Nagyon jó itthon lenni.
A gyerekek oviban, isiben. Mi meg itthon kettecskén! Ilyen szinte még nem is volt, amióta itt lakunk!
Ő írja a doktoriját, elfoglalva a gépet előlem, hálaáégnek, én takarítok, olvasok, főzöcskézek és lazítom az agyamban a huzalozást, ami 1-2 hónapja befeszült, csikorog, küzd.
Micsoda ajándék ez a két nap együtt. Pedig csak vagyunk sokszor órákig a lakás két külön pontján, de boldogító tudni, hogy bámikor a háta mögé léphetek és belecsókolhatok a nyakába.
