|
Kérdezz-felelek
Soha nem gondoltam volna, hogy saját kamaszt megérteni és rajta eligazodni ennyire bonyolult.....
Helyzetem a következő: a lányom 14 éves, hat éves kora óta egyedül nevelem. Nagyon zűrös válásunk volt a férjemmel, s már külön éltünk egy éve, amikor a lányom előtt megtámadott és megfenyegetett, hogy \"sosem tudom, mikor töri rám az ajtót és szúrja a torkomba a kést\"... aztán azon a karácsonyon a gyereknek szenteste azt mondta, hogy őt ne is hívja apának, szólítsa csak a keresztnevén...... Sőt, a válásommal egyidőben egy évig voltam betegszabadságon, mivel nyolc hónap alatt három hasi műtétem is volt, a legelső életmentő.... Ekkor a kislányom mamától mamáig csapódott, amíg én a kórházakat jártam, s hozzáteszem, hogy az első osztályt kezdte!!!!!
Természetesen jártunk gyermekpszichológusnál is, mivel a rendőrség kirendelte az ilyen irányú vizsgálatot is.
Azóta volt egy két éves élettársi kapcsolatom, az akkor páromnak volt egy hasonló idős kislánya, látszólag minden rendben volt. Ennek a kapcsolatnak már négy éve vége. Azóta csak alkalmilag néhány hónapig tartó, de elég felszínes kapcsolataim voltak, a lányom mindig tudta és tudja, merre megyek, kivel találkozom.
Pár hónapja azonban találkoztam egy férfivel, akivel érzelmi szálak is kezdenek egymáshoz fűzni bennünket.
A lányom ellenállása nagyon meglepett. Soha nem találkoztak még személyesen. Pár napja olyan lehetetlen helyzetbe hozott, hogy padlót fogtam.
Amikor a barátom hazahozott, a lányom itthon volt. Mivel sok cuccom volt, felajánlotta, hogy segít behozni. Amikor beléptünk, barátságosan hívni kezdtem a lányom, hogy gyere, megérkeztem... Erre ő a konyhából válaszolt vissza, de nem jött az üdvözlésemre.
Amikor kimentem hozzá, és mondtam, hogy gyere, be szeretnélek mutatni valakinek, csak a kezeit tette védekezőleg maga elé, és nem volt hajlandó.....................
Nos, forrongott az agyam, de tudtam, hogy most nem fog segíteni, ha letámadom azzal, hogy na ezt a viselkedést nem vártam tőled....
Lehiggadtam, és később leültünk beszélgetni. Ő azt mondta, hogy én szúrtam el azzal, hogy helyzetbe hoztam, mert nem volt még felkészülve erre a találkozásra.... Azt elfogadja, hogy én jól érzem magam ezzel az emberrel, látja, hogy boldog vagyok vele, de egyelőre hallani sem akar a találkozásról. Azt mondta, majd szólni fog, ha felkészült.
Még két adalék a képhez: az egyik az, hogy a volt férjem mostanában folyamatosan tömi a fejét azzal, hogy milyen szép és jó volt minden együtt annak idején és mennyire sajnál minden egyes percet, amit a kislány nélkül kellett eltöltenie az elmúlt nyolc évben...
A másik pedig az, hogy a jelenlegi barátom még házasságban él, viszont hosszútávon együtt tervezzük a jövőnket. S mivel arra nevelem a kislányom, hogy nem hazudunk egymásnak, ezt is elmondtam. Sőt, amikor szexualitással kapcsolatos dolgokat feszegetett, akkor is igazat mondtam....
Abszolút törekszem a tiszta helyzetekre, s nagyon ügyelek arra, hogy hazugságmentes és őszinte, meghitt legyen a kapcsolatom vele, de most egy kicsit elbizonytalanodtam.
Mi a helyes teendő?
Vannak sejtéseim az ő viselkedésének indíttatásáról, bár nehezen értem meg, de el kell fogadjam. Viszont azt is tudom, hogy nem fogok engedni a zsarolásának, mert nem tehetem, több okból sem.
