mit főzzek, mert a papa baromi finnyás, igaz az én főztömet jobban szereti, mint a másik mennyéét, mégis amaz fürdik tejben-vajban, ő a csúcsanya, az övé a csúcsgyerek, mert otthon van.

(de amikor kitálaltam ma este a gulyáslevest, a papa belemerítette az első kanalat megízlelte, majd ahogyan rám nézett, csillogó, hálás szemmel, nos, ez szinte mindent feledtet.)

De csak szinte.