nem szex és nem nyújork

Sokszor vettem észre magamon, hogy pörgetem az időt. Hogy képtelen vagyok beleereszkedni a mába, állandóan a holnapra és a holnaputánra sandítok.
Ekkoriban arra eszméltem, hogy elmegy felettem az Élet. Nem élek, csak azt nézem, hogy mit hoz a holnap, mit kell elvégezni, mit várok a jövőtől, és közben szépen csendben elszáll felettem a tavasz, a nyár, és én észre sem vettem, de megint elmúlt egy év.

Érdekes módon mostanában meg úgy érzem, hogy bele vagyok ragadva az időbe, nem változik semmi soha, egyfajta robotolás a lét ilyenkor, s közben, aljasul, mégis rohan a nap, a hét, az év. Ki állítja meg?

És mégis azt kell észrevennem, ha őszintén magamba nézek, hogy rohantatom az időt, nem élvezem a percet, mert gálya van, izomból, ezerrel, és megint csak arra eszmélek, hogy elment az oly nagyon remélt tavasz, csalárdul megint elramlott a nyár. S én észre sem vettem.