Kincses Györgyi

Kedves Doktornő!

Feleségemnek kapcsolata, viszonya lett egy közös ismerősünkkel.
A kapcsolatnak vége szakadt, mert lebukott.
Azóta viszont nem tudok közeledni hozzá.
Állandóan érzem a harmadik jelenlétét az együttlétek kialakulásakor, így nem is igénylem az együttlétet.
Mintha épp most lett volna vége a kettőjük együttlétének.
Érzem a leheletét a nyakán, az illatát a testén, a nedveit, stb.

Ez undorral tölt el, és emiatt ha ki is alakul a nemi vágy, nem tudom nőnek kezelni.
Ha aktusra kerülne a sor, akkor az csak dugás lenne és nem szeretkezés.

Nagyon idegenkedem a homoszexualitástól, és ez esetben úgy érzem, hogy két férfi egy nő a felállás.

Mivel közeli ismerősöm a férfi, emiatt még egy hivatásoshoz is több kedvem lenne mint hozzá.

Ez az állapot már nagyon régóta fennáll, és az idő nem segít.
Hogy lehet ebből az állapotból kikerülni.

Köszönettel:
Aladár

Kedves Doktornő!
Feleségemmel 21 éve vagyunk házasok. 3 gyerekünk van.
Kiderült hogy feleségemnek viszonya van az egyik ismerősünkkel.
A megcsalássorozat kiderülése után a feleségem nem tudja, vagy nem akarja lezárnia külső kapcsolatát. Látszatra úgy tesz, hogy felszámolta a viszonyt, viszont minden kibúvót és kiskaput kihasznál, hogy telefonálhasson, találkozhasson vele. Sokszor hazudik, hárít. Állandóan a kibúvót és a kifogásokat keresi, hogy miért tette, engem okol és hibáztat, sőt még a saját más jellegű elkövetett bűneit is rám vetíti, mintha én tettem volna engem vádol vele.
Nem képes vállalni a felelősségét a történtekért, mártírnak, áldozatnak tekinti magát.
Próbálja eltereléssel átirányítani a figyelmet másra és köntörfalaz, kerüli a kényes kérdésekre a választ. Az őszinteségnek már a csíráját sem látom benne, inkább a megvezetését és a játszmákét. Viselkedése változó, hol normális és próbál kedves lenni, hol pedig látszólag ok nélkül ingerült. Meglátásom szerit csapong a két állapot között.
Már hónapok óta nincs közöttünk szexkapcsolat, aminek mindig van valami kreált oka.
Következmények nélkül akarja, hogy megbocsássak, én viszont nem tudom magam ilyen egyszerűen túltenni. Elvégre nem akkora a probléma, mintha csak a kabát gombja szakadt volna le.
A gyerekek még kicsik, 6,9,13 évesek. Miattuk nem kívánom a családi egységet felrúgni, rendbe szeretném hozni amit lehet, de rajta nem látom sem a megbánást, sem pedig az őszinteséget. Úgy viszont nem tudom elképzelni a jövőt, hogy a feleségem a másik kapcsolatát fenn kívánja tartani, akár egy kicsike mértékben is.
Tőlem várja, hogy tegyek kettőnkért, de csak az elvárást érzem, miközben ő nem vállal felelősséget az elkövetett hibáiért.
A kérdésem az, hogy a gyermekek miatt lehet-e és hogy lehet fenntartani egy ilyen rosszul működő kapcsolatot?
Valamint hogy mik azok a dolgok és feltételek, amikor már a gyerekek érdekeit is sérti a kapcsolat fenntartása, és érdemes elgondolkodni a nagy traumával járó váláson?
Azonkívül a saját szexuális igényeim kielégítetlensége miatt, egyre inkább én is elgondolkodom, hogy ha ő nem tudja vagy nem akarja fogadni a közeledésemet, akkor feladom az őszinte hittel támogatott hűségi fogadalmamat. Viszont akkor én is megteszem az első lépést a becstelenségbe vezető úton, amit szintén nem szeretnék.
De akkor mit lehet tenni?