Tudom, hogy minden mindennel összefügg és természetesen a teljesség igénye nélkül tudtam csak képet adni, bár igyekeztem nagy vonalakban a fontosabb tényezőket leírni.
Nagyon megköszönném a tanácsát.
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol részletesen át tudjuk beszélni a kialakult helyzetet, segíteni a feldolgozást, mert ez egy igen összetett helyzet/probléma. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A fiammal kapcsolatban szeretném a véleményét kikérni. Most ő 8 éves, és nemrégen volt műtétje. Az egyik vesevezetékét korrigálták, mert szűkebb volt a kelleténél, ami miatt meg van nagyobbodva az a veséje. Kettő beavatkozás volt, kb. 8 hét különbséggel. Az első műtét is megviselte, de mondhatom, hogy utána lelkileg hamar rendbejött. De a második beavatkozás után,(ami igazából csak 10 perc volt, mert egy csövet távolítottak csak el) azaz még most is, nagyon kivan lelkileg. Amikor beszélünk róla, akkor elmondja hogy nagyon megijedt azoktól amik ott érték, meg az altatástól is (talán azt hitte nem ébred fel).pedig mindent előtte megbeszéltünk, sokszor beszéltünk róla, az orvosok is neki is mindent elmondtak, volt ideje felkészülni, úgy érzem hogy a férjemmel mindent megtettünk, hogy ne félve induljunk neki a kórháznak. Ennek kb. 3 hete, és a fiam nagyon szorong, sokat remeg és fél, ezmiatt folyton hány, fél enni, hogy hányni fog, és azért hány mert fél.... Naphosszat csak fekszik és mesétnéz, beletemetkezik a kezeibe. Szeretettel vagyunk felé,mert átérezzük a bánatát, veszünk neki új játékokat, megyünk vele játszótérre, de semmit se élvez igazán.
(Annyit még hozzátennék, hogy van még 3 lánytestvére(2 kisebb,1 nagyobb), és külföldön élünk)
Gondolom szakemberhez kellene ezzel fordulnunk, ahova remélem minél előbb el is jutunk.
De kérném a doktornőt, hogy valami bíztatót mondjon nekem a fiammal kapcsolatban.Csak ne ijesszen meg, mert jelenleg én is nagyon érzékeny vagyok. Esetleg valami ötletek, hogyan miket csináljunk, játszás vagy egyéb, vagy hogy hogyan viszonyuljunk a fiunkhoz.
Köszönöm szépen a válaszát!
Mónika
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol személyre szabottan tudunk megoldási lehetőségeket nyújtani a probléma kezelése érdekében. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kislányom 3 éves. Nagyon érzékeny gyermek. Nehezen viseli a változásokat. Anyagi gondok miatt egy ideje anyósomékkal lakunk ahol mindenki a lányom igényeit nézi, körülötte ugrál mindenki. Én próbálok szigorú lenni, de így nagyon nehéz. Időközben a férjemmel eltávolodtunk egymással, bennem egyre jobban érlelődik a válás gondolata. Meg is tudnám oldani a külön költözést a gyerekkel, azonban félek, hogy egy ilyen helyzet után, hogy mindenki körülötte ugrált, az ő kívánságát leste nagyon megviselné a válás a gyereket, pláne, hogy nemsokára kezdődik az óvoda is. Új környezet, új barátok. Nagyon anyás egyébként, de ha én veszekszek vele valamiért egyből szalad az apjához vagy a nagyszüleihez. Szeretem őt nagyon és tudom hogy a válás önmagában is nagy megrázkódtatás egy gyereknek. Ráadásul még az óvoda is a nyakunkon van. Ön szerint várjak még ezzel a dologgal, amíg kicsit belerázódik az oviba? Tudom hogy erre nincs megfelelő időpont, de mégis hogy lenne a jobb? Mennyi időnek kell eltelnie mire azt lehet mondani hogy beszokott az oviba és talán egy ilyen lépés megfelelő lenne?
