Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
A fiammal kapcsolatban szeretném a véleményét kikérni. Most ő 8 éves, és nemrégen volt műtétje. Az egyik vesevezetékét korrigálták, mert szűkebb volt a kelleténél, ami miatt meg van nagyobbodva az a veséje. Kettő beavatkozás volt, kb. 8 hét különbséggel. Az első műtét is megviselte, de mondhatom, hogy utána lelkileg hamar rendbejött. De a második beavatkozás után,(ami igazából csak 10 perc volt, mert egy csövet távolítottak csak el) azaz még most is, nagyon kivan lelkileg. Amikor beszélünk róla, akkor elmondja hogy nagyon megijedt azoktól amik ott érték, meg az altatástól is (talán azt hitte nem ébred fel).pedig mindent előtte megbeszéltünk, sokszor beszéltünk róla, az orvosok is neki is mindent elmondtak, volt ideje felkészülni, úgy érzem hogy a férjemmel mindent megtettünk, hogy ne félve induljunk neki a kórháznak. Ennek kb. 3 hete, és a fiam nagyon szorong, sokat remeg és fél, ezmiatt folyton hány, fél enni, hogy hányni fog, és azért hány mert fél.... Naphosszat csak fekszik és mesétnéz, beletemetkezik a kezeibe. Szeretettel vagyunk felé,mert átérezzük a bánatát, veszünk neki új játékokat, megyünk vele játszótérre, de semmit se élvez igazán.
(Annyit még hozzátennék, hogy van még 3 lánytestvére(2 kisebb,1 nagyobb), és külföldön élünk)
Gondolom szakemberhez kellene ezzel fordulnunk, ahova remélem minél előbb el is jutunk.
De kérném a doktornőt, hogy valami bíztatót mondjon nekem a fiammal kapcsolatban.Csak ne ijesszen meg, mert jelenleg én is nagyon érzékeny vagyok. Esetleg valami ötletek, hogyan miket csináljunk, játszás vagy egyéb, vagy hogy hogyan viszonyuljunk a fiunkhoz.
Köszönöm szépen a válaszát!
Mónika
A fiammal kapcsolatban szeretném a véleményét kikérni. Most ő 8 éves, és nemrégen volt műtétje. Az egyik vesevezetékét korrigálták, mert szűkebb volt a kelleténél, ami miatt meg van nagyobbodva az a veséje. Kettő beavatkozás volt, kb. 8 hét különbséggel. Az első műtét is megviselte, de mondhatom, hogy utána lelkileg hamar rendbejött. De a második beavatkozás után,(ami igazából csak 10 perc volt, mert egy csövet távolítottak csak el) azaz még most is, nagyon kivan lelkileg. Amikor beszélünk róla, akkor elmondja hogy nagyon megijedt azoktól amik ott érték, meg az altatástól is (talán azt hitte nem ébred fel).pedig mindent előtte megbeszéltünk, sokszor beszéltünk róla, az orvosok is neki is mindent elmondtak, volt ideje felkészülni, úgy érzem hogy a férjemmel mindent megtettünk, hogy ne félve induljunk neki a kórháznak. Ennek kb. 3 hete, és a fiam nagyon szorong, sokat remeg és fél, ezmiatt folyton hány, fél enni, hogy hányni fog, és azért hány mert fél.... Naphosszat csak fekszik és mesétnéz, beletemetkezik a kezeibe. Szeretettel vagyunk felé,mert átérezzük a bánatát, veszünk neki új játékokat, megyünk vele játszótérre, de semmit se élvez igazán.
(Annyit még hozzátennék, hogy van még 3 lánytestvére(2 kisebb,1 nagyobb), és külföldön élünk)
Gondolom szakemberhez kellene ezzel fordulnunk, ahova remélem minél előbb el is jutunk.
De kérném a doktornőt, hogy valami bíztatót mondjon nekem a fiammal kapcsolatban.Csak ne ijesszen meg, mert jelenleg én is nagyon érzékeny vagyok. Esetleg valami ötletek, hogyan miket csináljunk, játszás vagy egyéb, vagy hogy hogyan viszonyuljunk a fiunkhoz.
Köszönöm szépen a válaszát!
Mónika
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol személyre szabottan tudunk megoldási lehetőségeket nyújtani a probléma kezelése érdekében. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Mindenképpen indokolt egy pszichológiai vizsgálat az önök esetében, ahol személyre szabottan tudunk megoldási lehetőségeket nyújtani a probléma kezelése érdekében. Keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: