Majom a ketrecben

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben. Ákos


Na, ez van most....
Orwel forog a sírjában.
Ülünk a tévé elött. jól nevelt, megfélemlített, félrevezetett állampolgárok és nézzük, ahogy szűkkörben végetérnek az 56-os ünnepségek a Hósök terén. Hermetikusan elzárva, ezerszálon bebiztosítva ünnepelnek úgymond......
Normálisnal mondható helyeken ezen megemlékezések alatt jól öltözött családok kartkarba öltve álldogálnak, könnycseppek morzsolgatva szemük sarkából, meghatódva pillogva unokáikra, a jövőre, a reménységre.

Nálunk a legkisebb psssszt-tól félve el kell keríteni a min. elnököt, hiszen ha csak három ember odakeveredne, egy bizton elkiáltaná magát: Meztelen a király!!!!! És lenne haddelhad és hullnának lefelé az álarcok ezen farizeusok pofájáról.
De nem.
A hó csendesen esővé szelidül. Szebb napokat alig látott országunk emberei fekete autóba vágják magukat, végighajtanak a városon, ahol elvétve kóvályog néhány, magát világmegváltónak álmodó, szerencsétlen.....