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket, a gyerekre szabottan. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Azzal a problémával fordulok önhöz hogy élettársamnak van egy 8 éves kis lánya aki 2 hetente van velünk és az elmúlt héten elvittük magunkkal nyaralni. Ott derült ki hogy a kislánynak olyan problémája van hogy úgy érzi mindig figyeli valaki. Kérdeztük tőle hogy van-e konkrét oka de nem tudott rá magyarázatot adni. Azt szeretném meg kérdezni mi tévők legyünk hogy tudunk neki segíteni?
Tisztelettel:Detti
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol fel tudjuk térképezni h mi állhat konkrétan a probléma hátterében. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Olyan problémával állok Ön előtt, hogy van két fiam akik szeptemberben töltik az 5. évüket viszont beszélni még nem beszélnek! Az egyik fiamnál lyan problémák vannak , hogy bármit is szolok hozzá rögtön elkezd hisztizni, fel-alá szaladgál a lakásban és olykor elkezd csapkodni és ha a tesója a közelben van volt rá példa hogy ráütött. Szóval semmi rossz szándék nélkül egyszerüen agresszivvé válik és hisztizik! Vannak napok mikor igényli a foglalkozást és olyankormint egy babát babusgatni kell, de vannak napok mikor bezárkozik és senkit nem tud magma körül elviselni!
Kérem hogy segitsen ebben , hogy mit kellene tennem. Köszönöm Előre is!
ÜDv Edina1201
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol fel tudjuk térképezni h mi állhat konkrétan a probléma hátterében. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
19 és 2 hónapos lány gyermekek boldog anyukája vagyok. Első szülött lányomnál féltem, hogyan fog ennyi idősen reagálni a kistestvérre. Igyekeztem és a mai napig igyekszem minden figyelmemet a két lányra fordítani. Ám a nagyobbik lányom kb. 3 hete furcsán viselkedik amikor tiltásra kerül a sor. Ez a furcsa viselkedés olyan viselkedésekben fogalmazódik meg, mint például ellenkezés, cumi eldobása, például a tévé elé szalad vagy a szekrény elé és teli tenyérrel ütögeti, toporzékolás majd leülés a földre és mindezt kiabálás és rosszabb esetben sírás kíséri. Az esetek nagyobb százalékánál elsőre csak gúnyos mosolygást enged meg magának és provokáló mozdulatokat tesz. Ilyen például, hogy a kanapén a kanapé melletti íróasztalhoz megy és a számítógép monitorját, hangfalát mozgatja, az íróasztalra felfekszik és erőssen megkapaszkodik az oldalába, jelezve "akkor is olyat teszek, ami nektek nem tetszik". Próbáltam már szép szóval lecsillapítani, oldani, majd nem odafigyelni, de nem sok sikerrel. Ezek a viselkedések 1-2 perc után el is tűnnek. Egyébként segítőkész, ha a kistesóról van szó.
Kérdésem az lenne, hogy hol tudnám a már meglévő problémát orvosolni? Kihez kellene fordulnom (gyerekpszichológus, kineziológus, családterapeuta, ...)?
Válaszát előre is köszönöm!
Szilvi
Valóban időben foglalkozni kell ezzel a problémával, mert abszolút nem egy 19 éves lány viselkedésére jellemző tünetek az ön által leírtak. Meglátásom szerint nem csupán a kistestvér születése az ami ezt a viselkedést kiváltja az ön nagy lányánál, hanem érzelmi fejlődési rendellenesség is meghúzódhat. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Az alábbi problémával fordulok Önhöz: 4 éves kislányom májusban felült a hullámvasútra az apukájával. A hullámvasúton teljesen bepánikolt, sírt, hogy állítsák meg, amit persze nem tettek meg. Azóta nem tudunk vele lejtőn, kanyarban biciklizni. Ez még nem is lenne akkora probléma, viszont a helyzet fokozódik. Autóval sem tudunk vele sehova közlekedni, mert végig üvölti az utat. Ne menjünk kanyarba, ne menjünk lejtőn, "apa lassíts", és közben sír és szorítja a kezem. Július végén megyünk küldöldre nyaralni, hogyan tudnánk segíteni neki?
Köszönöm válaszát!
