nem szex és nem nyújork

Tegnap véletlenül belenéztem a Forma 1-be...

...és hirtelen eszembe jutott, milyen volt, amikor az első hazai Formula 1-en hostesskedtem. Mikor is? Asszem '90-ben, vagy mikor.

Az MTV stábja válogatott be bennünket, nyelveket beszélő, csinos, fiatal lányokat (ennek már vagy 17 éve ). Tolmácsolni kellett és a külföldi TV stáboknak felszolgálni a frissítőket a verseny alatt.

Több száz métert kellett tűsarkúban, kiskosztümben bidegergni, rekkenő hőségben, vagy ötven lépcsőt megmászni, míg elértünk az üdítős tálcával a közvetítő stúdiók épületéhez. Kop-kop-kop, benyit, jó napot kívánok, kérnek valami frissítőt? - És ezt minimum öt nyelven. Ennyi nyelvet azért nem beszéltem, de mint szálloda portás, képes voltam megszólalni így is, úgy is.

A buli az volt, hogy átmehettünk a hídon és beléphettünk még a box utcába is. Nem tudom melyik versenyistállónál álltunk meg, de megsímíthattuk a Forma 1-es gépet, összevigyorogtunk a pilótával. Miközben kattintgattak bennünket az arra tébláboló fotósok.
Ebbe a szektorba nem szólt a belépőnk, mégis beengedtek bennünket...

A nap végére olyan fáradtak voltunk, hogy egyenes derékkal ülve aludtunk a bázison, az 500 fokos buszban. A versenyautók zaja elviselhetetlen a helyszínen füldugó nélkül. Nekünk nem volt, mégis kábultan aludtunk két kiszolgálás között.

Én francia és olasz nyelvvel voltam ott, pedig az olaszt akkor még csak elég lájtosan nyomtam. Bátraké a szerecsen!
Pechemre, pont az olasz közvetítő kocsi rohadt le a nap végén, az ijedtségtől mégis letolmácsoltam a műhold kapcsolati hibát

Egy öreg tévés volt a főnök, a nevére már nem emlékszem. Palik még csak tanulópályás volt. Nagyon nagy arccal járt-kelt.

Úgy emlékszem, nagyon jó napidíjat kaptunk.

(szép emlék, ilyen is volt az életemben egyszer, valamikor... )