Jó napunk volt! Mivel itt is 2 nap szabad egy héten a dolgozó embernek, úgy jött ki, hogy ma csak 1 akupunktura erejéig kell átmennünk a kórházba. Miénk a világ, lehet végre csavarogni, tekeregni. Roham mentes éjszaka és reggel után neki bátorodtunk, és irány a selyem múzeum. Erről a héten úgyis lemaradtunk és ezt nem szabad kihagyni. Ahogy a tea muzeumban sem, itt sem kell fizetni a belépésért! Csodaszép, érdekes, és nagyon pazar kiállítás. A freemail-es fototárba tettem képeket, magukért beszélnek. Lilánk jól birja, bár kicsit le van lassulva a gyógyszerektől. Legjobb egy kis friss levegő - már amennyire lehet a melegtől és a párától - megpihentünk egy hűvös árnyékos helyen, majd tekeregtünk egy tündérrózsa-kertben. Itt egy kicsit meseországban éreztem magam. Kár, hogy már dél felé járt az idő, és a hőség egyre elviselhetetlenebb
lett, haza indultunk. Úgyis kezelésre kell menni.
Szereztünk kaját, aludtunk egyet, hősiesen túl éltük az akupunkturát. Össze szedtük megint magunkat, és roham alá vettük a Nyugati tavat. Azt mondják éjjel-nappal gyönyörű. Van rá esély, hogy sötétben is lássuk, mert itt negyed nyolckor már sötét van. Háromnegyed óra utazás, és újra meseországba keveredtünk! Azt tartják az itteniek, hogy ez a szerelmesek tava,szerintem jöjjenek csak csak ide a betegek is! A látvány és a környezet fél gyógyulás!!!
Már többször akartam írni, hogy van egy mondásunk: úgy néz, mint aki még nem látott fehér embert. Na ez itt nagyon működik. Percenként bámulnak meg bennünket. Más a bőrünk, hajunk színe. Képesek az emberek akár családostól is megállni, tőlünk fél méterre, és csodálkozó, értetlen szemekkel, mozdulatlanul állnak és szó szerint bámulnak. Nem hisznek a szemüknek. Van aki óvatosan meg érinti a karunkat, mert elképzelhetetlen számára, hogy mi is hús vér emberek vagyunk. Néha már idegesítő, de valahol érthető is...
és egy kicsit számomra félelmetes, hogy a mai világban, amikor itt is mindenféle média, internet stb. megtalálható, még mindig csodaszámba megy a fehér ember.

[