Az ön kislánya valóban igazi traumaként élte meg a hullámvasút izgalmait, és az a gond, h mivel egyre több területre áthelyezi a félelmet, ez azt feltételezi h valóban képtelen feldolgozni a történteket. Van pár pszichoterápiás módszer ami segíthet a feldolgozásban, így ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy 7 éves kisfiam szinte minden nap sírva megyünk az oviba vegyes csoportba jár barátjai is vannak mégis mindig azt mondja nem akarok oviba menni.Szeptemberbe kezdjük az iskolát már előre félek,hogy ki fogják csúfolni a gyerekek.A másik nagy problémám,hogy két osztály indul az én kisfiam egyedül került az 1.b. osztályba a barátjai mind a másik osztályba kerültek.Próbáltam beszélni az iskola vezetőséggel de nem hajlandóak át tenni,arra hivatkoznak,hogy a differ tesztje jó lett és muszáj a másik osztályba is a jó képességű gyerek.Segítségét kérném mit tegyek probléma,hogy a gyermekem 7 évesen még mindig sír?Mi lesz vele teljesen idegen környezetben barátok nélkül?Segítségét előre is köszönöm.
Az, h az ön kisfia 7 évesen még mindig sírva megy az oviba azt jelzi számomra, h érzelmi leválási probléma lehet a háttérben, ami gátolja őt abban, h egy következő fejlődési szakaszba lépjen. Érdemes lenne ezt minél előbb megvizsgálni és kezelni, még mielőtt iskolába kerül. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 5 éves lesz és a minap a szomszéd 9 éves kislánnyal, számomra megdöbbentő "játékot" játszottak!
Társasházban lakunk, amihez nagy udvarunk van sok fával! A gyerekek búvóhelyet alakította ki maguknak és ott a kisfiam szerint szexeltek! Hát ez lepadlózott és csak kisebb csellel tudtam tőle meg, hogy pontosan mit is csináltak! Azt mesélte, hogy a kislány mondta neki mit csináljanak, mert Ő már tudja mi az a szexelés! Letolták a nadrágjukat és egymásra feküdtek. A kisfiam mindezt csak játéknak fogta fel, de a kislánynál úgy gondolom ez már nem az! A kislány még azt is mondta neki, hogy nyalni is kell a punciját, mert az is hozzá tartozik a szexhez, őszintén mondom arra már nem mertem rákérdezni, hogy ez is megtörtént-e! Elbeszélgettem a kisfiammal és azt mondtam neki, hogy ilyet nem játszanak az olyan kisgyerekek mint Ő és a szomszéd kislány, majd akkor játszat ilyet ha nagy lesz! Ez jó tanács volt? Nem förmedtem rá, csak próbáltam megmagyarázni neki, hogy ez még nem nekik való játék! A kisfiam ilyen jellegű játékot még soha nem játszott, illetve semmilyen szexualitással kapcsolatos problémánk még nem volt vele, nem érdeklődött még ezek után a dolgok után! Beszéltünk a férjemmel a kislány szüleivel is, hogy ez azért probléma és Ők is beszéljék ezt meg gyermekükkel! Azt kérném Öntől, hogy adjon abban tanácsot, hogy ezzel esetleg kell tovább mennem és szakemberhez fordulnom, vagy csak egyszerűen tartsam Őket szemmel a játék közben, illetve, hogy ezt a témát feszegessem-e még, és beszéljek-e még a kisfiammal róla? Egyáltalán mi ilyenkor a leghelyesebb és mit tegyünk, hogy ez ne ismétlődjön meg?
Köszönöm válaszát, üdv.: egy aggódó anyuka.
Üdv.:
Kilenc éves kisfiam minden éjszaka bepisil (többször is). Összesen három hétig volt száraz, két évvel ezelőtt, az óvodai \"ballagás\" és iskolakezdés között.Fokozatosan esett vissza, majd tikkelni is kezdett. Két éve jár pszichológushoz Marosvásárhelyen (Erdélyben), gyógyszeres kezeléssel is próbálkoztunk, de semmilyen javulást nem tapasztaltunk. Szeretnék valahogy megoldást találni a problémákra, szívesen elmennék Magyarországra is egy kivizsgálásra és tanácsadásra, ha tudnának ajánlani egy gyakorlott szakembert ezen a területen. Előre is köszönöm a segítséget.
Sajnos egy kivizsgálás még nem tudja megoldani a kialakult helyzetet, valószínű pszichés a háttér ami ezt a problémát fenntartja. Személy szerint ebben a korban nagyon nem javaslom a gyógyszeres kezelést, több száz páciensemet sikerült az elmúlt években ugyan ebből a problémából csupán terápiás módszerrel kihozni. Ha gondolja és Budapesten járnak keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
4 éves kislányom soha nem rajongott a hajával történő dolgokért. Soha nem tűrt el csattot, hajpántot, kicsi korában se. Egy idő után a hajmosás is nagy hisztikkel járt. Fodrásznál egy ideig jól tűrte a hajvágást, azután már ott se. 2010 nyarán még hagyta hogy fodrász, Anyósom, én vágjam a haját. Szó nélkül tűrte. Azután az utolsó alkalommal hogy hagyta 2010 szilveszterén történt. A Testvéremnek hagyta hogy levágja a frufruját. Amikor még aznap meglátogattuk Anyósomékat már nem vette le a kapucniját és onnan három hónapon keresztül, ha vendégségbe mentünk azt mondta túl kócos a haja (a kapucni alatt kócos lett persze) nem veszi le a kapucnit. Ez a tavasz, nyár jöttével elmúlt. Tavaly nyáron még legalább kézzel hagyta kibontani a haját, sőt még egyszer fesülni is lehetett, de nyár végére teljesen befeszült. Egy sátorozás alkalmával megizzadt és nagyon gubancos lett a haja, és onnantól kezdve, mivel egyáltalán nem hagyta, egyre kócosabb lett a haja. Jött az óvóda, ahol meglepő módon jól tolerálták a helyzetet az óvónők. Néhány lány nem állt szóba vele, mert túl borzas volt, erre panaszkodott. Ekkor mérlegeltem, hogy vajon melyik rosszabb egy fodrásszal való találkozás, vállalva azt hogy esetleg ebből lesz kis hiszti, vagy kiteszem annak, hogy esetleg kiközösítik. Teljesen önként elment a fodrászhoz, de ott már eléggé tiltakozott, de végül megtörtént a gubancos haj kifésülése, és a frufrujának levágása. Soha nem beszélt erről senkinek, hogy ez milyen élmény volt pl. apukájának. Azóta nem történt változás, hallani se akar arról, hogy a hajához nyúljon bárki, hárít, beszélni se akar róla. Úgyhogy megint gobancos, már inkább rasztás. Az óvódában elfogadták, befogadták, barátkozik vele mindenki, még kis szerelme is van. :-)
De sajnos nem mindenki ennyire elfogadó, úton, útfélen kritizálják idegenek, felnőttek, persze. Látszólag nem érdekli, de látom hogy szégyelli, a tél elmúltával (amikor már nem kellett sapkát hordani feltétlen) látszott rajta, hogy zavarja hogy mindenki látja a gubancot.
Kérdésemre hogy miért ez az averzió a válasz: nem akarja hogy változás történjen, mert akkor mindenki megdícséri. Nem akar azzal szembesülni, hogy eddig rossz döntést hozott? Vagy hogy egyáltalán meghozta a döntést? Annyira be van feszülve az egész ügytől, hogy már direkt nem enged? Látszik, hogy vágyna a dologra, mert rajzol ezzel (kócos kislány arra gondol hogy szép a haja, kitalált gyerekei és kitalált testvére imád fodrászhoz járni), óvódában is sóvárogva nézi míg az óvónők fésülik és copfozzák a többieket, vagy álldogál a fodrászatok előtt, de be nem megy.
Az a baj hogy ez már nem csupán esztétikai kérdés, félek hogy egyszer tetü lesz az oviban, vagy már nem lehet kifésülni, és le kell vágatni egyszer a majdnem derékig érő haját, ami nyilván mélyen érintené.
