nem szex és nem nyújork(Úgy tűnik, ma én vagyok a naplókirálynő, írok, mint a gép.)

Van valami, amit nem tudok magamban tartani. Le kell írnom, annyira méltatlan. Az anyám beszólása.

Mint korábban írtam, a novellapályázatnak nem lettem nyertese, a nyolc-tíz évvel korábbi zsengéimet küldtem be. Azóta nem írtam. Aztán mégis leültem, kiküzdöttem magamból két zsír új írást, amit a korábbiak helyettesítéseként postáztam, mondván, a régiek már nem annyira tetszenek, ha lehetne módosítani. Lehetett. Erre kaptam egyfajta különdíjat, azaz a szerződésen felüli plusz oldalak ingyen jelenhettek meg a könyvben.
Igen. A másodvonalbelieknek is lehetővé tették a megjelenést, de nekik nem biztosították az ún. tiszteletpéldányokat, azaz egy bizonyos számú darabot javasoltak megvenni előállítási áron. Nagy cucc, a mai világ ilyen.

Ennyit az előzményekről. Közben a Családinet küldte a hírlevelét, benne pályázati felhívás a Hölgyek Antológiájába. Nekem most megerősítés kell, hogy érdemes e belevágnom komolyabba is. Így elküldtem nekik is két írásomat, tegnap kaptam az emilt, bekerült az egyik. Benne lesz az antológiában, rajta lesz a CD-n, talán felolvasói esten is elhangzik.

Ez az igazi öröm. De csak addig, amíg az anyád be nem szól.
Alig vártam, hogy felébredjen, szaladtam hozzá, mondtam, képzeld újabb írásom jelenik meg egy másik antológiában. Csak ennyit kérdezett:
- Mennyiért?
(igen nulla vagyok, anya, én csak vásárolni tudok magamnak megjelenési felületet, ne is vegyél komolyan, csak addig biztass, amíg érzelmileg nem lépek a lábadra)

Egyszerűen otthagytam. Bementem a hálószobába, lefeküdtem az ágyra. A többit már ismeritek: kétszer próbált békíteni. Hát jó.

Így hát örülhetnék, de most éppen nem tudok. Fika vagyok. A szemében.