Ülünk tegnap a nappaliban a kanpén Apával Éppen a vacsora, fürdés, pakolás fáradalmait pihenjük ki, közben természetesen politizálunk.... szóval eregetjük kifelé az egész napot gőzt.
Hallom, hogy a távolabbi szobából csattogva szalad a kicsi. Elérzékenyülten mondom a Páromnak: "Látod, ez annnnnnnyira hiányzott, amikor gipszben volt a lába!" Odaér, beveti magát közénk, takaró, matricás könyv. Elmélyülten játszunk altatásig.

Aztán ülnék a gép elé, ahova gyakorlatilag nem férek, ha a gyerekek otthon vannak. Kihasználnám, fecsegnék, olvasgatnék...
ÜlLLLLLLLLLLNNNNNÉÉÉÉÉÉÉKKKKKK!!!!!!!!!!!
Bekapcsolás után az XP úgy fogad, mintha regisztrálnék éppen. Azta, minden elszállt!!!! Kicsi fiam mindent eltolt valahogy!!!!!!!!!!!!!

A kis büdős ezért jött önként el a géptől, ezért volt olyan kis édes cicamica, mert tudta, hogy rontóPál volt?!?!?!

Egy szó, mint 100: otthonról nem fogok tudni írni pár napig.