Gyerekkoromban legyintettem és nevettem a "Ha történik valami..." kezdetű mondaton. Anyám gyakorta szólt így utánam, amikor leszaladtam valamiért a közértbe macinaciban, papucsban. Öltözz át utasított és én meg nem értettem???? Olyan kerek volt a világ, mint ahogy azt látja most a 11 éves fiam. Mi a fene történne??? Kérdezi. Nem visz mobilt, rágom a kefét, hol lehet edzés után. Anya , ne parázz.
Az anyasággal együtt jött ez. Pedig még a fele sem látszik ki. Csak kicsit kilóg...néha...de az kiteljesedés még nagyon messze van ettől. Ez féltés az én fogalmaim szerint, de pillanatok alatt jeges rémület tud lenni, ha a családomról van szó.

Arra gondolsz, hogy "ha történik valami", tudatosan haljak meg? - kérdezi a Párom a vacsoránál??? Tudatosan??? Miért ezt a szót használod? Igen, arra kérlek, hogy ha ez megtörténne előre nézz, felfelé törekedj. Igen, erre gondoltam.
ÁÁ, nekem még annyi dolgom van! Csak nem tesz ilyet velem, - rágja tovább a kenyerét.

Uhh, én sem akarok ilyenekre gondolni, de megrémiszt a távolság, a repülés, ami olyan természetellenes és önhitt. Az a képtelenség, hogy elindul kedd délután és megérkezik kedd reggel !!!!!!!! 10 óra repülés után.
Fogok én még itt nyavalyogni, látom ezt előre, látom ám. Fogom hosszú és unalmas monológjaimmal televésni ezeket a fénylő lapokat.. Fogom bizony, mert kurva parás vagyok.