Kora reggel mentünk haza a szállásra, de sok időnk nem volt. Fürdés, öltözködés, és futás vissza rehabra. Néha eszembe jut, hányan mondták, "milyen jó nektek, nyaraltok egy hónapot". Na ezt nevezem nyaralásnak! Alig van egy kicsi időnk magunkra. Akkor is hullák vagyunk, de hajt a kiváncsiság, néhány helyre azért eljutunk. Azt elfelejtettem irni, hogy péntek este végre hozzájutottunk egy kis olaszos spagettihez! Igaz, kinai módra... Egész jó volt, kivéve, hogy a kórházba nem vittünk magunkkal evőeszközt, igy pálcikával kellett megennünk... Kicsit tovább tartott, de elfogyott. Lilim egyik kedvenc kajája ez, de ebből sem evett egy falatot sem. Az övét eltettük a hűtőbe, mert azt mondták az orosok, hogyha megkapja az őssejtet, és minden rendben, akkor másnap már enni fog. (Ma már: egy hete nem evett).
A rehabok kimerítőek, nem is tudom hogy birja kaja nélkül végig csinálni. Én már összestem volna.....
És délután eljött az igazság pillanata: Lili enni kért! Befalta a tegnap félretett tészta 3/4-ét! Gyümölcsöket evett. Megivott 3 deci rostos alamalét! Tényleg eszik! Jókedvű, rajzolni próbál...
Vasárnap szabad nap. Végre pihi. Drukkolunk, hogy elviselhető legyen a meleg, mert a rengeteg látnivalóból szeretnénk megnézni néhányat.