Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
4 éves kislányom soha nem rajongott a hajával történő dolgokért. Soha nem tűrt el csattot, hajpántot, kicsi korában se. Egy idő után a hajmosás is nagy hisztikkel járt. Fodrásznál egy ideig jól tűrte a hajvágást, azután már ott se. 2010 nyarán még hagyta hogy fodrász, Anyósom, én vágjam a haját. Szó nélkül tűrte. Azután az utolsó alkalommal hogy hagyta 2010 szilveszterén történt. A Testvéremnek hagyta hogy levágja a frufruját. Amikor még aznap meglátogattuk Anyósomékat már nem vette le a kapucniját és onnan három hónapon keresztül, ha vendégségbe mentünk azt mondta túl kócos a haja (a kapucni alatt kócos lett persze) nem veszi le a kapucnit. Ez a tavasz, nyár jöttével elmúlt. Tavaly nyáron még legalább kézzel hagyta kibontani a haját, sőt még egyszer fesülni is lehetett, de nyár végére teljesen befeszült. Egy sátorozás alkalmával megizzadt és nagyon gubancos lett a haja, és onnantól kezdve, mivel egyáltalán nem hagyta, egyre kócosabb lett a haja. Jött az óvóda, ahol meglepő módon jól tolerálták a helyzetet az óvónők. Néhány lány nem állt szóba vele, mert túl borzas volt, erre panaszkodott. Ekkor mérlegeltem, hogy vajon melyik rosszabb egy fodrásszal való találkozás, vállalva azt hogy esetleg ebből lesz kis hiszti, vagy kiteszem annak, hogy esetleg kiközösítik. Teljesen önként elment a fodrászhoz, de ott már eléggé tiltakozott, de végül megtörtént a gubancos haj kifésülése, és a frufrujának levágása. Soha nem beszélt erről senkinek, hogy ez milyen élmény volt pl. apukájának. Azóta nem történt változás, hallani se akar arról, hogy a hajához nyúljon bárki, hárít, beszélni se akar róla. Úgyhogy megint gobancos, már inkább rasztás. Az óvódában elfogadták, befogadták, barátkozik vele mindenki, még kis szerelme is van. :-)
De sajnos nem mindenki ennyire elfogadó, úton, útfélen kritizálják idegenek, felnőttek, persze. Látszólag nem érdekli, de látom hogy szégyelli, a tél elmúltával (amikor már nem kellett sapkát hordani feltétlen) látszott rajta, hogy zavarja hogy mindenki látja a gubancot.
Kérdésemre hogy miért ez az averzió a válasz: nem akarja hogy változás történjen, mert akkor mindenki megdícséri. Nem akar azzal szembesülni, hogy eddig rossz döntést hozott? Vagy hogy egyáltalán meghozta a döntést? Annyira be van feszülve az egész ügytől, hogy már direkt nem enged? Látszik, hogy vágyna a dologra, mert rajzol ezzel (kócos kislány arra gondol hogy szép a haja, kitalált gyerekei és kitalált testvére imád fodrászhoz járni), óvódában is sóvárogva nézi míg az óvónők fésülik és copfozzák a többieket, vagy álldogál a fodrászatok előtt, de be nem megy.
Az a baj hogy ez már nem csupán esztétikai kérdés, félek hogy egyszer tetü lesz az oviban, vagy már nem lehet kifésülni, és le kell vágatni egyszer a majdnem derékig érő haját, ami nyilván mélyen érintené.
Egy másik feltevés: az utolsó hajvágás, ami még konfliktusmentesen történt, Nagypapám halála után nemsokkal történt. Őt a Kislányom nagyon szerette, hirtelen halt meg, nem tudta hova tenni nyilván, hogyan tűnhetett el valaki az életéből. Lehet hogy ezt kötötte össze? Elveszített valakit és a "haját". Ettől is lehet ez a feszültség?
Hogy lehetne ezt a problémát megoldani?
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Általában egy ilyen probléma gyökere nem egy tényezőn alapszik, több összetevős. Igazából a feladat az, h megtaláljuk ezeket a gócpontokat, ott különböző szimbólumterápiás eszközökkel felülírjuk, így megszűnik a kiváltó tényező, tehát megszűnik a tünet is. Ezt természetesen csak személyes konzultációk során tudjuk elérni, ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.

Üdv.:
Balogh Andrea2012. 05. 27. 17:32Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.