Vicces, no, mégha pöttyös a májam az ilyen gondolatoktól

Sz. indulás elött ádázul kereste azt a zokniját, amit állítólag én tökítettem el. Miután a csomagolás lázában égek, gyakorlatilag nincs zug, amiben ne jártam volna, biztos állítottam, hogy NEM én, kedvesem. Dirrel-durral eltávozott, hangsúlyosan elköszönt a gyerekektől
Később hív, hogy eltaknyolt. Fáj a bal térde, ráesett pakolás közben a bal kezére is, a középső ujja dagad. Szép. A bal oldal az bizony SAJÁT MAGUNK. Lehet gondolkozni. Azért megsúgtam, mivel kezelje.

11 óra - leállították a koncertet a rendőrök, mert hangosak voltak. Mifenének kellett lemenni eleve, futott át az agyamon, de mindezt csak hajnali 3-kor ejtettem ki a számom, amikor még mindig sehol az én hites uram. Igaz, valóban nem úrinő stílusban a telefont markolva....

Természetesen nincs baja, de én ne szembesítsem azzal, ha hülyeséget csinál, arra ott van ő magánk.