Ismét egy fárasztó nap! Lilink nagyon sokat dolgozik, jó a kedve, kedves, nevetős. Mindig talál magának valamit, amin lehet nevetni, és valamilyen úton-módon tudatja velünk, hogy mi is nevessünk. A kórházba átérve a nővérkék egyenként jönnek a reggeli pusziért, Lilina pedig boldogan osztogatja. Nagyon nagy a "szerelem". A gyakorlatok alatt is bohóckodik, szélhámoskodik, mert tetszik neki, hogy most ott ő a főszereplő, és mindenkit megnevettet. Eddig ez sem volt. Örül, ha egy új feladatot meg tud csinálni. Persze van, hogy megmakacsolja magát, akkor 1 perc pihenő, és folyt.köv.
A délutáni foglalkozáson annyira fáradt volt, hogy attól tartottam, egyik pillanatról a másikra menet közben elalszik. Erről küldök egy fotót:


Persze, ha nem lenne az a nagy hőség, pára és szmog, még több lenne az energiánk. A légkondi nagyon jó dolog, de hosszú távon nem használ a szervezetünknek, amit nagyon is érzünk. Jól jönne legalább egy kis eső, napok óta nem volt.
Délután a kezelések után, alig hogy hazaértünk, Lilánk elaludt mint a bunda. késő este kelt fel, kis jövés-menés után ujra elaludt. Pedig még bulizhattunk volna. Több kisgyereknek is a napokban volt a szülinapja, és "buli" volt a kórházban. Sajna lemaradtunk.
Az őssejtek folyamatosan, mellékhatások nélkül dolgoznak. Dolgoznak még fél évig akkor is, amikor már nem leszünk itt, de tanítanunk kell őket. Meg kell mozgatnunk minden idegpályát ahhoz, hogy eljussanak a szükséges helyekre. Mindezt olyan szakemberekkel, akik ebben segitséget tudnak nyújtani.