Köszönöm, "mamagi"-nak a biztatást! Sajnos autista kisfiam mellett nem tudok munkát vállalni, csak azt, amit már leírtam. Tehát heti 5-6 óra abban az iskolában, amelyikbe jár. Azt is csak addig, amíg ő a tanáraival van. Ez az egyik csapda. A másik meg az, hogy az iskolák nem ismerik mire képes, mire jó egy szociálpedagógus. Merőben más, mint a szoc. munkás. Mi gyerekekre, családok megsegítésére kaptunk kiképzést, míg a szoc. munkás az idősek, a hajléktalanok stb. segítésére.
(És persze nincs olyan hely a városban, ahová a gyermekem biztonsággal be tudnám adni, ahol vigyáznak rá, amíg elintézzem a hivatalos ügyeim.)
A baj az, hogy elkeserítő, hogy fölhívok egy hivatalt, ahol csaknem gúnyosan elküldenek a f..., és közben meg kutatok a neten és mindenhol azt olvasom, hogy a gyes-es anyuka vállalhat munkát. Ez azért elkeserítő a számomra, mert én tudom a magam dolgát, azt, hogy mit tehetek és mit nem. Tudom, hogy mit tudnék adni a gyerekeknek, vagy a fiataloknak, ha lehetőségem lenne rá, de a hivatalban olyan valaki ül, aki odakiált a munkatársának, hogy ugyan mondja már meg, lehet e dolgozni a méltányossági gyes-esnek!? És érzéketlen, meg érdektelen. Bürokratikus hivatalnok, aki egyrészt nem ért a munkájához, másrészt meg kiégett, de nem a szakmájában égett ki, hanem, mint ember. Mert ha a szakma tette volna olyanná, amilyen… de nem! És nem érdekli. Érzem a hallgatásában a fintort, meg a vágyat, hogy tegyem már le a telefont! Elutasító.
Nem meri azt mondani: Bocsásson meg, de erre most nem tudok válaszolni. De utána nézek. Kérem, hívjon föl hétfőn, vagy jöjjön be személyesen, és akkor elmondom, hogy mit találtam.
Ilyenektől kerül aztán az ember maga alá és válik tompulttá, mint azt írta "Banyácska" is!
És a "Csillagok Küldötte", az én csodás kicsi fiam, ma 11 éves!
Kívánok mindenkinek Nagyon Szép Napot!

2006. októbet 1.