nem szex és nem nyújork

Érdekes, hogyan a változik az ember az évek során.

Tinédzserként és a húszas éveim elején csak az érdekelt, hogy jól nézzek ki.

Huszonéves voltam, amikor rájöttem, hogy mindez kevés. Újabb szakasz következett: meg akartam mindent tanulni, okos és sikeres nővé vágytam válni.

De harmincas fejjel ismét kezdett más is a látóterembe kerülni, ugyan még akartam tanulni és még mindig vágytam a sikert, de már egyre többször ötlött fel: jól lenne otthon szendvicseket kenegetni és sütiket sütni az enyéimnek.

Most, még benne a harmincban, de már közelebb a negyvenhez, kizárólag az érdekel, hogy rendben menjenek a dolgaink. Hogy a gyerek jókedvű legyen és egészséges, a férjem szeressen, tartózkodjon minél többet otthon, hogy szép legyen a lakás és ápolt a kert.

Ahogy közeledik a negyedik iksz és a homlokcsakra maximális megélésének az időpontja, egyre jobban vágyom ötvözni a korábbiakat. Élni és szeretni magam, haladni és fejlődni tovább, feloldódni tudni a családban. Szép és nehéz feladat.

De ahogy az ember bölcsül, lassanként a dolgai is letisztulnak.