Családinet.hu
#354 mamagi
2006-10-01 10:40
nem szex és nem nyújork 133
nem szex és nem nyújork

Úgy felhúzott az anyám, hogy szabályosan reszket a kezem.

Megjelent három novellám egy antológiában, anyu vette fel a csomagot, amiben példányokat is küldtek, kértem, bontsa kis bátran, nézze meg a kiadványt, olvassa el újra az írásaimat.

Na, hogy tetszett, kérdeztem tőle telefonon, mire ő, hímelt-hámolt, hogy ez nagyon kemény, meg hogy vannak az én fejemben ilyen mély, később már úgy mondta, sötét gondolatok (?), és hogy ő ezzel tulajdonképpen nem fog dicsekedni, mert biztos, amit írok, azt is gondolom a világról (még szép!).

Kérdeztem, attól félsz, hogy szuicid vagyok? Öngyilis néni? Vagy hogy pszichopata? Esetleg, hogy egyszer meg fogok zavarodni?
Nem, nem, csak annyira ijesztő, hogy ilyen dolgokon gondolkozom. És odaadta Lacinak is elolvasni, de ő nem szólt semmit, csak komor volt, már bánja is az anyám, hogy ajánlotta neki elolvasni.

Hát jó, anyu, a két legújabb novella a depresszió legmélyebb időszkában született, ne csináld már úgy, hogy másfél éve nem tudod mi van velem, amikor mindig mondtam, jobb-rosszabb periódusok váltakoztak.

De ő nem érti (Borka ugyanezt írta korábban), szóval ő nem érti, hogy lehettem depressziós, amikor annyira akartam ezt a gyereket, aki tüneményes, hogy nem tudok neki örülni? (Ez megőrült, az anyám az, akinek elment az esze, örülök a gyerekemnek, szeretem, óvom, az anyja vagyok holtomig, meg még azután is).

Meg hogy olyan gondolatok írok, amiket sokan fel sem fognak, meg sem értenek, de akkor már azt találtam mondani, hogy azok érzelmi bunkók, az EQ-juk a béka segge alatt van.
De hogy miért nem tudok én vidámakat írni, mint régen, azok olyan jók voltak, kedvesek?
Azért anya, mert azt bármelyik pályakezdő képes papírra vetni, jó volt nekem is ujjgyakorlatnak, úgy tíz éve, de hol van azokban olyan gondolat, amiken érdemes napokig morfondírozni?

Végül azt mondtam, fejezzük be, erről a témáról ne beszéljünk többet, ha írok még, nem kell elolvasnia, ha jelenik meg könyv, nem kell megnéznie, nehogy felkavarja békés életüket.

(hétfőn a férjem elutazik három napra, jön anyu, eddig nagyon vártam, de most egyáltalán nem, bekerült a szálka a rendszerbe, én megbántott vagyok, ő meg gondolom zaklatott?
Hozzászólások: (összesen 6)
Új hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2006-11-07 17:07 babygirl30
Hello ! My name is mis Carolin i saw your profile today @csaladinet.hu and became interested in you,i will also like to know you the more,and i want you to send a mail to my email address so i can give you my picture for you to know whom l am.Here is my email address ( carolin_55godwill@yahoo.ca ).I believe we can move from here.I am waiting for your mail to my email address above.miss Carolin.(Remeber the distance or colour does not matter but love matters alot in life) Please reply me with my email address here (carolin_55godwill@yahoo.ca)
2006-10-02 15:48 mamagi
Százszor kell megbocsátanunk az anyánknak, ahogy ezt megteszik nekünk és miattunk ezerszer. Én már kezdek megbékülni, a megbántottságommal meg majd kezdek valamit. Borka, írd vissza te is a telefonszámát, nehogy késő legyen, hogy amikor már hívnád nem lesz kit
2006-10-02 12:39 Borka
Döbbenet, hogy ugyanez történt velem is, jóllehet nem novella (azt már biztos nem adnám neki elolvasni), de köztünk is eltört valami. Szerintem már sosem fog rendbejönni, ezért ma kitöröltem a számát a telefonomból, hogy mág véletlenül se legyen ingerenciám felhívni. Mert ha felhívom, mindig megbánom, ahogy ma is. Soha többet. ...Pont most hívott fel. Bizonyos dolgokat tisztáztunk, de azt hiszem, ennyi. :/ Majd lesz valahogy, ahogy eddig is mindig volt valami. Fel a fejjel, Mamagi, neked is!
2006-10-02 08:33 mamagi
Ildikó, Banyácska! Köszönöm. Vertetek belém egy kis életet. Anyu addig lesz nálunk, amíg a férjem odavan. Csak a gyerekkel fogunk foglalkozni és akkor minden helyrejön. remélem.
2006-10-02 07:23
Egy anya minden esetben másképp látja a gyermekét, mint bárki más. De nagyszerű, hogy novellákat írsz!!! Valaha én is írtam: sci-fit. Most nincs időm elmélyedni, de nem tettem le arról, hogy majd...:-) Szuper dolog, ha írsz. Nehogy elmenjen tőle a kedved! Az én anyukám se értette soha, mit miért írok. Nem tudom miért, de nem tudott eltekinteni a személyes emlékeitől velem kapcsolatban.(?) Azt javaslom, azt a "szálkát" húzd ki, elsősorban a magad rendszeréből, fogadd el, hogy ő másként szemléli az életet. És persze igaz, amit Banyácska írt, attól fél a Te anyukád, hogy valamit "ő, rontott el". Nem érti, hogy az életnek ezer ága van, hogy a Te problémáid, gondolataid nem csak a "nevelésből", az általa biztosított feltételekből fakadnak. Amikor együtt lesztek beszélgessetek a gyermekkorod szép emlékeiről, ha lehet kerüljétek a novellákat, ha meg rátérnétek mégis, akkor mondd azt, hogy az egy teljesen más ügy, az nálad egy másik világ, amit meg kell, hogy tegyél (mármint le kell írnod), mert segítened kell abban, hogy egy napon szebb legyen a világ. A "Mesterem", aki annakidején segített abban, hogy jobbak legyenek az írásaim, valami ilyesmit mondott:: Minden novellának értelme van, ha csak egy embernek ad valamiféle többletet, már megérte, és akihez szól, az meg is fogja érteni. A Te feladatod, hogy jól közvetítss! Akinek/akikhez szól, el fogják olvasni és megértik. A "fióknak" írt novellának is van értelme, mert bár ha nem is olvasta senki, akkor is megszületett a gondolat, amely mindenképp bekerül a világegyetemben létező, közös tudattalanba. És a Magyar ősi vallás is azt mondja, hogy Istennek YOTENGRIT-nek (és belőle Ükkőnek és párjának Gönüznek) szüksége van az emberekre, mert az emberiség szellemi gyarapodása révén szellemanyagot nyer vissza az anyagból. Így aztán jó úton jársz, amikor követed a benned elhelyezett Ős-sejtést, és megírod novelláidat! Ne keseredj, írj és próbáld megérteni anyukád elfogult álláspontját is. Szeretettel: Ildikó
2006-10-01 11:17 Banyácska
Ő azt szeretné, ha boldog lennél, mert neki az siker és elégedettség, hiszen nem hiába szült e világra téged. Ha azt látja ez nem megy, akkor magát is okolja, hogy vajh' mit nem adott meg vagy vitt túlzásba, hogy te nem vagy elégedett. A depi, mint betegség, nem azokat támodja meg,a kiknek okuk is lenne. Anyósom, aki a Máltaiaknak segít ruhát osztani, mindig meséli, hogya nincstelenek között igazán depissel nem találkozott. Akik hozzájuk fordulnak, azok igazi túlélők, sokszor évek óta utcán..mégis. No, anyától ne várj objektívet, de a közelit se, mert kevés több súlyt viselő kapcsolat van, mint épp az anya-lánya....