Egy másik feltevés: az utolsó hajvágás, ami még konfliktusmentesen történt, Nagypapám halála után nemsokkal történt. Őt a Kislányom nagyon szerette, hirtelen halt meg, nem tudta hova tenni nyilván, hogyan tűnhetett el valaki az életéből. Lehet hogy ezt kötötte össze? Elveszített valakit és a "haját". Ettől is lehet ez a feszültség?
Hogy lehetne ezt a problémát megoldani?
Válaszát előre is köszönöm.
Általában egy ilyen probléma gyökere nem egy tényezőn alapszik, több összetevős. Igazából a feladat az, h megtaláljuk ezeket a gócpontokat, ott különböző szimbólumterápiás eszközökkel felülírjuk, így megszűnik a kiváltó tényező, tehát megszűnik a tünet is. Ezt természetesen csak személyes konzultációk során tudjuk elérni, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Egy kétségbeesett anyuka vagyok. Kislányom 2010.január elsején született 38.hétre, a család harmadik gyermekeként. Tervezett baba volt, mindannyian nagyon vártuk. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, s ezt követően kezdtem meg a hozzátáplálást. A főzelékekkel nem volt gond, de szilárd táplálékot/ kenyérmorzsát, falatkákat, kukit/ soha nem fogadta el, hozzá sem nyúlt, vagy lesöpörte. A fogak megjelentével egyre kevésbé fogadta el a főzeléket, s 15 hónaposan csak anyatejet kapott. Időszakosan pépesített gyümölcsöt elfogadott, de semmiféle élelmiszerhez/ ez lehetett gyümölcs, zöldség, kenyér…/ nem volt hajlandó hozzányúlni. Így telt el közel fél év újra. „2 évesen újra elfogadta a pépesített főzeléket, de csupán egy félét, a paradicsomosat, s ha próbáltam is keverni, egy idő után a színe nem volt eléd „piros” nem fogadta el. 25 hónaposan fejeztük be az anyatejes táplálást. Most ott tartunk 2 és fél évhez közeledvén, hogy napi 2X2 dl speciális tápszeren , 1-2 joghurton/ csak piros lehet - eper, málna, meggy/ illetve a paradicsomos, pépesített bébiételen él. Ami nyugtalanító, hogy azt sem viseli el, ha én eszem, akkor ki is megy a konyhából, s utána számon kéri, hogy megtöröltem-e a szám? Rendkívül értelmes, barátságos, egy szóval tüneményes ki csaj, de teljesen tanácstalan vagyok, hogy honnan eredhet ez a szorongása (?) Semmit nem hajlandó meg kóstolni. Most már eljutottunk odáig, hogy segít a főzésnél, már megfogja a zöldségeket, segít panírozni, de magát az étkezést elutasítja. Kérem szíves segítségét, tanácsát!
/ Érdekességként megemlíteném, hogy terhességem alatt sokszor álmodtam, hogy olyan „jó” a gyermekem, hogy egész nap rá sem kellett nézni, s este csodálkoztam, hogy egész nap nem kért enni sem!?/
Köszönettel: N-né Magdi
Ha teheti keressenek meg telefonon, keresünk egy időpontot és szívesen segítek a probléma feltérképezésében/kezelésében! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Ha teheti keressenek meg telefonon, keresünk egy időpontot és szívesen segítek a probléma feltérképezésében/kezelésében! Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, véleményem szerint érdemes lenne egy személyes pszichológiai konzultációt tartanunk, annak érdekében h részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.:
