Kedves Andrea!

Egy kétségbeesett anyuka vagyok. Kislányom 2010.január elsején született 38.hétre, a család harmadik gyermekeként. Tervezett baba volt, mindannyian nagyon vártuk. 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, s ezt követõen kezdtem meg a hozzátáplálást. A fõzelékekkel nem volt gond, de szilárd táplálékot/ kenyérmorzsát, falatkákat, kukit/ soha nem fogadta el, hozzá sem nyúlt, vagy lesöpörte. A fogak megjelentével egyre kevésbé fogadta el a fõzeléket, s 15 hónaposan csak anyatejet kapott. Idõszakosan pépesített gyümölcsöt elfogadott, de semmiféle élelmiszerhez/ ez lehetett gyümölcs, zöldség, kenyér…/ nem volt hajlandó hozzányúlni. Így telt el közel fél év újra. „2 évesen újra elfogadta a pépesített fõzeléket, de csupán egy félét, a paradicsomosat, s ha próbáltam is keverni, egy idõ után a színe nem volt eléd „piros” nem fogadta el. 25 hónaposan fejeztük be az anyatejes táplálást. Most ott tartunk 2 és fél évhez közeledvén, hogy napi 2X2 dl speciális tápszeren , 1-2 joghurton/ csak piros lehet - eper, málna, meggy/ illetve a paradicsomos, pépesített bébiételen él. Ami nyugtalanító, hogy azt sem viseli el, ha én eszem, akkor ki is megy a konyhából, s utána számon kéri, hogy megtöröltem-e a szám? Rendkívül értelmes, barátságos, egy szóval tüneményes ki csaj, de teljesen tanácstalan vagyok, hogy honnan eredhet ez a szorongása (?) Semmit nem hajlandó meg kóstolni. Most már eljutottunk odáig, hogy segít a fõzésnél, már megfogja a zöldségeket, segít panírozni, de magát az étkezést elutasítja. Kérem szíves segítségét, tanácsát!
/ Érdekességként megemlíteném, hogy terhességem alatt sokszor álmodtam, hogy olyan „jó” a gyermekem, hogy egész nap rá sem kellett nézni, s este csodálkoztam, hogy egész nap nem kért enni sem!?/
Köszönettel: N-né Magdi

Tisztelt Doktornõ 5 éves kislányom viselkedése pár hete megváltozott az óvodában.nehezen vonható be a játékba ,haját rágja jellemzõen körbe-körbe járkál vagy szökdécsel ,ez itthon is megfigyelhetõ.Sûrûn kérdezgeti hogy biztosan szeretem-e.Szüleimmel élünk,de édesapámmal párkapcsolatom miatt megromlott a viszonyom.Õ sokat beszél a gyereknek arról hogy én nem szeretem,de én mindig biztosítom rola hogy nagyon szeretem és õ a legfontosabb a számomra.Okozhatja-e ez a helyzet mégis kislányom megváltozott viselkedését?Elõre is köszönöm válaszát:

Tisztelt szakértõ. Én azt szeretném megkérdezni ,hogy a 8 éves gyermekem nagyon agresszív úgy itthon mint az iskolában. A tanulmányai azok jók csak a viselkedésével van probléma,fojtogatja társait bár kinek neki ugrik úgy a tanárnéninek mint nekünk itthon. Most három éve hogy elváltam és új párom lett akivel össze is költöztünk neki is szintén van két gyermeke akiket mi nevelünk,amikor rájön az agresszivitás képes a 4 éves húgának is neki menni. kérem adjon tanácsot hogy hová is fordulhatunk vagy mit is csinálhatunk mert mi már mindent megdobáltunk, már a nevelési tanácsadóhoz is beadtuk a gyerek papírjait hátha ö többet tud segíteni mint a pszichológus. Kérem adjon tanácsot. tisztelettel Erdei Timea.

Tisztelt doktornö!
Ezuton szeretném a segitségét kérni,van egy 10 éves nevelt lányom, a párom lánya csak együtt neveljük, mert a gyerek anyja lemondott rola és nem is foglalkozik vele.Már régebben is tudtuk hogy a kislány édesanyja beteg de most már biztos hogy bipolárisdepresszioja van. Éredeklödnék hogy ez örökölhetö e,mert a kislánnyal is néha elég furcsa dolgok történnek. Utánna néztem kicsit ennek a betegségnek nagyjábol tisztába vagyok vele hogy egyfajata érzelmi hullámzást jelent. Nos a gyerek gyakran nevet a semmibe ugy hogy nem tudja mit is nevet ha megkérdezzük késöbb percekig elbambul ugy hogy hiába szolitgatjuk nem figyel. Nagyon sok mindent elfelejt, pl. alapvetö dolgokat gondolok itt orfujásra pl. vagy hogy menjen mossa meg a fogát. Mindenért szolongatni kell hogy megcsináltad e már , és persze rengeteget hazudik amit nem is tudom hogyan lehetne kiküszöbölni.Sokat csinál ugy hogy beszélgetünk vele és másrol beszél nem oda figyel ránk pedig probálunk az ö kis nyelvén beszélni vele példákkal is elmondjuk neki ha hazudik nekünk milyen roszul esik.Már nagyon sokat beszélgettünk vele de semmi látszat nincs továbbra sem. Mielött hozzánk került 2 évvel ezelött még az édesanyjával élt, mert a párom akor afganisztánban volt, lehet hogy ez is megviselte? Kérdezzük de nem mondja,azt tudjuk hogy az anyja nagyon sokat megverte ha rosszat csinált,és sokszor még este 10kor is olvastatta csak azért mert délután lusta volt vele foglalkozni, ezek összefüggésben lehetnek? Lehetséges az hogy most nöt fel arra hogy a 2 évvel ezelötti roszdolgokat most kezdte feldolgozni és emiatt ilyen? nagyon sokszor kezelhetetlen és vissza beszél, pedig mi probálunk vele értelmesen beszélgetni és minden ok nélkül kiabál velünk.Kérem irjon valamit vigyük el pszichologushoz? Vagy mit tegyünk beszélgessünk vele még többet?

