Tegnap annyit röhögtünk, hogy még a dátumot is elrontottam. helyesen: 07.31.
Ma is jó kedve volt az őssejt tulajdonosnak, bár annyira nem pörgött, mint előző nap. Meg kaptuk a 3-ik adagunkat. Ahogyan többen is irátok levélben: "Hajrá őssejetek!"
Lilina úgy nézte végig az infúzió bekötést, mintha egy filmet nézett volna! Ráadásul egy szisszenés nélkül! Igazi nagylány!


Őssejt után pihi. Aludtunk egy keveset, aztán hol jobbra, hol balra dőltünk. Ránk fért egy kis puhulás...

Itt még mindig 40 fok van, irigyelünk benneteket otthon! Küldhetnétek egy kicsit hűvösebbet!

El kell mondanom amit a tegnapi viziten láttam:
Együtt érkeztünk egy magyar kisfiúval, aki a jobb kezét nem tudja használni. A viziten boldogan mondta az anyukája a doktor bácsinak, hogy a kigyerek megfogta a rossz kezével a játékát, tud tapsolni, tudja használni a kis kezét ajtónyitásra. (bár még koncentrálni kell rá, de már megy!!!!) Az orvosnak volt ideje megvárni, amig az anyuka két emelettel lejjebbről felhozza a video felvételt ami készült az első mozdulatokról! Majd a kisfiúhoz lépett, megkérte fogja meg a kezét. Nagy volt az öröm! Az orvos lehajolt a kisfiúhoz, és egy nagy puszit adott a kezére! Ebben a pusziban szeretet, tisztelet, öröm és elismerés volt! Jó látni, és érezni, hogy vannak még orvosok a világon, akik szívvel lélekkel végzik a hivatásukat! Lehet otthon példát venni!