Basszus. Mire kell ébrednem? Valaki elbaszta a munkámat. Elnézést. De tényleg. És én meg mosgathatom ki magam a szarból. (Ez most egy PARENTAL CONTROL-os irodalmi anyag lesz. ) Ezer partnernek valami régebbi változatú, mára rossznak minősítendő vacakság ment ki. Kurva életbe. Nem én küldtem el! Én a legújabb változatát adtam tovább, ahol már semmi helye nem volt hibáknak. Leellenőriztettem kvázi. Igaz, a pattogós-fúrós kolegina nem kapott belőle, de neki a főnöknőm küldte tovább. Ergo kapott belőle mégis. Aztán most meg jött pampogni, hogy mi ez az egész. Mondtam neki, mikor kiderült, hogy nem egyről beszélünk, hogy én bizony nem tudom. Sőt, a főnöknőm sem tudja. Most aztán jól nézünk ki. Egyvalaki tudja, a programozó srác, akinek ezt a fontos anyagot kellett HTML-be megírni... Nem merem felhívni. Mert ha ő baszta el, akkor én leszek a közellensége... Mi a búbánatos pacifütyit csináljak? Utálok rosszban lenni másokkal. Utálok folyton védekezni. És ha én utálok, akkor mégis miért kell?