Az életem....
Minden úgy kezdödőtt hogy elmentem bulizni és nagyon jól éreztem magam , akkor lettem igazán szerelmes(az első szerelem). Minden barátommal ezt éreztem de rájöttem ez valójában más mint a többi . Nagyon megszerettem ezt a srácot. Nagyon jól ment minden míg egyszer csak feltűnt a voltbarátnője és vége lett mindennek . Nagyon nagyon csalódott voltam nem látam értelmet az életemnek nem érdekelt mi lesz holnap, és még a sulit is ott akartam hagyni. Úgy éreztem nincs tovább és megprobáltam véget vetni az életemnek de nem ment. Az ember életében mindig azt nézzük hogy lehet jobb lesz, lehet hogy meggondolja magát, lehet hogy direkt volt mert a nagy szerelem nem ő. Ez már lassan másféléve történt és még mindig hiányzik, de most eljutottam olyan pontra amikor véget kell ennek vetni nem lehet sokáig sírni, amikor az életem nagy része előttem áll. Így visszagondolva a történtekre most már rájöttem ha az angyalok nem álltak volna mellettem és egy nagyon jó barátom, és barátnőm sem akor talán már nem élnék. Ez így idegbedegül hangzik, de ez így történt és nem félek elmondani mert őszíntén szerelmes voltam, és mivel szerettem ezért inkább elengedtem. Vissza gondolva nagyon fáj de túlkell rajta lépnem mert elég volt. Én még híszek a szerelemben és még mindig várom a nagy őt. Lehet gyerekesen hangzik ez, de mindenkinek megvan a párja csak lehet nem veszük észre és elengedjük és napok, hetek,évek után jövünk rá hogy hibáztunk. Szeretnék még tovább írni de egyenlőre ennyi. Ez is mára elég.