Ma még más felfedezésre is jutottam. Párommal egyre komolyan tervezgetjük, egyre régebb óta mélyebben fúródik bele az akaratunkba, égeti be magát mindenhová. Kezd összeállni a kép... Hogy miért nem kapok én itthonra állandó munkát? Csak alkalmit, azt viszont nagyon? (Ez jó..) Hogy miért nem sikerült a lakásvétel? Hogy miért jut mindig a kezembe jogsiszerzős-autósulis szórólap? (nem tunk vezetni...) Hogy miért van szarban anyagilag az egész családunk felmenőleg és szétmenőleg is? Hogy miért jön nekem mindig valami angolgyakorlat? Meg a férjemnek is? Meg az egyre eldurvuló politikai-megélhetési helyzet? Felbukkanó magyar és natív barátok külföldön? Évek-hónapok óta?? Ez JEL! ...JEL!! ...JEEEEL!!!
Hogy lássuk meg, halljuk meg, de mit is?
Hogy húzzuk el a belünket a retkes valahová ebből az országból!!!
Már csak a lelkem honvágya tart itt minket. A több évtizedes hazaszeretet, ami gyermekkorom EPROM-ja a szívem mélyén. Meg persze a család és barátok. De az internet által kitágul a rendszer, a család meg mobilis lehet, a honvágy meg egyre inkább halványodik... A hazaszeretet nem - de azt távolról is lehet gyakorolni... Nem lokális, hanem emberfüggő. Most kezdem megérteni külföldön élő rokonaimat, akik nap mint nap hazavágynak, de tudják, itt nekik (sem) lenne hely... És odakint megalapozott a jövőjük, az egzisztenciájuk. Az unokatestvérem férje egy, a hadseregnek dolgozó cég szoftverszimulációs mérnöke. Az Amerikai Egybesült Állatok tagja, úgyhogy neki OTT mindig lesz munkája... A felesége pedagógus, ez sem egy haldokló szakág. Lehet, ott sem fizetik túl jól, de ha jön a baba, már csak a férje miatt is otthon tud vele maradni, ha akar. A szülei (apuka szintén mérnök) nyugdíjba vonulnak, tisztességgel. Apuka még két évet lehúz Chicagóban, aztán itt, a szülőhazájában vesz egy házat, haza fog járni, de csak látogatóba... Tavasztól őszig, a telet pedig Floridában tölti... Hiányzunk neki, meg ő is nekünk, nagybácsi a szentem, de a saját családját sem szeretné elhagyni, nem beszélve a penzumról...
Na, megint a családról rinyálok. Olyan vagyok, mint egy rossz vén nyanya. Jesszus... Asszem öregszem... Pediglen még harminc se vagyok. De nem sokáig. Másfél év múlva már az leszek. ...Na és?!
Megyek, befűtöm a kandallót, hogyha Apa hazaér, ketteskén elhintázzunk a karosszékben, ő pipázik és én meg kötögetek...