Kedves Szakértő!
30-as éveiben járó nő vagyok. ELrontottam a párom. Távkapcsolatban vagyunk, azt érzékelem rajta, neki inkább csak amolyan lelki támasznak vagyok. Mindig tetszett a nőknek, nyeregben érzi magát. Egy ideje(?) van úgy, szokott úgy lenni ha én nem csörgök rá, ő nem csörög rám. A kapcsolatunkon sajnos lenne mit javítani, megbeszélni. Ilyen kapcsolatom még nem volt. A párom dolgokban éretlen. Meg van rekedve. Abból, hogy hétvégén valamiért nem találkozunk és nem csörget meg csak 1szer, én úgy érzékelem nem vagyok fontos neki. Már. Úgy. Készpénznek vesz. Kaptunk egymástól kölcsönösen jót is, rosszat is, akarva-akaratlanul. Már párszor szóvá tettem neki, hogy nem keres és rosszul esik. Valamit mondott rá. Mit csináljak, hogy ne vegyen készpénznek? Sajnos egy ideje a kapcsolatunk el van laposodva. A közelségről inkább nem is írok. Szinte barátként tudok sokszor rá tekinteni. Tekintélyt vesztettem, dolgozok rajta, ám nehéz, mert ilyen kapcsolatom még nem volt ilyen típusú pasival. Mit tanácsol?

Kedves Szakértő!
Tanácstalan vagyok. Párommal olykor úgy kell beszélgetnem, mint egy kamasszal. (Biztos vagyok benne, hogy elakadása van.) Nem tudom vele megértetni a párkapcsolati problémám, a lelki feszültségeim nem találnak meghallgatásra, feloldásra. Vagy érti miről van szó és direkt kerüli, vagy nem érti, mert ő neki az másmilyen, nem úgy érzékeli. ELidegenít magától. Többször szóltam neki az utóbbi hónapokban. NEm tudom már átölelni, közeledni hozzá. TAnácstalan vagyok, hogy akkor hogyan értessem meg magam vele. Sajnos tényleg azt érzékelni tőle olykor, mintha kamasszal beszélgetnék. Nemigen értek a kamaszokhoz. Miért akad el valaki valamiben kamasz szinten? Ő ha akar valamit nem egyenesen beszél olykor, hanem oda akar "csalogatni". Ő sajnos olyan, egyrészt domináns, irányítót típus, másrészt önértékelési problémája van, tehát akkor érzi magát erősnek, ha valaki mellett erősködhet, harmadrészt sajnos otthonról e tekintetben nem nagyon jót látott, ugyanis anyjuk is domináns, úgy gondolom kissé elnyomó volt annak idején.
Hogyan kell kamasszal beszélgetni, hogy megértse? Egyébként már korábban rájöttem, hogy a párom sajnos éretlen maradt. A válási trauma, stb, elakadást eredményezett nála. De most tényleg, Amikor azt érzékelem nála, hogy kamasz nyelvén kell vele beszélgetnem, hogyan kell azt ? A párommal távkapcsolatban vagyunk. Próbáltam neki elmagyarázni, ő egy erős karakter, hogy előbb-utóbb belefáradnék és dolgok miatt lelki "roncs" lennék. Én ilyen helyzetben még nem voltam, hogy azon gondolkozzak hogyan értessem meg magam. Azt mondta ha lenne egy kis lakásom a városban ahol lakik, annak idején én is abban a váosban éltem, akkor a szülőktől távol nyugodtabban lennénk. CSakhogy ő egy manipulátor tud lenni. Volt idő, hogy ki akart sajátítani, birtokolni. KAmasz korában elhanyagolták, keveset kapott anyjából, gondolom onnan lett neki az elégedetlenkedő természete, hogy nincs kibékülve a világgal. Vajon mi az amit a párom erre az "anya hiányra " keres a párkapcsolatban. MIért akar(t) kisajátítani? Olykor nem tudom eldönteni, hogy pesszimista, vagy túl realista? VAgy úgy realista, hogy már borúsan is lát? Az önértékelése nincs rendben helyütt az tuti. Úgy gondolom áldozat szerepben is van. Annak érzi magát. De miért jó ez neki?

Kedves Szakértő!
A mi problémánk a párommal a szexuális életünkel van,pár hónapja hol működik hol nem de leginkább nem,a párom férfiassága.Szeretjük egymást babát várunk mindennek teljesen jónak kellene lenni és mégsem.Egyszerűen ha az aktusra sor kerülne a merevedése elmúlik,a szive kiugrik a helyéről és nem megy.Azt mondja benne alakult ki valami féle megfelelés felém,és hogy nincs kibékülve magával.Eddig 2 éve vagyunk együtt volt már pár alakalommal hogy nem jött össze az aktus de ez mostmár 3 hónapja tart,és sajnos lehet én sem jól reagálom le a helyzetet de nem nagyon tudom kezelni és egyre rosszabb minden.Én nem merek közeledni se felé már mert félek a kudarctól is,és az én női mivoltomnak se tett jót ez az egész.A kérdésem hogy ilyen helyzetben mit javasol? Mi a megoldás? Szeretnénk helyrehozni a szexuális életünket mert ha az nem működik lassan mindenre rányomja a bélyegét.Várom válaszát!

Kedves Szakértő!
30-as éveiben járó nő vagyok, párom 40-es távkapcsolatban élünk. Nem tudok mit kezdeni a párom "hisztijével". Korábban beszélgettünk valamiről, akkor mondta rá a megoldásokat, ám most már úgy van, hogy nekem is vannak meglátásaim, véleményem ami neki nem tetszik, az ő saját meglátását akarja rám erőltetni. Ő úgy oldja meg a dolgait ahogy kigondolja, ám az én dolgaimban rám akarja erőltetni az ő meglátását, úgy is szokta, hogy indulatos lesz, lekezelő, vagy bedurcáskodik és nem szól hozzám. GYőzedelmeskedni akar ezt szoktam nála érzékelni, bármi áron. Ügyes dolgokban, ám nem igen akarja elfogadni az én nézeteimet. Egyébként egy aranyos jólelkű, csak a rigolyáit nehéz kezelni. Sokszor mondja, hogy tudja, hogy neki n igaza. Szinte átmegy kisgyerekbe és duzzog. Sajnos dolgokban éretlen. Amikro duzzog általában ráhagyom. Nincs jobb ötletem. Verseng, hogy neki legyen igaza. Én nem akarok versengeni vele, csak elmondom az én dolgomra az elképzelésemet. NEm igazán érdekli, ő akar győzni. Erre mondják, hogy nem együtt működő. Öntörvényű. Irányító típus.

Kedves Györgyi!
A következő dologra "varrjon gombot". Párom 40-es jó megjelenésű, sportos. Mindig hízlalta a máját, mikor pozitív visszajelzéseket kapott a másik nemtől, mikor tudta, hogy tetszik a lányoknak. No mármost ha közeledtem hozzá, hogy szeretnék valamit... az is tetszett neki és valamikor ennyi. Nekem ez elég furcsa vagy furcsa volt hogy az ő lelkének ez jó, ám tett nem követte éppen. Most ez hogy van? Mert más pasi úgy gondolom hogy hajlik az együttlét felé, neki meg elég (volt) annyi, hogy jólesik a lelkének? Vagy éppen kicsit játszotta magát mivel irányító természetű, hogy jó de akkor lesz amikor ő úgy gondolja. Nem értem én ezt. Az hogyan van, hogy egyik pasi tudja mi esik jól a nőnek(simogatás, csók, stb.) valamelyik meg forgatókönyvszerű?

Kedves Szakértő!
Párommal távkapcsolatban élünk. Ő szereti a dolgokat általában irányítani, a sexet viszont én elrontottam. Olyan értelemben, hogy volt nem egyszer, hogy sajnos ráhagytam, elfogadtam mikor ő határozta meg, mikor legyen kénye kedve szerint. Most olvastam egy cikket amiben az a sor nagyon megfogott, hogy ha egy nőre ránéz a párja, az legyen a gondolatában mikor tudja ágyba vinni. Párommal sajnos az érintések terén különbözünk. Ő nem igényli, sajnos intimitás kerülő, én igényelném ám olykor a modora miatt távolít el magától amit már többször említettem neki. Nekem fontos az együttlét, ő valahogy olyan típus, hogy forgatókönyv van a fejében. Nem egyszerű. Mondjuk most már nemigen van úgy, mégis hogyan lehet azt megoldani, hogy ne készpénznek vegyen? Bennem megvannak azok a dolgok amivel színesebb lehetnek dolgok, ám ő vagy nem mindig partner benne, vagy nem veszi észre magát. Mondjuk classisbeli különbségek is vannak köztünk. Nekem a csókolózás is hiányzik. Azt is mondta ő nem szeret csókolózni. Azon is gondolkodtam, vagy neki valamiért nem tetszik, vagy nem ismer el nőként. Monduk sajnos ő nem egy érett férfi dolgokban.

