Ma mi voltunk vendégségben. Apukám és a nővérem egy napon születtek (persze nyilván köztük több, mint húsz év...), a sógorom és a fiam pedig nemsoká szintén ünnepelnek - mind szeptemberben. Most Apuékat ünnepeltük meg, nemsokára a fiúk lesznek soron, hogy ne legyünk egy rakáson. Furcsa volt, hogy a barátkozós fiam teljesen kiakadt a nővérkém kisebbik lányától (aki önmagában is egy El Nin~a), és nekiállt verekedni majd egyéves létére. Kiderült, hogy azért, mert a csajszi elég durván bánt vele.. Úgy értem, szeretetből, csak nem figyelt oda, megütötte a Legény kis buksiját, lerohanta, összeszorítgatta - nem csoda, ha Márkusomból kibújt a brutális férfi. Önvédelem volt. Milyen kis ügyes! Aztán noha nem sokat voltunk együtt tartalmasan, mivel két tűzgolyóra kellett vigyázni, a legnagyobb lányka meg besértődött, és akkor őt is adjusztálni kellett a szüleinek - egyébként meg a kicsi fiammal csüngtek egymáson.... Így a szülői rész felszabadult, a nővéremmel felváltva kapkodtuk el a fényképezőgépet. A hangulat a szokásos volt, s merthogy nem írtam le a környezeti tényezőket, most megteszem... Apukám és a felesége voltak a házigazdák, fantaszta gyümölcsös-túrós tortát és bográcspörit rittyentettek galuskával. Anyukám a hétvégén a nővéreméknél aludt, így velük együtt érkezett. Egyébként is jött volna, csak akkor közelebbről... meg velünk. Mindig így szoktuk. Tőlünk 20 percre lakik... Apukám meg gyalog egy órányira, de sajna, tömegközlekedéssel is... A szomszéd kerületben! Anyukám is! Ő nagyon gyakran átjár segíteni... Imádja az unokáit... Közben meg dolgozik... Én meg bálványoztam mindig is... Apukámhoz ennek ellenére ritkán járunk, mert meg kell vallanom, nagyon nehéz ember, ha iszik. És gyakran iszik. Ma is nagy szívdobogást okozott nekem. Nem bírom a szövegét. Igazából senki sem... Ez annyira borzasztó... De közben meg tök jóban vagyunk... Szóval nem vészes, csak annyira szégyellem magam, amiért emiatt nem járunk át hozzá...
Aztán este megnéztük a Híradót, és... ideje végre kitöltenem a kanadai bevándorlási kérdőívet, aztán lesz, ami lesz...
Jézusom, az egész családomat leírom. Ez gáz! Mentem tovább, mielőtt mindenki kikészülne a memoáromtól.
Ha a szakmám nem fizet semmit, úgyis könyvet fogok írni. Aztán hobbiból szakmázom. Már a művésznevem is megvan.