A lány egyik kezében szép szál rózsát szorongatott. Amolyan boltit, amiről gondosan leszedik a tüskéket is. A hetes buszon ült. A másik keze egy termetes, barna, dolgos férfikézbe simult. Néha rácsodálkozott erre a kapocsra, odahúzta az arcához és megcirógatta vele a száját..
Combjaihoz két gurulós bőrönd simult. Haját vörösre festette, a benne megbúvó ősz szálak kortalanná tették a lányt. Lehetett 28, de akár 45 éves is.... A férfi zömök, tüsire nyirt, egyenes arcú ember volt. Bátorítóan nézett le a lányra.
Ahogy a Gellért térre értünk a férfi az állával a hegy felé bökött, a hídakat mutatta a lánynak. A lány szótlanul odafordult, sutttogva megdicsérte a várost, de a szeme könnyben úszott......
Nem mertem sokáig nézni, így is több volt az, amit láttam,a nnál, amit illet volna két ember életéből elcsípnem ezen a délutánon....
Egy közös élet kezdete volt ez....vagy az első látogatás? vagy az utolsó??? vagy a hazatérés???
Soha sem fogom megtudni...