Üdvözlöm Kedves Szakértő!
Hatalmas önismeretet tartottam friss szakításom után.Azóta lelkiismeretfurdalás gyötör,hiszen olyannyira beláttam a saját hibáim a kapcsolatomban, hogy csakis magam okolom azért,hogy elhagytak. Amikor megismertem a párom, az igazi társat láttam benne. Elhagyta az akkori párját miattam, és azt hittem,mi elválaszthatatlanok leszünk. Ez az illúzió elég hamar feloszlott, kezdtem a hiányosságokat észrevenni,és a hozzá való viszonyulásom is megváltozott....szenvedély terén...Viszont nagyon akartuk egymást,így együtt maradtunk,sőt komoly dolgokba vágtunk bele..... sok feszültség alakult ki kettőnk között, legfőbb probléma a nem megfelelő kommunikáció egymás felé.... félreértések, sértődések sorozata alakult ki. Egy ideje éreztem,hogy nem stimmel valami körülötte,de nem tettem semmit..... amikor figyelmeztett,hogy valaki más komolyan érdeklődik iránta, nem rendeztem féltékenységet,mert bíztam benne,hogy tudja ki mellett a helye. Ám a másikat választotta..... a másikat,akitől elmondása szerint csak kedvességet kap,nem számít hogy mit hagy maga mögött, mert neki a saját lelki békéje mindennél fontosabb.és én most döbbentem rá,mennyire fontos is volt nekem.most jön elő minden érzés,ami valamiért nem került felszínre egészen addig,míg el nem ment..... azóta megpróbáltam őszintén elmondani neki az érzéseim,és szerettem volna helyre hozni,de teljesen elutasító,és a másikkal még szorosabbra fűzte a viszonyát, és nekem végig kell néznem,hiszen nyilvánosan felvállalják egymást.Azt mondta, majd most megmutatja,hogy nélkülem is boldogul.... Úgy érzem,hogy amíg szüksége volt rám,kitartott mellettem,ám amint jött egy jobbnak tűnő lehetősége,azonnal döntött..... teljesen elveszítettem önmagam,de szeretnék ebből az iszonyatos lelkifurdalásból kikeveredni. hiába a pozitív gondolatok, ha úgy érzem,ezt a kapcsolatot én rontottam el, hagytam elveszni az embert,akivel az életem terveztem... minden nap ugyanaz a gondolatsor gyötör... az,hogy elrontottam...szakításunk után 1 héttel már nyilvánosan vállalták egymást,de tagadják,hogy előtte lett volna bármi is köztük..ez nem változtat a helyzeten,tudom,sőt..... úgy érzem ez valamiért egyfajta bűntetés számomra...
Hogy lehet ebből a lelkifurdalásból kikeveredni?
( nem huszonéves lány vagyok. 30 feletti 1 gyermekes eddig önmagam erősnek,érettnek hitt nő vagyok,aki most megtört....)

kedves GYÖRGYI,24 éve élek házasságba .a férjem tudja nem vagyok kezdeményező ,soha nem adtam szóba tudtára szűkségem van az együttlétre de próbáltam úgy tenni vegye észre több kevesebb sikerrel .körülbelül egy őt éve nagyon megritkultak az együttlétek. nem rég rám kiabálta nekem soha nem kell ,hogy létezik nem kérem más no kéri-ezt vajon úgy is érthetem más no van az életébe onnan tudja -19 évet nem zavarta nem kérem most meg igen.inkább lefekszik alszik rá kérdeztem beteg nem igényli az együtt létet vagy valakije azt válaszolta egyik sem.nekem szukségem lenne NEM SZEXRE SZERETETRE amihez hozzá tartozik az egyuttlét.nem tudom mi tévo legyek.lehetséges kéthavonta egyszer elég egy egészséges férfinak.elore is koszonom megtisztelo válaszát

Kedves Gyöngyi!
Párommal kicst nehezebb dolgom van. Elidegenített már kicsit magától, meg is mondtam már neki, hogy miért és mivel. Távkapcsolatban vagyunk, ám mikor találkozunk sajnos hárítja ha úgy van kedve még az átölelést is. VAn amikor csak a találkozásunk utolsó napján van együttlét. ÉS mindegy hány napról beszélünk. Annak idején azt mondta a párom, tetszik neki, ha egy nő kezdeményez, ám egy idő után azt éreztem tőle, közeledésem ellenére mégis ő akarja eldönteni kénye kedve szerint, mikor legyen. Ilyen tekintetben a párom úgy van, hogy annyi igénye legyen a másiknak is dolgokra és az együttléteken más területen is kiterjed, amennyi neki van. Most ugyan megint azon vagyok, hogy próbáljam rávezetni. Nem igazán úgy van neki hozzá intelligenciája. Sajnos dolgokban éretlenebb. Én jobban igényelném a közelségét, törődést, volt, hogy azt mondta rám, hogy szeretet hiányos vagyok. Én nem így gondolom. Sajnos ő otthonról távolság tartást tanult, náluk nem volt gyerekkorban közelség ahogy megismertem őket. A kapcsolatunkból tud hiányozni a csók is. Azt mondta ő nem szereti. Aztán gondolkodtam róla, hogy nekem a csók azt jelentené, hoyg elismernek nőnek.A párom uyganis vegyesen tekint rám, ő azt mondja tapasztalatlan vagyok. Mivel majd 10évvel fiatalabb vagyok. Hozzá képest mondhatjuk.

Kedves Szakértő!
A párom sportos, megjelenésre magabiztos,m jó megjelenésű. Egója van, ám nem igazán kapom meg azt figyelmet és törődést ami jólesne. Abban ő kicsit mafla. VAjon miért van az egyes férfiaknál, hogy tudják magukról, hogy jó pasik, az egójukat hízlalja a női visszajelzések, ám nővel nem igazán tudják hogy kell törődni. Sajnos azt tapasztaltam nála vagy nem is tudja, vagy mivel csalódásai voltak lehet, hogy nem is akar. NEm tudom. Nekem előző kapcsoaltaimban nem kellett tanítani a párjaimat. Tudták maguktól. Bár tudomásom szerint annak idején mikor volt egy hosszú kapcsolata, ott is voltak problémák. JA a másik. Távkapcsolatban vagyunk, és már néhány hónapja rövisek az aktusok, mert ő hamar.... Nem igazán merek vele róla beszélni, nemrég azt mondta azért, mert régen volt.... Ami az én gondolatom szerint nem egészen igaz, csak rámondta. Ő 40-es. Én 30-as.

Kedves Györgyi!
Hetekkel ezelőtt írtam önnek,és még nem kaptam választ.Csak szeretném meg kérdezni,hogy számíthatok-e még rá vagy sem?Hálás lennék érte ha tudna segíteni a problémám megoldásában!Köszönöm!

Tisztelt Szakértő!
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, van három fiunk. Kapcsolatunk az évek során megromlott. Két éve megpróbáltuk külön, majd pár hónap után a gyerekek miatt újrakezdtük. Bár én jól éreztem magam nélküle-más férfi nem volt az életemben-és egyáltalán nem hiányzott, reménykedtem, hogy jobb lesz a kapcsolatunk. Ő sokat változott, rájött, hogy mennyire fontosak vagyunk neki. Egy évig voltunk együtt újra, számomra szörnyű volt. Minden érintésétől viszolyogtam, mindent, amit érte tettem, kényszernek éreztem. Mint egy börtön, úgy éreztem. Most egy éve vagyunk külön, azóta megy a vita, mi legyen velünk. Most döntenem kell, beadjuk a papírt vagy végleg kibékülünk. Nem értem magam. Nagyon szeret engem,odaadó, àgyban is figyelmes, mégis szinte rosszul vagyok, ha hozzámér. Azt mondja, megérdemli, hogy ha nem is jó nekem, `széttegyem a lábam`, és ne tegyek tönre egy családot. Érzelmileg zsarol, legfőképp a gyerekekkel, hogy ellenem fordítja őket.
Szóval, nem tudom, pszichológusra vagy szexuálpszichológusra tartozik-e az esetem. Miért nem tudok változtazni a hozzáállásomon, gondolkodásomon, legalább a gyerekek érdekében? Nem szeretem őket eléggé, ha ezt nem vállalom be? Igaz, hohy minden fejben dől el, és csak elhatározás kérdése? Miérz nem tudom akarni, szeretni őt? Mi az oka, hogy ennyire nem kívánom a férjemet? Érzelmi vagy egyéb oka van?Nagyon sajnálnék szétzúzni egy családot, ha van magyarázat és `gyógymód`. Bár több alkalmas kezelésre sajnos nincs pénzem...
Válaszát előre is köszönöm.


