nem szex és nem nyújork

Pedig a ma reggel is szépen, kedvesen indult, megnéztük apát, ahogy elmegy, békésen felöltöztünk, megettük a bundit, amit sütöttem, utána egy kis ajnározás, anya el kezd főzni, a gyerek fúr-farag mellettem, kész az étel, fél tizenegy van, fúj a szél, menjünk ki egy kicsit, anya felvesz - hangzik ma már vagy ötvenedjére, tőlem három centire van mindig, apró lábaival ott topog a fenekemben, a dolgomat sem végezhetem egyedül, de tizenegykor már kezdem unni a banánt, jó lenne kimenni egy kicsit legalább a levegőre, de nincs kedve, így hát gyűrjük tovább bent, márt kezdek fáradni a ringatgatástól, az anya felvesztől, aztán hirtelen elkapja egy hisztiroham, megnyugtathatatlan, és már érzem, hogy a fejem olyan szivacsosan szikkadtan tompa, mint vizsgaidőszakban volt este egy áttanult nap után, érzem, hogy már a szememmel sem nagyon tudok fókuszálni, legszivesebben csak bambulnék laza szemizmokkal, de nem lehet, figyelni kell a gyereket, le ne essen, meg ne szúrja magát, még mindig sír, ebéddel kínálom, de nem kell neki, én meg émelygek, ez a vég, nem lehet bírni itthon felnőtt szó nélkül egész nap.

Felviszem, belerakom az ágyba, kivételesen megtagadom a mesét, anya nagyon elfáradt, de nem is forszírozza a kicsi.
Most csend van, megiszom egy jókora pohár bort és hagyom hogy ne legyen semmi a fejemben, de lesz még délután is, szélviharral, hogy ne mehessünk ki, korai sötétedéssel, hogy a lámpafény mellett játsszunk nyarat.
Estére megint zombi leszek.

(alig, hogy megtalálom, ilyenkor mindig elveszítem önmagam)