nem szex és nem nyújork
Hát jó. A kirándulás.
Mindenek előtt. Ez úgy indult, hogy a férjemet elhívták a régi barátai vitorlázni. Már egy hónapja szervezgettük, hogy addig én valahol másutt pihi, meg masszír, meg alvás, meg egyebek. De kiderült, hogy csak néhány órás lesz a fiúknak a hepaj. Menjek én is, mondta a párom, amíg ők vízen, addig én valahol wellness, délután meg egymáséi vagyunk. Megvettem.
Minden baromi jól indult. A gyerek jó passzban anyuval, süt a nap, mi feldobottan indulunk. Folyamatos kezezés az autóban, szerelmetes pillantások, röhögcsikélés. Megérkezünk, a szállás príma, B.almádi bájos, minden oké.
Délig baszakodás, de végre összegyűltek a fiúk, mondom elkísérem a hajóhoz, köszönök a barátoknak, de a férjem úgy rohant, hogy egy lépéssel mögötte lihegtem, mint egy arab nő. Gáz...
Útjára engedtem, menjen. Én vissza szállás, nem baj, alszom egy kicsit, meg tévézgetek, (a könyvem otthon maradt), háromig szunyáltam, utána elindultam keresni egy éttermet.
találtam, jó volt érezni megint azt, amit anno, a szinglilétben szerettem, a függetlenséget, a senkiért nem felelés örömét, a magam vagyok, magammal kell csak elszámolnom felszabadító pillanatait. Ittam egy sört, beszélgettem a pincérrel, majd fizettem, indultam sétálni, gondoltam megnézem a fiúkat...
Éppen jöttek szembe, mondták éhesek, így visszakísértem őket az étterembe, kérdeztem, nem vagyok-e a terhükre, de éreztem, már nem szabad szingli vagyok, hanem oldalkocsi...
Már öt óra volt, azt hittem befejezték, de mondták, vissza, kaptak valami nagy ladikot, azt is kipróbálják, elkísértem őket, de nem hívtak magukkal....
Gondoltam, néhány óráról volt szó, ezért hatra-fél hétre végeznek, addig sétálgatok a parton.
Még mindig varázslatos volt a magány, csend volt a fejemben, ritka adomány, mindig zizegek, figyelek, agyalok, de most nem, a fehér blúzomban a parti korzón lefeküdtem a kőre, hallgattam a vizet, és néztem a felhőket, amit úgy szeretek, meg a fecskéket, ahogy dolgoztak, fáradhatatlanul...
De végül eluntam, hülyén nézhetek itt ki, elindultam vissza, már hat óra, most már nem wellness, keresne a férjem, elaludna, vízen volt egész nap, hogyan bújunk így össze?
Így hát ismét a kikötő felé sétáltam, igazság szerint már térdig jártam a lábam, gondoltam megvárom míg kikötnek, örülni fog, ha meglát, így hát leültem, vártam. Mint mindig.
Szép volt a víz, csendesen morajlott, de már kezdtem unni, a fecskéket is, meg a várást. Hétkor elindultam vissza.
Wellness? Kilencig van a szomszéd szállodában, de a férjem akkor nem talál itt, hát jó, akkor inkább nem. Beültem a bárba, kértem egy sört. Negyed nyolckor hívott, mi az végeztetek? - kérdeztem, még hajlandó lettem volna visszasétálni érte, de nem ,még vízen voltak, nincs szél.
Kértem egy vilmost. Ültem, bámultam a bárban a Magellánt, utána az Activityt, néztem az reklámokat és úgy éreztem, hogy engem most megszívattak.
felmentem a szobába, ekkor már szétvetett a düh, már nem voltam örömteli szingli, csak egy leszart feleség, a férjem fél kilenckor került elő, de ekkor már úrinő sem voltam...
...szókészletemet a kocsmák és lepukkant ribancok nyelvezetéből merítettem...
Hát ez volt.