Ezuton szeretném a segitségét kérni,van egy 10 éves nevelt lányom, a párom lánya csak együtt neveljük, mert a gyerek anyja lemondott rola és nem is foglalkozik vele.Már régebben is tudtuk hogy a kislány édesanyja beteg de most már biztos hogy bipolárisdepresszioja van. Éredeklödnék hogy ez örökölhetö e,mert a kislánnyal is néha elég furcsa dolgok történnek. Utánna néztem kicsit ennek a betegségnek nagyjábol tisztába vagyok vele hogy egyfajata érzelmi hullámzást jelent. Nos a gyerek gyakran nevet a semmibe ugy hogy nem tudja mit is nevet ha megkérdezzük késöbb percekig elbambul ugy hogy hiába szolitgatjuk nem figyel. Nagyon sok mindent elfelejt, pl. alapvetö dolgokat gondolok itt orfujásra pl. vagy hogy menjen mossa meg a fogát. Mindenért szolongatni kell hogy megcsináltad e már , és persze rengeteget hazudik amit nem is tudom hogyan lehetne kiküszöbölni.Sokat csinál ugy hogy beszélgetünk vele és másrol beszél nem oda figyel ránk pedig probálunk az ö kis nyelvén beszélni vele példákkal is elmondjuk neki ha hazudik nekünk milyen roszul esik.Már nagyon sokat beszélgettünk vele de semmi látszat nincs továbbra sem. Mielött hozzánk került 2 évvel ezelött még az édesanyjával élt, mert a párom akor afganisztánban volt, lehet hogy ez is megviselte? Kérdezzük de nem mondja,azt tudjuk hogy az anyja nagyon sokat megverte ha rosszat csinált,és sokszor még este 10kor is olvastatta csak azért mert délután lusta volt vele foglalkozni, ezek összefüggésben lehetnek? Lehetséges az hogy most nöt fel arra hogy a 2 évvel ezelötti roszdolgokat most kezdte feldolgozni és emiatt ilyen? nagyon sokszor kezelhetetlen és vissza beszél, pedig mi probálunk vele értelmesen beszélgetni és minden ok nélkül kiabál velünk.Kérem irjon valamit vigyük el pszichologushoz? Vagy mit tegyünk beszélgessünk vele még többet?
Elöre is köszönöm segitségét
Elolvastam a levelét, véleményem szerint érdemes lenne egy személyes pszichológiai konzultációt tartanunk, annak érdekében h részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.:
Kisfiam 8 éves. Mindig érzékeny típus volt- tőlem örökölhette-, hamar elsírja magát, ha rászólnak (pl. az óvó nénik) vagy ha valami kudarc éri (pl. eltéveszti a szövegét az évzárón).
Anyák napján vagy ballagásokon meghatódik és sír. Mivel már iskolás, néha zavarja, hogy elsírja magát fiú létére, ha kudarc éri. Mivel lehetne picit erősíteni a lelkét? A tanító nénik szerint idővel „megkeményedik”. Az önbizalmával nincs gond, kitűnő tanuló, szavalóversenyeket nyer, nem visszahúzódó, sok barátja van. Látom azt is, hogy jó oldala is van az érzékenységének, de hátrány is. Vannak esetleg apró technikák, ötletek, amivel segíthetnénk, hogy lazábban vegye a kudarcokat és ne sírja el magát?
Köszönöm válaszát!
Elolvastam a levelét, véleményem szerint érdemes lenne egy személyes pszichológiai konzultációt tartanunk, annak érdekében h részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.:
Több kérdést-választ is elolvastam ebben a témában, de úgy érzem a mi esetünk kicsit speciális és emiatt nagyon nehéznek érzem a döntést.
Kisfiúnk ez év augusztusában tölti be a 3 évet, 2 éves kora óta bölcsibe jár, és szeptember végére, október elejére várjuk a kistestvért.
A Nagytesó a mai napig még velünk egy szobában alszik, az ágyunk mellett van a fekhelye. Alapvető problémám az, hogy mérlegelve a különböző szempontokat melyik megoldás jelentene kisebb „törést” a nagy életében, ha megérkezik a kistesó, költözzön-e külön szobába, vagy lakjon a család egy szobában, míg a nagy újra megtalálja helyét a családban.
Figyelembe kell vennünk a következő körülményeket.
A nagy 3 évesen óvodába kerül és rá kb. 1 hónapra(ha minden rendben lesz) megérkezik a kicsi. (A bölcsis beszokás viszonylag zökkenőmentes volt).
A kicsi zavarhatja a nagyot az éjszakai felkelésekkel.
A Nagytesó külön szobába költöztetése júliusnál hamarabb nem lehetséges, így október elejéig kb 2 hónap marad.
A gyermekünk jó alvó, esti mesével, kis simogatás után magára hagyva a közös szobában átalussza az éjszakát.
Amikor beszélgetünk a kistestvér érkezéséről, mindig megjegyzi, hogy ő is „pici baba”, annak ellenére, hogy mindig dicsérjük, hogy ő már milyen ügyes nagyfiú.
Az új szobája a család által eddig egyáltalán nem használt szoba lenne.
A bilire szokás a napokban történik.
Ebben a számomra igen bonyolultnak tűnő kérdésben kérném segítségét.
Köszönöm
Elolvastam a levelét, véleményem szerint érdemes lenne egy személyes pszichológiai konzultációt tartanunk, annak érdekében h részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.:
Nekem 7 éves kisfiammal van ugymond probléma.Megprobálom érthetöen vázolni a helyzetet.
Pár honapja azon kaptam a kisfiamat és barátját,hogy a szobában takaró alatt pucéron egymáson feküdtek....ö szerintük,szexeltek.Ekkor szépen is és késöbb csunyán is tudtára adtam hogy ilyet nem szabad,ilyet a felnötteknek szabad csinálni,akik szeretik egymást..........Én azt hittem sikerült megoldani,több ilyen nem lesz.Aztán 2 napja azt mondta önszántából a kisfiam,hogy neki van titka,ha én is elmondok egyet magamról akkor ö is elmondja az övét.....
Az ö titka az volt,hogy amit én akkor láttam ,hogy mit csinált,ö már ilyet elötte is csinált egy másik kisfiuval,még régebben.....Látta a döbbenetet az arcomon,ezért nagy sirásba tört ki,hogy még 1 titka van,de nem meri elárulni....kértem,nyugodtan mondja el,nem lesz érte bünti...........
Szóval,van egy másik kisfiam,ö most volt 1 éves.Azt mondta a nagyobbik,hogy néha lefogja a kicsi kezét-lábát(mikor én a konyhában vagyok )és ugy puszilgassa.....(iszonyatos sirás közepette valotta be).........Én ezt annak tudtam be,hogy nagyon szerti,de a kicsi nem engedi,hogy megpuszilja hát ezért lefogja....Nem gondoltam másra......Eltelt 2 nap,és megint elöjött benne,hogy rossz és csunya gondolatok vannak a fejében,ö tudja ,hogy ezeket nem szabad,probál nemet mondani a fejének...de akkor is jönnek a gondolatok.....a gondolatok pedig,hogy a kicsivel is szertne ugymond ágyba bujni...............................Egyszerüen azota nem térek magamhoz doktornö!!!!Mit tegyek?Hova kihez menjek?Mit tudok segiteni neki,hogy ne legyen iylen???Kérem,sürgösen adjon tanácsot!!!!Sir,és fáj a kis szive hogy ilyen gondolatai vannak....én vele együtt sirok,mert nem tudom mi a helyes megoldás.................SEGITSEN!!!!
Elolvastam a levelét, véleményem szerint érdemes lenne egy személyes pszichológiai konzultációt tartanunk, annak érdekében h részletesen fel tudjuk építeni a teendőket. Ha gondolja keressen meg, szívesen segítek, elérhetőségem:30-355-0177.
Üdv.:
SZÖNÖM. TISZTELETTEL:H. MÓNIKA
Ha teheti keressen meg telefonon és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Van egy 10 éves nevelt lányom, és egy 5 hónapos pici lány ö már közös a párommal. A párom már 5 éve külön él a volt feleségétöl,2 éve a nagylányt viszont mi neveljük,édesanyja teljesen itthagyta, nem látogatja néha beszélnek telefonon. A kislány az utobbi idöben teljesen dezorientált,nem figyel semmire,nem lehet vele szót érteni.Az anyja depressziós,és állitólag örökletes,bipoláris depresszioja van és vissza esö.Egyébként engem teljesen elfogadott mint nevelöanyát nincs köztünk probléma,néha egy két öszekapás,de szerintem ez természetes, nem veszekszünk.kérdésem: forduljunk pszihologushoz, mert már nem lehet szót érteni vele
elöre is köszönöm
Elolvastam levelét,ha teheti minél előbb keressen meg telefonon és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: