nem szex és nem nyújork

Még mindig az őszi nagytakarításban vagyok nyakig. Sajnos naponta csak 1,5-2 órákra telik, így meglehetősen szakaszosan haladok. Ma nekiálltam az iróasztalfiókok, dossziék kiürítésének.

Az egyikben szociológiai tanulmányaim első éves jegyzeteit találtam meg. El is révedtem egy kicsit...

...a sikertelen terhesség után íratkoztam be az egyetemre, mondván, ha kiderül, hogy mégsem lehet gyerekem, akkor leglább legyen előttem egy hosszútávon megvalósítható cél. Ami eltereli a figyelmem a bánatomról. Meg miért ne lehetne három diplomám - gondoltam.

Alighogy megkezdődött a szemeszter, rá másfél hónapra már terhes voltam. Egyre növekvő pocakkal gurultam az órákra. Emlékszem, éppen Max Weber-ről tartott előadást egy komor figura, amikor úgy elkezdett ficánkolni a kölök a pocakomban, hogy mosolyognom kellett ....

Harminöt hetes terhesen még vonatoztam, és letettem egy kőkemény vizsgát, a fent említett úrból.

Azóta halasztottam, meg halasztottam, meg halasztottam, pakolgattam odébb a jegyzeteimet, és rájöttem, éppen ma, éppen most, hogy valószínűleg nem fogom folytatni.

Gyakorlatilag folyamatosan, kisebb-nagyob megszakításokkal tanultam. Így azt hittem, én magam leszek az "élethosszig tartó tanulás" szlogenjének mintaképe.

És most, pakolgatás közben rájöttem, hogy belefáradtam. Nem akarok már nyüstölődni, utazgatni órákat, tanulni felesleges dolgokat, amiket nem hogy nem hasznosítok, nem hogy nem jutok tőlük előbbre a választott páylámon, de még a végén irigységet is szül...

Hát ez van.