Elöre is köszönöm segitségét

Kedves Andrea!
Kisfiam 8 éves. Mindig érzékeny típus volt- tõlem örökölhette-, hamar elsírja magát, ha rászólnak (pl. az óvó nénik) vagy ha valami kudarc éri (pl. eltéveszti a szövegét az évzárón).
Anyák napján vagy ballagásokon meghatódik és sír. Mivel már iskolás, néha zavarja, hogy elsírja magát fiú létére, ha kudarc éri. Mivel lehetne picit erõsíteni a lelkét? A tanító nénik szerint idõvel „megkeményedik”. Az önbizalmával nincs gond, kitûnõ tanuló, szavalóversenyeket nyer, nem visszahúzódó, sok barátja van. Látom azt is, hogy jó oldala is van az érzékenységének, de hátrány is. Vannak esetleg apró technikák, ötletek, amivel segíthetnénk, hogy lazábban vegye a kudarcokat és ne sírja el magát?
Köszönöm válaszát!

Kedves Andrea!
Több kérdést-választ is elolvastam ebben a témában, de úgy érzem a mi esetünk kicsit speciális és emiatt nagyon nehéznek érzem a döntést.
Kisfiúnk ez év augusztusában tölti be a 3 évet, 2 éves kora óta bölcsibe jár, és szeptember végére, október elejére várjuk a kistestvért.
A Nagytesó a mai napig még velünk egy szobában alszik, az ágyunk mellett van a fekhelye. Alapvetõ problémám az, hogy mérlegelve a különbözõ szempontokat melyik megoldás jelentene kisebb „törést” a nagy életében, ha megérkezik a kistesó, költözzön-e külön szobába, vagy lakjon a család egy szobában, míg a nagy újra megtalálja helyét a családban.
Figyelembe kell vennünk a következõ körülményeket.
A nagy 3 évesen óvodába kerül és rá kb. 1 hónapra(ha minden rendben lesz) megérkezik a kicsi. (A bölcsis beszokás viszonylag zökkenõmentes volt).
A kicsi zavarhatja a nagyot az éjszakai felkelésekkel.
A Nagytesó külön szobába költöztetése júliusnál hamarabb nem lehetséges, így október elejéig kb 2 hónap marad.
A gyermekünk jó alvó, esti mesével, kis simogatás után magára hagyva a közös szobában átalussza az éjszakát.
Amikor beszélgetünk a kistestvér érkezésérõl, mindig megjegyzi, hogy õ is „pici baba”, annak ellenére, hogy mindig dicsérjük, hogy õ már milyen ügyes nagyfiú.
Az új szobája a család által eddig egyáltalán nem használt szoba lenne.
A bilire szokás a napokban történik.

Ebben a számomra igen bonyolultnak tûnõ kérdésben kérném segítségét.

Köszönöm

Kedves doktornö!
Nekem 7 éves kisfiammal van ugymond probléma.Megprobálom érthetöen vázolni a helyzetet.
Pár honapja azon kaptam a kisfiamat és barátját,hogy a szobában takaró alatt pucéron egymáson feküdtek....ö szerintük,szexeltek.Ekkor szépen is és késöbb csunyán is tudtára adtam hogy ilyet nem szabad,ilyet a felnötteknek szabad csinálni,akik szeretik egymást..........Én azt hittem sikerült megoldani,több ilyen nem lesz.Aztán 2 napja azt mondta önszántából a kisfiam,hogy neki van titka,ha én is elmondok egyet magamról akkor ö is elmondja az övét.....
Az ö titka az volt,hogy amit én akkor láttam ,hogy mit csinált,ö már ilyet elötte is csinált egy másik kisfiuval,még régebben.....Látta a döbbenetet az arcomon,ezért nagy sirásba tört ki,hogy még 1 titka van,de nem meri elárulni....kértem,nyugodtan mondja el,nem lesz érte bünti...........
Szóval,van egy másik kisfiam,ö most volt 1 éves.Azt mondta a nagyobbik,hogy néha lefogja a kicsi kezét-lábát(mikor én a konyhában vagyok )és ugy puszilgassa.....(iszonyatos sirás közepette valotta be).........Én ezt annak tudtam be,hogy nagyon szerti,de a kicsi nem engedi,hogy megpuszilja hát ezért lefogja....Nem gondoltam másra......Eltelt 2 nap,és megint elöjött benne,hogy rossz és csunya gondolatok vannak a fejében,ö tudja ,hogy ezeket nem szabad,probál nemet mondani a fejének...de akkor is jönnek a gondolatok.....a gondolatok pedig,hogy a kicsivel is szertne ugymond ágyba bujni...............................Egyszerüen azota nem térek magamhoz doktornö!!!!Mit tegyek?Hova kihez menjek?Mit tudok segiteni neki,hogy ne legyen iylen???Kérem,sürgösen adjon tanácsot!!!!Sir,és fáj a kis szive hogy ilyen gondolatai vannak....én vele együtt sirok,mert nem tudom mi a helyes megoldás.................SEGITSEN!!!!

KEDVES ANDREA.A PROBLÉMA AMIVEL HOZZÁD FORDULOK 3-4 NAPJA KEZDÕDÖTT EL A KISLÁNYOMNÁL.AUGUSZTUSBAN LESZ 3 ÉVES. ÉN MOST MÁRCIUS ELEJÉTÕL 5 HETET TÖLTÖTTEM A FALUNK ÓVODÁJÁBAN EGY DAJKA TANFOLYAM MIATT GYAKORLATON. AZ ÓVÓ NÉNIVEL MEGBESZÉLVE ESZTERT IS VITTEM MAGAMMAL.MINDEN NAP 9-TÕL EBÉD UTÁNIG MARADTUNK. A GYAKORLAT LETELTE UTÁN AZ ÓVÓ NÉNIVEL MEGBESZÉLVE TOVÁBBRA IS MENT AZ OVIBA. AZ ELSÕ HÉT ZÖKKENÕMENTES VOLT. A MÁSODIK HÉTTÕL MÁR KEZDETT NYAFOGNI AZ OVI ELLEN,DE NEM VOLT HISZTI,SÍRÁS.MOST A HARMADIK HÉTEN HÉTFÕN MÁR NAGY HISZTIVEL MARADT CSAK OTT,ÉS ÍGY TELT A KEDD,SZERDA IS.HÉTFÕN KEZDTÜK EL ÉSZREVENNI,HOGY VISSZATARTJA A SZÉKLETÉT,MINDEN INGERRE FUT A WC-RE DE RÖGTÖN FEL IS ÁLL RÓLA.AZT HITTEM KEMÉNY A SZÉKLETE ÉS AZÉRT NEM MERI KINYOMNI,MERT FÉL A FÁJDALOMTÓL.SZILVALEKVÁRRAL PRÓBÁLKOZTAM.ESTÉRE MÁR NAGYON ELFAJULT A DOLOG,A WC-RE SZALADGÁLÁST KESERVES SÍRÁS KÖVETTE,MAJD EGYSZER CSAK BEKAKILT.SZEMLÁTOMÁST NAGYON ZAVARTA ÕT.EZ AZÓTA MÉG KÉTSZER ELÕFORDULT. MA CSÜTÖRTÖK VAN KÖTÕHÁRTYA GYULLADÁS MIATT ITTHON VAGYUNK ÉS ÉN NAGYON TANÁCSTALAN VAGYOK.AZ ÓVÓ NÉNIVEL MÉG NEM BESZÉLTEM A DOLOGRÓL .KISLÁNYOM EGYÉBKÉNT 2 ÉVES KORA ÓTA SZOBATISZTA,NAGYON IGÉNYLI MAGA KÖRÜL A TISZTASÁGOT.EDDIG SAJÁT MAGA LERENDEZTE A PISILÉS UTÁNI MEGTÖRLÉSÉT ÉS PRÓBÁLKOZOTT A FENEKE TÖRLÉSÉVEL IS.KIEGYENSÚLYOZOTT CSERFES ,ÉRTELMES KISLÁNY. 2 ÉVES KORÁIG SZOPTATTAM,TÉNY,HOGY NAGYON ÖSSZE VAGYUNK NÕVE.APUKÁJA SAJNOS CSAK ESTE 6 ÓRA FELÉ ÉR HAZA,SOKSZOR HÉTVÉGÉN IS DOLGOZIK.AZ IDÕ NAGY RÉSZÉT VELEM TÖLTI. KÉREM ÍRJA MEG VÉLEMÉNYÉT MIT TEGYEK AZ OVIVAL KAPCSOLATBAN IS,ÉS A KAKILÁSI NEHÉZSÉGGEL IS. SEGÍTSÉGÉT ELÕRE IS KÖ
SZÖNÖM. TISZTELETTEL:H. MÓNIKA

Kedves Andrea!
Van egy 10 éves nevelt lányom, és egy 5 hónapos pici lány ö már közös a párommal. A párom már 5 éve külön él a volt feleségétöl,2 éve a nagylányt viszont mi neveljük,édesanyja teljesen itthagyta, nem látogatja néha beszélnek telefonon. A kislány az utobbi idöben teljesen dezorientált,nem figyel semmire,nem lehet vele szót érteni.Az anyja depressziós,és állitólag örökletes,bipoláris depresszioja van és vissza esö.Egyébként engem teljesen elfogadott mint nevelöanyát nincs köztünk probléma,néha egy két öszekapás,de szerintem ez természetes, nem veszekszünk.kérdésem: forduljunk pszihologushoz, mert már nem lehet szót érteni vele
elöre is köszönöm

Kedves Andrea!
Kisfiam nyáron lesz 5 éves.Egyedül nevelem szüleimnél.Az apja még születése elõtt elhagyott minket.Majd miután megszületett megpróbáltuk ujra de nem ment.Igy alig 1.5hónap után végleg szakitottunk.Gyermekem 1.5éves koráig látogatta az apa.Majd biróságtól biróságig rángatott hogy nem akar gyerektartást fizetni.Azóta semmilyen formában nem kereste immár 3éve.Kisfiam születése óta allergiás asztmában szenved,többször voltunk kórházban is emiatt.Nagyszülei az apa részérõl hol jöttek hol nem.Volt hogy fél évig nem is keresték kisfiamat.Már 4xeljátszották ezen idõ alatt hogy hónapokra eltüntek pedig 10percre laknak tõlünk autóval.Most utoljára 2011december 11.én látták .Majd 2012február 3.án felhivták hogy másnap jönnek hozzá.Sajnos elfelejtettek jönni és nem is szoltak hogy ne várjuk.Azóta sem keresik,és azt mondták mivel nem vihetik el igy nem hajlandóak jönni hozzá.A biróság az apa felé ugy döntött látogathatja de nem viheti el hisz a betegsége miatti gyógyszerezést kijelentette hogy nem akarja megtanulni csak elvinni.A nagyszülõk felé semmi láthatási papir nincs és mégis eddig akkor jöttek amikor akartak.Álltalában ez ugy mûködött hogy aznap felhivtak hogy 1-2óra és ott vagyunk.És ezzel nem is volt semmi gond .Nem tudom mit csináljak hisz érdeklõdik kifiam utánuk,de õk mint irtam dec.11 óta nem keresik,és erre hajlandóságot sem mutatnak.Se karácsony se uj év se húsvét még egy telefon se.Szobatisztasággal van gondunk,hisz még mindig bekakil.Nem szól,csak elbujik,és elintézi a dolgát.Pedig már kakilt wc re is.De egyszerüen semmivel nem tudom rávenni és már nyáron 5éves lesz.A pisiléssel nincs gond.Nem tudom minek tudható ez be,de tanácstalan vagyok.Próbáltam dicsérni,jutalmazni ha elmegy a wc re de eredménytelenül .A pisilés 1éves korában már ment egyedül.és 1.5évesen éjszakára se kellett pelus.Tanácsát kérném hogy tudnám rávenni a wc re való kakilásra,ill mit tegyek a nagyszülõkkel kapcsolatban hisz mint irtam 4x játszák el ezt hogy hosszu idõre eltünnek.Volt amikor azt mondták nekem ha nem vihetik el akkor lemondanak róla.4hónap telt el azóta hogy utoljára látták,semmilyen formában nem keresik és már nem tudom kisfiamnak mit mondjak miért.Tanácstalan vagyok,mert a legjobbat szeretném neki.Soha nem számithattunk semmiben rájuk,de tudom hogy a nagyszülei.Mit tegyek ha keresik netán?Engedjem jöjjenek,hagyjam beszéljen velük?Vagy tiltsam meg?Nem tudom mivel tennék jót neki.Mert már nagy és sok mindent megért.És a kakilással ?Válaszát várom és köszönöm:natasa4

Kedves Andrea!

Kislányom középsõ csoportos.
Szeptemberben kezdték az uszodába járást,vízhez szoktatás címen.
Eleinte nem volt semmi gond vele,szeretett járni.
Ám amikor elkezdték a feladatokat csinálni,víz alá menni,egyre jobban elkezdte utálni.
Én akkor beszéltem az óvónénivel,ki akartam venni,azt mondta ne tegyem,várjak még vele.
Mai napra odáig fajult a dolog,hogy reggelente úgy ébred,hogy mi lesz ma?Kell-e menni óviba?Lesz-e uszoda?
Amikor hétvégén itthon vagyunk,akkor naponta akár 10-15-ször is megkérdezi.
Ha azt mondjuk,nem lesz uszi csak ovi akkor örül,viszont,ha megmondjuk,hogy lesz uszoda kegyetlenül sír,nem hisztizik,rendesen sír akár 1/2 órán keresztül is.
Volt olyan,hogy nem mondtam meg elõre neki,csak másnap reggel amikor indultunk,meglátta az uszis táskát,még az oviban is alig bírtam otthagyni,mert annyira kapaszkodott belém,és sír.
Egyébként egy sima ovis napon semmi gond nincsen.

Hallomásból tudom,szülõktõl illetve óvónénitõl,hogy az úszás oktató elég durva,kiabál is velük,illetve,ha maguktól nem csinálják meg a feladatot akkor lenyomja õket a víz alá.
Óvónénik elmondta,hogy úszómester panaszkodik rájuk,nem szereti õket,pedig a gyerekek,az összes,ha sírva is de megcsinálja amit kell.
Több helyen is panaszkodtak már erre az úszómesterre.

Megkérdeztük mi is lányunkat,hogy miért nem szeret járni.
Elmondta,hogy -volt egy segítõje ennek az úszómesternek,egy férfi,aki ugyan már pár alkalom óta nincsen ott-a csúnya bácsi-így hívja-azt mondta neki,hogy csalt,mert nem csinálta meg a feladatot.
Azt hozzá teszem,hogy kislányom elég érzékeny lelkû.Úgyhogy ezt még meg is tudnám érteni,hogy rosszul érintette.
A másik,hogy amikor le kell menni a víz alá,fél,hogy nem jön fel.
Az õ elmondása szerint ,õt is párszor már vízbe nyomták,és valami karika alatt kellett átúsznia,amit ugyan magától csinált meg,de sírva,és mindig hozzá teszi,hogy- de azt nagyon utálom.

Tehát fél,én ezt értem,elfogadom,próbálok neki segíteni,beszélgetni errõl.Elmagyaráztam neki,hogy vegyen nagy levegõt,de gondolom,hogy ezzel semmit nem érek el,mert ott nem érzi biztonságban magát.

Sajnos a vezetõ óvonõvel beszélni,nem lehet,csak a maga igazát szajkózza,miszerint,a gyerekeknek menni kell,el vannak kényeztetve és csak tele beszéljük a fejüket,meg ez csak hiszti.A többes szám azért mert az egész csoporttal baj van,kb 6-7 gyerek akirõl konkrétan tudom,hogy nem szereti,és sír.
(Azt hozzá teszem,hogy a vezetõ óvónõnek érdeke van abban,hogy az uszi ki legyen használva,de ezt hosszú lenne leírni,hogy miért)

Most odáig jutottam,hogy nem engedem uszodába járni,háziorvos írt is igazolást,hogy nem javasolja az úszást.
Egyenlõre nem tudom,hogy ezt elfogadják-e,mert azon a napon csak úgy mehet óvódába,ha van orvosi igazolása,máskülönben nem is vihetem.

Az egyik kisfiút már elvitték pszichológushoz,neki megállapították,hogy az uszoda miatt halálfélelme van.
Kérdésem,mert nem tudom eldönteni,hogy az én lányomat szükséges-e ezért elvinni pszichológushoz?
Egyébként,más problémát,viselkedési zavart,semmit nem tapasztaltam nála soha.

Köszönöm szépen a válaszát!
Üdvözlettel:Egy Anyuka.

Kisfiam 4 és fél éves. Születése:hosszú vajúdás után részleges lepényleválás miatti sürgõs altatásos császármetszés.
Betegségek:
-6 hetesen atópiás dermatitis (vörös gyulladt bõrfelület )
-folyamatos hörghurut, volt hányás hasmenés, magas láz nyirokcsomó duzzanat miatt vérvétel
-megcsípte darázs, volt benne kullancs, fütyi gyulladás
-7hó bárányhímlõ
-9 hó mûtét(össze vissza szúrkálták a véna miatt)
-1évesen vérvétel allergia vizsgálat
-2-3-4 évesen évente 2* terheléses allergiavizsgálat
-pulmonológia, gasztroenterológia, ortopéd orvos(nagyfokú bokasüllyedés)
-tej,-tojásallergia(diéta),késõbb pollenallergiák
-3 évesen krupp (éjszaka doktorbácsi felébreszti lefogás-szuri,kúp)
-szárazbõr miatti állandó vakarózás,visszatérõ torokgyulladás,nátha,légcsõhurut az utóbbi idõben.
-15 hós oltás korházban
anya:
-13hó hirtelen elválasztás(anya antibiotikumos kezelést kap)
-15 hó anya sérvmûtétje(pár nap,de apával kell aludni,)
-2,5 évesen 1 hónap kórház terhesen (a végét nem tudtuk)
-szülés 1 hét
szocializáció:
- idegenekkel nem kommunikál, csak a szûk családtagokkal,nem köszön
mozgásfejlõdés teljesen rendben zajlott:kúszás, mászás,felülés,állás,elindulás már biciklizik.
Nagyon értelmes kisfiú,kíváncsi,érdeklõdõ,2 évesen már verseket, mondókákat tudott.
Most 140 darabos kirakót tud kirakni,már 1 évesen nagyon ügyes volt ebben.
Érdeklik a betûk számok,szereti a meséket, társasjátékot. szeret rajzolni,alkotni.
Egyébként meg lehet ölelgetni van hogy Õ akarja ,de csak apa,anya,tesó. Mama-papa már nem. Sõt azt sem szereti,ha megérintik.
Nem, vagy csak nagyon nehezen esetleg egy kis édességgel van hogy úgy sem:hajat vági, mosni,körmöt vágni,gyógyszerbevétel,száraz bõr ápolása már lehetetlen. Nem engedi krémezni magát. Fogorvoshoz, fodrászhoz nem lehetne elvinni. És még sorolhatnám.
Csak bizonyos ruhákat hajlandó felvenni, piszkálja a ruha címkéje.
Nagyon sok félelem van benne, sok mindentõl fél Pl.elfújja a szél a lufit,kalapot.,új helyzetek ,ismeretlen emberek . Próbáltuk 14hósan a zenebölcsit mindig sírt,félt.
Mindent próbálunk elmagyarázni neki hátha az értelmére tudunk hatni,de ez sem mûködik. Csak az amit Õ is éppen úgy akart,gondolt.
Az Óvodát is csak januárban kezdtük el tavaly testvérféltékenység miatt nem erõltettük, szeptembetõl meg óvodafelújítás volt. Testvérféltékenység már elmúlt.
Az óvodát nem szereti, sír, nem akar ott sem nagyon részt venni dolgokban egy-két dologba már bevonható óvónénivel kommunikál, és egy-két gyerekkel is. Játszik velük,rajzolgat. De nem köszön, nem fogja meg senkinek a kezét. Van úgy hogy nem tízóraizik mert szomorkodik. Alvásidõtõl ott vannak a nagyobb csoportból és nem ül oda uzsonnához, nem vesz részt akkor már semmiben. Ha másik óvónéni van reggel,nem az övé, nem lehet otthagyni,meg kell várni az Õ óvónénijét(persze erõszakkal, lefogással ott lehetne tartani,de nem tenne jót neki)Nem lehetett lefényképezni (óvodai fotó)pedig ott volt anya,kistesó. Azt mondja nem szereti,ha kimennek az udvarra,ha alvás van(egyébként itthon sem aludt már rég óta-de most néha sikerül oviban).
Óvodában semmi olyat nem csinál amit nem szabad.
Otthon sokszor dührohamot kap, öntörvényû, nagyon nehéz vele. Meg lehet nevettetni.
Rettenetesen félt az orvosoktól, mindig lefogás lett a vége. Most már hagyja,hogy megvizsgálják,de nagyon fél érzem nehéz neki.
Járunk nevelési tanácsadóba,ott arra mentek,hogy leváljon az anyáról,és visszanyerje az õsbizalmat. Most van ott 1 kisfiú akivel eljátszik,kommunikál is vele,de ha idegen gyerek van bent, be sem akar menni. Amúgy is nehezen. A gyógypedagógussal is beszél.
Lehet hogy túlaggódom a dolgokat?Egyszerûen csak egy túlérzékeny gyerekrõl van szó?Kérem segítsen! Nem lehet hogy valami betegség van a háttérben?Hogy tudnék neki segíteni, hogy kicsit nyitottabb legyen?És tudjunk rá hatni,akkor is ha õ nem akarja.
Most lovasterápiára vinnénk,de nem ül fel a lóra. Már kétszer voltunk,de továbbra is azt mondja hogy nem. Ezt szabad erõltetni? Az állatokat egyébként szereti,meg is eteti õket.
Válaszát elõre is köszönöm!

Kedves Andrea!

Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelõsség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklõdik felõle. Õsszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, idõhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert õ elõbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült elõbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem elõbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért elõbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnõheti ezt? Mert ha nem és késõbb sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.

Köszönöm elõre is a válaszát és tanácsát!

É.

Kedves Tanácsadó!
Kisfiam a nyáron lesz 4 éves. Az elmúl 1 évben sajnos háromszor is költöztünk családi problémák és betegségek miatt. A kisfiam ezeket a költözéseket nagyon jól viselte, nem volt semmi probléma.(még velünk alszik, de ez nem okoz problémát sem nekem sem az édesapjának. Szeretjük, ha velünk van) Az óvoda elõtt végig otthon voltam vele, nagyon ritkán volt csak a nagyszülõkre bízva és csak az ovi elõtti 4 hónapban járt bölcsödébe hosszabb-rövidebb idõkre.3,5 éves koráig szoptattam(2011.nov)
A bölcsibe azonnal beilleszkedett, gondozónõkkel, dajka nénivel, az igazgatónõvel és a társaival is nagyon jól megbarátkozott. 5 kisbarátját mai napig is emlegeti.Már a bölcsödében behívattak az igazgatónõhöz, mert szerintük Bence rendkívül értelmes, korát meghalladóan tudja kifejezni magát, nagy szókinccsel rendelkezik, barátságos, érdeklõdõ, stb, stb.Jelezték, hogy keressek neki speciális óvodát, de legalábbis olyat, ahol kisebb a csoport létszám, hogy többet tudjanak foglalkozni vele. Az óvodába szeptembertõl jár, gyorsan beszokott. Nem panaszkodik,nem sír, ha oviba megyünk, de valami mégsincs rendben. A mai napig csak egyedül játszik, bepisil és bekakil, pedig már szobatiszta volt. A beszoktatás idején, mikor még csak délig hagytam az oviban 4 nagycsoportos bekerítette és csúnyán beszéltek vele illetve folytogatták. A 4 óvonõ ezt nem vette észre tõle 3 méterre!!! Én láttam meg az utcáról és rohantam be segíteni neki. Az óvonõk álláspontja az,hogy azért nem mutatják be a gyerekeket egymásnak mikor új emberke érkezik a csoportba,azért nem védik meg õket az ilyen támadásoktól, hogy “felkészítsék õket az életre” és “megtanúljanak egyedül érvényesülni”.Azóta nem szívesen viszem Bencét az oviba és ezt érzi is rajtam. Bevallom szívem szerint nem is vinném ezekután, de a családom szerint túl kritikus vagyok és máshol sem lenne ez másként.Nem tudom eldönteni, hogy azzal ártok-e a kisfiamnak,ha megint egy újabb változás elé állítom (óvoda váltás) vagy azzal,ha ide járatom. Szerintem úgyanis az nem normális, hogy egy kiegyensúlyozott, barátságos, mosolygós kisgyermek 7 hónap elteltével egyedül játszik a csoportjában és bepisil, bekakil szinte minden nap. Az óvónõk nem értik. szerintük is Bence kimagaslóan értelmes és inteligens kisfiú. (remek a humora, a probléma megoldó készsége, min 200 verset és dalocskát ismer, a naprendszer kialakulásáról és a bolygókról órákat tud beszélni és modellezni õket!!!)DE: õ próbált barátkozni velük, puszit adni, megsimogatni õket, de elküldték!!! próbált játszani a gyerekekkel, de õk nem értik meg amit Bence mond nekik, illetve szétrombolták, amivel épp játszott. Bencus ezt jelezte az óvonéninek, aki azt válaszolta neki, hogy ne árulkodjon,menjen a helyére. Innetõl kezdve nem kommunikál az óvonõkkel, csak, ha nagyon muszály. Nem néz az óvonõk szemébe, elzárkozik a közös foglalkozásoktól, felesel, hazudik, és nem vállal felelõsséget, azt mondja, hogy õ ott sem volt, nem is látta a kérdéses dolgott, stb, stb. Olyan érzésem van, mintha lelencbe adtam volna.
Ahová át tudnám vinni óviba, ott vegyes orosztályú csoportok vannak. Nem tudom, hogy ez megfelelõ lenne-e számára. Mindennap kétségek közt vagyok, hogy elengedjem-e oviba és ezt már nem tudom palástolni elõtte, lehet, hogy ettõl is kialakulhatott benne ez az érzés az ovival kapcsolatban.
Kérem, egyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a szituáiót az óvodával, és a bekakilással kapcsolatban? Az óvonõk azt javasolták, hogy szidjam le és vele mosassm ki a piszkos alsónemûjét. (????)
Ön szerint megoldást jelentene az óvodaváltás? Mi a véleménye a vegyes korosztályú csoportokról? Javasolja-e, hogy gyerek-pszichológust is felkeressünk?

Válaszát elõre is nagyon köszönöm!

Üdvözlettel:
Anna

Kedves Andrea!

Kisfiam 3 éves múlt februárban. Tavaly augusztusban kezdtük a szobatisztaságra szoktatást. 3. szülinapjáig nem próbálkoztam az éjjeli szobatisztaságra szoktatással, bár mindig száraz volt a pelus. Akkor mondtam neki, hogy már nagyfiú és le is vettük! Teljesen jól mûködött, nagyon ügyes volt, 1 hónap alatt kétszer volt baleset. Sajnos nem tuodm, hogy teljesen szobatisztának nevezhetem-e, tekintettel arra, hogy kakálni csak pelenkába volt hajlandó. Úgy voltam/vagyok vele, hogy majd kinövi, ha neki így jó legyen így, meg ahogy hallottam sok kisgyereknél ez mostanában probléma, majd magától kinövi.
2 hete azonban valószínüleg az egyik kaka fájt/vagy csípett neki, mert elkezdte vissza tartani a kakát. Elõtte naponta, vagy max. 2 naponta volt széklete, ám akkor keddi nap után, csak szombaton lett, akkor is úgy, hogy kénytelenek voltunk adni neki már glicerines kúpot, mert már annyira topogott, sikogatott, fogta a fenekét, hogy mindenképpen segíteni akartunk neki. Akkor úgy látszódott megoldódik a dolog, mert hétfõn magától kakilt. De ez után újra indult a történet, hétfõ után pénteken lett kaka. Csüt este adtam glicerines kúpot, de az nem segített, pénteken már valszeg olyan nagy volt az ingere, hogy elengedte. Most vasárnap van, már 2 napja adom neki a Levolacot is, mert jobb szeretném, ha kúp nélkül megoldódna a dolog, de most sem akar kakilni. Tegnap este magától mondta, hogy azért nem akar kaklini, mert neki az nehéz, fáj.
Teljesen tanácstalan vagyok, mit tegyek!!! Azóta éjszaka is állandóan bepisil. Mondtam neki, hogy vegyünk éjszakára pelust, de az ellen nagyon tiltakozik. Nem akarom erõltetni, de tényleg nagyon idegörlõ. Probálok nagyon türelmes lenni, de nagyon nehéz.
A máskor olyan nagyon okos kisfiamnak, hiába mondom, hogy igyon nagyon sokat, mert attól jobb lesz, illetve ha kell, akkor kakiljon, egyszerûen nem akar!
Mit tehetnék? Ön szerint mi lenne célravezetõ?
Kérdezgessük folyamatosan? (valahol azt olvastam, hogy az sem jó, nem szabad észrevenni- de nehéz amikor fogdossa a fenekét és toporog) Mit reagáljak arra ha bepisil éjszaka? Kezdjem el újra pelenkázni? Nem lesz akkor ez nagy visszaesés neki? Volt már úgy, hogy nappal is (direkt?) bepisilt. Mert nem csak egy kicsi ment be, hanem a teljes pisit a bugyiba nyomta! Ilyenkor hogy reagáljak?
Bocsánat a sok kérdésért, de nagyon szeretnék neki segíteni, még mielõtt kórosabbá válna a dolog!!

Nem tudom ez még mennyire függhet össze vele, de azért leírom. Van egy 1 éves kistesója, aki természetesen még pelenkás. Mostanában õt is akarja utánozni. Mondhatni õ tanul a kicsitõl és nem a kicsi a nagytól! De nem hinném, hogy ez lenne az oka!
Most kezdtük el azt is, hogy éjszaka (ha akar) a nagyszülõknél alduhat. Amikor az elsõ hosszabb kaka visszatartása volt, akkor pénekrõl-szombatra ott aludt! Mi kezdeményeztük az ott alvását, de õ is akarta, már korábban is mindig mondta, hogy ott akar aludni! Nem tudom, hogy ez hathatott-e rá!
Nagyon figyelünk arra, amióta megszületette a kistesõ, hogy a neki adott figyelem ne csökkenjen. Ez sajnos néha úgy érzem a kicsi rovására megy. Mert ha mondjuk 10 egységet foglalkozunk a két gyerekkel, abból 7-8 egység csak a nagyobbiké, a maradék 2-3 egység pedig közös figyelem. Ezért is gondoltuk, hogy jó lenne egy-egy nap a nagyszülõknél, mert akkor õ is egésznapos kizárólagos figyelmet kap és végre a kicsire is lesz idõnk!
Mit tegyek? kérem segítsen!!
Várom válaszát!
Köszönöm, üdvözlettel:
Tünde

Kedves Andrea!
A tanácsát szeretném kérni! Kisfiam 4 éves. 3 és fél évesen kezdtük az óvodát. Vegyes csoportba jár. Másfél éves korában kezdte a bölcsõdét. Oda nagyon szeretett járni. A közösség központja volt, agyerekek mindig körégyûltek és vezette õket. Az óvodában nehezen találta meg a helyét a közösségben. Nehezen szokott be. Nem volt kedve járni, sokszor volt szomorú. Néha bántották, de késõbb ez megoldódott. Az óvónõk nem dicsérték, nem biztatták. Kifogásolták, hogy még nem rajzol ügyesen, milyen keveset eszik, nem ismerték el az erõsségeit. Azt, hogy milyen okos, tájékozott, ügyes mozgású. Nem akart délután ott aludni sem. Eljutottam oda, hogy csoportot kéne váltani. De nem tudom, tényleg ez a jó megoldás-e! Az óvónõk eleinte nem voltak velünk kedvesek, De ahogy beszéltünk aproblémáról, kedvesebbek lettek. Nem tudom ez a látszat vagy valóban megismerték a kisfiamat. A félévkor kiadott értékelésen azt láttam, teljesen más gyerekrõl beszélnek. Amit az óvodában nem érdekli, nem tud, az itthon pont az ellenkezõje. Például azt mondták nme szereti a meséket, verseket, itthon meg állandóan mesélni kell neki.
Kérdeztem tõle, szeret-e járni óvodába. Változó. NÉha szeretne átmenni másik csoportba néha nem. Az óvónõ szerint jól érzi magát, vannak barátai, de mégis olyan szomorúnak látom minden nap.Mindig azt mondja rossz gyerekek járnak az oviba, sokan vagyunk.A szoba tényleg nagyon kicsi.Ahova átvinném, ott kedvesebbek az óvónénik, nagyobb a tér.
Várjak még ebben a csoportban, hátha beszokja, vagy váltsak?
Köszönöm válaszát!
Üdvözlettel: egy aggódó anya

Kedves Doktornõ!
Nekem három gyermekem van,14éves a legidõsebb,12 a középsõ,és 6 a legkisebb.De nem velük van a probléma.Keresztfiamnak(Norbinak) született egy kisöccse.(keresztfiam 4 éves)Nagyon megváltozott azóta,még csak három hete hogy megérkezett a tesó,de õ nagyon megváltozott.Ordibál,mindenkinek nekimegy,durva verekedõs lett.Már az elsõ napon mikor anya hazament a kórházból kezdte a rosszaságot,és ahelyett hogy a szülõk észrevették volna a bajt,átadták a mamának Norbikát,mert nem lehet bírni a gyerekkel.Norbika azóta is mindég a mamánál van,igaz a mama a szomszédban lakik,de én úgy gondolom nem ez lenne a megoldás.Máskor ha mentünk hozzájuk látogatóba örült nekünk,most meg még hátat is fordított nekem ha beszéltem hozzá.Kislányom felajánlotta neki játék közben hogy segít,erre Norbi elkezdett üvölteni hogy nem kell,mert õ nagy fiú,és okos,egyedül is meg tudja oldani.Közben pedig rugdosta a kislányt,tépte a ruháját.Ugyanezt mûveli a szüleivel,és mindenkivel a környezetében.Kérem a Doktornõt adjon nekem tanácsot,hogyan tudnék én segíteni Norbikának,ha már a szülei nem látják a bajt.Nagyon bánt ez a viselkedés,látom hogy keresztfiam lelkileg szenved,és tehetetlen vagyok.Az én gyerekeim nem voltak ilyenek,ismeretlen számomra ez a fajta viselkedés.Mielõbbi válaszát nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel:Vincze Zoltánné

Kedves Andrea!Van egy 3 és fél éves fiam aki 2hónapig járt oviba.Június 05-re várjuk a testvérkét.Kb.2 hónapja minden alkalommal bekakil nem szól,ha észrevesszük és rákérdezünk letagadja.Már kb.1éve teljesen szobatiszta volt.A védõnõ azt tanácsolta ne foglalkozzunk a témával akkor abbahagyja.Mások azt tanácsolták büntessük meg vagy kapjon ki érte.Ráadásul ezen idõ óta ha valami nem úgy történik ahogy õ akarja verekszik.Belerúg az emberbe,megüti vagy ami a keze ügyébe kerül földhözvágja.Tegnap azt mondták próbálkozzunk újra a bilivel.Végigpróbáltunk mindent,de semmi eredmény.Oviba nem jár tavaj óta és itthon sem lát verkedést,repülõ tárgyakat.Már aggódunk mit rontottunk el,milyen módon tudnánk orvosolni a problémát.Ha rákérdezünk azt mondja nem ért rá vagy úgy érezte csak pukizni kell.Pisivel nincs gond talán amióta szobatiszta kb.5 alkalommal ment be.Elmegy a wc-re csak ráültetni és levenni kell a többit egyedül tudja.Talán a leendõ tesó az oka?Várjuk segítõ válaszát.Köszönettel.L.B.Reni.

Kedves Andrea!
Kisfiam 3,5 éves, októbertõl jár óvódába. Sajnos sokat hiányzott is betegség miatt. A problémám az lenne, hogy otthon nagyon szépen beszél, kerek, összetett mondatokban, mondókákat tud, számol, ismeri a betûket, leírja a nevét, ismeri a színeket, mindent megért, megfigyel, rákérdez. Ha hozzánk jön valaki, akkor nem sokat, de azért beszél, sosem volt barátkozó típus, szeret elõször mindent, mindenkit megfigyelni. Viszont mikor bekerült az oviba ott alig szólal meg, nem játszik senkivel (csak az unokatesójával, aki szinte a tesója), alig eszik. Nem rég mûtét miatt hiányzott 1 hónapot, és azóta csak rosszabb lett. Nem szólal meg, nem eszik, sõt néha bepisil. Az otthoni viselkedése is megváltozott. Az eddig értelmes gyerek most, eszetlen, hisztizik, makacs, akaratos, mindenen sírvafakad, ami nem úgy van, ahogy õ azt elképzelte. Ha rosszalkodik, hiába szólunk rá \"süket\", ha büntetünk földhöz vágja magát, sír, nyáladzik, mint egy csecsemõ. Esténként pici kora óta egyedül a saját szobájában aludt, mostanában viszont nem lehet ott hagyni, ott kell vele maradni amíg el nem alszik, mert azt mondja fél egyedül, sírdogál álmában. Azért vannak jó napjai is, olyankor tündéri, aranyos, és úgy vettem észre, hogy ez akkar van, ha nincs ovi. Viszont legtöbbször egyszerûen nem tudunk már mit kezdeni vele. Kérem segítsen mi tévõk legyünk?

Kedves Andrea !
Azért fodulok Önhöz, mert 3,5 éves kislányom egy egy gondolatát fájó szívvel hallom vissza Apukájától de már a Mamája is említett egy szíven ütõ mondatot, mert engem meg sem említett. 3 hónapos a kistestvére a lányomnak, akit nagyon szeret, de ami az jelenti, hogy részemrõl nagyobb energiába és több türelembe kerül a két gyerkõcke nevelgetése,ellátása. A lányomat amikor elvitte apukája egy párszor bevásárolni vagy a munkahelyére, és eljön a hazamenetel ideje, akkor lányom azt mondja, hogy \"oda menjünk, ahol nincs ott anya\". Ezt már többször is mondta, de most a Mamájával volt oda bevásárolni, (amióta megszületett a testvérkéje, inkább itthon ülõsebb lett, így alig lehet kivinni a lakásból) és csábította volna magához egy délutánra, mire õ azt felelte, hogy \"nem megyek, mert engem vár otthon apa és Vilmoska...a szívem azt súgja\". Ugyanezen az alkalomkor azt is mondta, hogy \"anya kiabál és rángat\". Itt meglenne a kérdésre a válasz is, hgoy mi a baja a kislányomnak velem. Sõt ha folytatom soraimat, akkor azt is megmondanám, hogy biztos nekem kellene több türelmemnek lenni, csak a hisztikor közepén egy kiscsoportos óvodással, aki nem szeretne még most sem menni az oviba (így a reggeli készülõdés többnyire hisztis) és egy csecsemõvel aki anyatejen él (és fontos nekem is az elégséges táplálkozás, folyadékbevitel, nyugodtság) hogyan tudom megcsinálni, ha van egy jóravaló férjem, de aki kicsit félvárrol veszi a dolgokat (öltözködés, gyógyszerbevitel, tvnézés, foglalkozás stb.) és ezeknek a hozadéka rám marad. A lényeg tehát, hogy igen többször van, hogy a végén kiabálok, és volt arra is példa, hogy csintalan székre ültetéskor a lánykám elporoszkált, elhagyta magát a földön és akkor sokszor kellett visszahúznom a helyre, vissza\"ráncigálnom\". Az is biztos közrejátszhat, hogy apukájával is szoktam kissé pörlekedni, ha csak ráveti a kabátot és sapkát a gyerekre télen, így megfázik vagy ha fürdés után lengébben öltözteti fel (mert õ nem fázós) és az éjszaka megfázik (nem takarózik, de ha én öltöztetem akkor semmi baj) vagy orrszívózza ki a kislány orrát többször (mert én a kicsivel foglalkozom), mert oda jutunk általában, hogy fájlalja a fülét és sír stb. Igaz akkor is felemelem egy kicsit a hangom, ha már sokszor elmondom a kislányomnak, hogy betegen ne hajoljon közel a kistestvéréhez, vagy ne locsolja szét a fürdetõvizet stb. A férjemre nem igazán merek rábízni dologkat, mert félek, hogy a lazasága sokszor negatív hozadékkal jár, de mindenre nem tudok egyszemélyben figyelni (a két gyermekre, a háztartásra, evésre, ivásra, férjemre). Ön szerint, hagyjam a férjemre a dolgot, és ne ellenõrízzem a gyermekkel tanusított figyelmességét, és akkor több türelmem lesz a többi dologra, vagy hagyjak így mindent, és embereljem meg magam és bármennyire is feszült vagyok, uralkodjak magamon, mert ha nem akkor a lányom egyre inkább el fog fordulni tõlem? Remélem ez csak átmeneti állapot, bár amikor együtt vagyunk, ebbõl semmit nem észlelek. Apukája is szokott rákiabálni, és neki kevésbé finomak a mozdulatai amikor fürdet, vagy öltöztet, vagy hülyéskednek, sõt többször én értek szót a kislánnyal, én adok neki rengeteg meglepit, de úgy tûnik, hogy jobban tetszik az apukája hozzáállása. Köszönöm elõre is véleményét. Üdvözlettel Andrea