Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Soha nem gondoltam volna, hogy saját kamaszt megérteni és rajta eligazodni ennyire bonyolult.....
Helyzetem a következő: a lányom 14 éves, hat éves kora óta egyedül nevelem. Nagyon zűrös válásunk volt a férjemmel, s már külön éltünk egy éve, amikor a lányom előtt megtámadott és megfenyegetett, hogy \"sosem tudom, mikor töri rám az ajtót és szúrja a torkomba a kést\"... aztán azon a karácsonyon a gyereknek szenteste azt mondta, hogy őt ne is hívja apának, szólítsa csak a keresztnevén...... Sőt, a válásommal egyidőben egy évig voltam betegszabadságon, mivel nyolc hónap alatt három hasi műtétem is volt, a legelső életmentő.... Ekkor a kislányom mamától mamáig csapódott, amíg én a kórházakat jártam, s hozzáteszem, hogy az első osztályt kezdte!!!!!
Természetesen jártunk gyermekpszichológusnál is, mivel a rendőrség kirendelte az ilyen irányú vizsgálatot is.
Azóta volt egy két éves élettársi kapcsolatom, az akkor páromnak volt egy hasonló idős kislánya, látszólag minden rendben volt. Ennek a kapcsolatnak már négy éve vége. Azóta csak alkalmilag néhány hónapig tartó, de elég felszínes kapcsolataim voltak, a lányom mindig tudta és tudja, merre megyek, kivel találkozom.
Pár hónapja azonban találkoztam egy férfivel, akivel érzelmi szálak is kezdenek egymáshoz fűzni bennünket.
A lányom ellenállása nagyon meglepett. Soha nem találkoztak még személyesen. Pár napja olyan lehetetlen helyzetbe hozott, hogy padlót fogtam.
Amikor a barátom hazahozott, a lányom itthon volt. Mivel sok cuccom volt, felajánlotta, hogy segít behozni. Amikor beléptünk, barátságosan hívni kezdtem a lányom, hogy gyere, megérkeztem... Erre ő a konyhából válaszolt vissza, de nem jött az üdvözlésemre.
Amikor kimentem hozzá, és mondtam, hogy gyere, be szeretnélek mutatni valakinek, csak a kezeit tette védekezőleg maga elé, és nem volt hajlandó.....................
Nos, forrongott az agyam, de tudtam, hogy most nem fog segíteni, ha letámadom azzal, hogy na ezt a viselkedést nem vártam tőled....
Lehiggadtam, és később leültünk beszélgetni. Ő azt mondta, hogy én szúrtam el azzal, hogy helyzetbe hoztam, mert nem volt még felkészülve erre a találkozásra.... Azt elfogadja, hogy én jól érzem magam ezzel az emberrel, látja, hogy boldog vagyok vele, de egyelőre hallani sem akar a találkozásról. Azt mondta, majd szólni fog, ha felkészült.
Még két adalék a képhez: az egyik az, hogy a volt férjem mostanában folyamatosan tömi a fejét azzal, hogy milyen szép és jó volt minden együtt annak idején és mennyire sajnál minden egyes percet, amit a kislány nélkül kellett eltöltenie az elmúlt nyolc évben...
A másik pedig az, hogy a jelenlegi barátom még házasságban él, viszont hosszútávon együtt tervezzük a jövőnket. S mivel arra nevelem a kislányom, hogy nem hazudunk egymásnak, ezt is elmondtam. Sőt, amikor szexualitással kapcsolatos dolgokat feszegetett, akkor is igazat mondtam....
Abszolút törekszem a tiszta helyzetekre, s nagyon ügyelek arra, hogy hazugságmentes és őszinte, meghitt legyen a kapcsolatom vele, de most egy kicsit elbizonytalanodtam.
Mi a helyes teendő?
Vannak sejtéseim az ő viselkedésének indíttatásáról, bár nehezen értem meg, de el kell fogadjam. Viszont azt is tudom, hogy nem fogok engedni a zsarolásának, mert nem tehetem, több okból sem.
Tudom, hogy minden mindennel összefügg és természetesen a teljesség igénye nélkül tudtam csak képet adni, bár igyekeztem nagy vonalakban a fontosabb tényezőket leírni.
Nagyon megköszönném a tanácsát.
Soha nem gondoltam volna, hogy saját kamaszt megérteni és rajta eligazodni ennyire bonyolult.....
Helyzetem a következő: a lányom 14 éves, hat éves kora óta egyedül nevelem. Nagyon zűrös válásunk volt a férjemmel, s már külön éltünk egy éve, amikor a lányom előtt megtámadott és megfenyegetett, hogy \"sosem tudom, mikor töri rám az ajtót és szúrja a torkomba a kést\"... aztán azon a karácsonyon a gyereknek szenteste azt mondta, hogy őt ne is hívja apának, szólítsa csak a keresztnevén...... Sőt, a válásommal egyidőben egy évig voltam betegszabadságon, mivel nyolc hónap alatt három hasi műtétem is volt, a legelső életmentő.... Ekkor a kislányom mamától mamáig csapódott, amíg én a kórházakat jártam, s hozzáteszem, hogy az első osztályt kezdte!!!!!
Természetesen jártunk gyermekpszichológusnál is, mivel a rendőrség kirendelte az ilyen irányú vizsgálatot is.
Azóta volt egy két éves élettársi kapcsolatom, az akkor páromnak volt egy hasonló idős kislánya, látszólag minden rendben volt. Ennek a kapcsolatnak már négy éve vége. Azóta csak alkalmilag néhány hónapig tartó, de elég felszínes kapcsolataim voltak, a lányom mindig tudta és tudja, merre megyek, kivel találkozom.
Pár hónapja azonban találkoztam egy férfivel, akivel érzelmi szálak is kezdenek egymáshoz fűzni bennünket.
A lányom ellenállása nagyon meglepett. Soha nem találkoztak még személyesen. Pár napja olyan lehetetlen helyzetbe hozott, hogy padlót fogtam.
Amikor a barátom hazahozott, a lányom itthon volt. Mivel sok cuccom volt, felajánlotta, hogy segít behozni. Amikor beléptünk, barátságosan hívni kezdtem a lányom, hogy gyere, megérkeztem... Erre ő a konyhából válaszolt vissza, de nem jött az üdvözlésemre.
Amikor kimentem hozzá, és mondtam, hogy gyere, be szeretnélek mutatni valakinek, csak a kezeit tette védekezőleg maga elé, és nem volt hajlandó.....................
Nos, forrongott az agyam, de tudtam, hogy most nem fog segíteni, ha letámadom azzal, hogy na ezt a viselkedést nem vártam tőled....
Lehiggadtam, és később leültünk beszélgetni. Ő azt mondta, hogy én szúrtam el azzal, hogy helyzetbe hoztam, mert nem volt még felkészülve erre a találkozásra.... Azt elfogadja, hogy én jól érzem magam ezzel az emberrel, látja, hogy boldog vagyok vele, de egyelőre hallani sem akar a találkozásról. Azt mondta, majd szólni fog, ha felkészült.
Még két adalék a képhez: az egyik az, hogy a volt férjem mostanában folyamatosan tömi a fejét azzal, hogy milyen szép és jó volt minden együtt annak idején és mennyire sajnál minden egyes percet, amit a kislány nélkül kellett eltöltenie az elmúlt nyolc évben...
A másik pedig az, hogy a jelenlegi barátom még házasságban él, viszont hosszútávon együtt tervezzük a jövőnket. S mivel arra nevelem a kislányom, hogy nem hazudunk egymásnak, ezt is elmondtam. Sőt, amikor szexualitással kapcsolatos dolgokat feszegetett, akkor is igazat mondtam....
Abszolút törekszem a tiszta helyzetekre, s nagyon ügyelek arra, hogy hazugságmentes és őszinte, meghitt legyen a kapcsolatom vele, de most egy kicsit elbizonytalanodtam.
Mi a helyes teendő?
Vannak sejtéseim az ő viselkedésének indíttatásáról, bár nehezen értem meg, de el kell fogadjam. Viszont azt is tudom, hogy nem fogok engedni a zsarolásának, mert nem tehetem, több okból sem.
Tudom, hogy minden mindennel összefügg és természetesen a teljesség igénye nélkül tudtam csak képet adni, bár igyekeztem nagy vonalakban a fontosabb tényezőket leírni.
Nagyon megköszönném a tanácsát.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol részletesen át tudjuk beszélni a kialakult helyzetet, segíteni a feldolgozást, mert ez egy igen összetett helyzet/probléma. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol részletesen át tudjuk beszélni a kialakult helyzetet, segíteni a feldolgozást, mert ez egy igen összetett helyzet/probléma. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: