Negyedik napja nincs rohamunk! Remélem, hogy ez jelent valamit! Van viszont jókedvünk, hallunk kacagásokat, látunk stabil, eddig nem tapasztalt mozdulatokat. Lilánknak tetszik, hogy tud bohóckodni, és nem hagyná ki semmi pénzért, pedig nagyon-nagyon fáradt. Amikor teheti napközben is alszik. De mindig mosolyogva ébred.
Ma csak akupunktúrára kellett átmenni a kórházba. Mondhatjuk ráfért erre a kislányra egy pihenő nap. Délelőtt kicsit csavarogtunk, de a hőség, a pára és a szmog haza zavart bennünket. Késő délután ujabb csavargással próbálkoztunk, de megérkezett a várva várt eső. Eddigi tapasztalataink az esőről: a levegő tisztább, de csak 1-2 fokkal hűvösebb a levegő, az is csak rövid időre. Óriási széllökések, villámlások, dörgések, szakadó eső. Egy kilincs eltört az egyik ablakon, igy sűrgős kapkodással szedtük össze a cuccainkat, nehogy elázzon, ugyanis az volt az érzésem, hogy az összes eső a mi szobánka esik. A vihar közepette kilincset cseréltek. Megúsztuk.
Még csepergett az eső, mi sétálni indultunk, már nagyon menőkénk volt. Mintha forró viz esett volna! Meleg volt, párás volt, de a levegő tiszta.