Tisztelt Szakértő!
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, három fiúgyermekünk van. A házasságunk megromlott, már évekkel ezelőtt. Két éve megpróbáltuk a különélést, amit ő nagyon nehezen viselt. Én jól éreztem magam, más férfi azóta sem volt az életemben, tehát nem amiatt. Egyszerűen úgy éreztem, végre levegőt kapok. A fiúkat látszólag nem viselte meg nagyon, a legnyagyobb többször hangoztatja, szeretné, ha elválnánk. A középső fiú pedig azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Ami igazán régen volt, nem is igazán emlékszem rá. A pici még pici, nagyon anyás.
Szóval, pár hónap után úgy döntöttem, elsősorban a gyerekek érdekében, hogy próbáljuk újra. A férjem megváltozott, agresszivitása eltűnt, legalábbis próbált uralkodni magán. Egy évig voltunk újra együtt, számomra kínszenvedésben, állandó feszült légkörben. Ami abból adódott, hogy ő nagyon jól tudta, hogy nem szeretem őt, hogy amikor ágyba bújunk, muszájból teszem. Napi szinten az volt a téma, hogy érzek-e már többet iránta, kívánom-e már. Napról-napra ingerültebb volt a nemleges, őszinte válaszoktól. Hozzáteszem, azért is voltam őszinte, mert előtte évekig nem vallottam be neki, hogyan érzek, talán magamnak sem, és akkor az volt a baj. Talán, ha előtt beismertem volna, a harmadik fiú meg sem született volna. És eljött az a pont, amikor már könyörögtem neki, ne a gyerekek előtt balhézzon, elborult az agya, 180-nal száguldott velünk az autóval. Akkor este mondtam ki, hogy vége. Ez egy éve volt. A papírt nem adtuk be, azóta is téma, hogy mi legyen velünk. Nagyon ki akar békülni, sokat sít, hogy nagyon szeret minket. Én nagyon megértem, sajnálom Őt! A munkája miatt tőlünk messze lakik édesanyjával, itt nincs lehetősége sem dolgozni, sem lakni. szörnyű lelkiismeretfurdalásom van. Azt mondja, együtt rontottuk el, együtt kell helyrehoznunk. Szerinte nem tehetem tönkre egy család életét csak azért, mert önző vagyok és nem akarom"szétteni a lábam". Így fogalmaz. Ön szerint jogos, amit kér és elvárható ez egy nőtől? Nagyon sokat gondolkodom, próbálom győzködni magam, hogy akarjam ezt az egész kapcsolatot, de nem megy. Nem szeretem igazán a gyerekeimet, hogy még őértük sem megy?
De ami igazán a kérdésem lenne Ön felé, hogy lehetséges-e, hogy valamilyen terápiával én kívánjam őt és akarjam vele a szexet? Egyébként nagyon figyelmes, sok nő irigykedne is. Segít a háztartásban, gyerekekkel, mégsem egy papucs, nem értem, mi a bajom?!?? Ha nem iszonyodnék annyira még az érintésétől is, belemennék a folytatásba, érte és a gyerekekért. De nem tudom, mit tegyek? Hogyan? Egyáltalán ez Önre tartozik vagy pszichológusra? Már voltam nála különben, de nem igazán tudom fizetni. Egyrészt azt mondta, a gyerekeknek szükségük van apára, másrészt azt javasolta, mindegy mit teszek, de azt akarjam, amt teszek. Ez az, nem tudom, mit akarok. Kit vegyek figyelembe, magamat vagy őket?
Válaszát előre is köszönöm!!!!

Kedves Györgyi!
34éves nő vagyok, párommal távkapcsolatban élünk. Sajnos eltérő típusúak vagyunk. Én igényelném a szeretgetést, fogadok, adok, ám a párom másmilyen. CSalódásai is voltak. NEm érzem magam mellette nőnek, sajnos rájöttem azért, mert éretlen. NEm érezhetem magam, mikor ő sem érett. A csókolózás sem igen van. Viszont rájöttem nemrég arra és azért is igényelném a pusziilkodást, mert sajnos volt az életemben egy olyan időszak, mikor apu sokat elégedetlenkedett velem, nem voltam neki elég jó. Nemrég jöttem rá, hogy a csókolózás nekem tudat alatt azt is jelentené, hogy a párom elismer, tehát van akinek igenis elég jó vagyok. A párom némileg emlékeztet apura, bár valamennyie már helyre tettem ezt a dolgot. NEkem a puszilkodás azt is jelentené, hogy elismer, nő vagyok, lehetek mellette. Páromnál nem igen működnek a szeretgetések. NEm kapok ilyen módin visszajelzést, visszacsatolást mi jólesne. Mit kezdjek ezzel? Köszönöm.

Tisztelt Szakértő!

Több mint 3 éve ismerjük egymást a párommal,1 éve élünk szexuális életet.(Az esküvőnk óta.Én 23 éves lány,ő 29 éves fiú).Mindkettőnknek a másik az első szexuális partnere,mert keresztény értékrend szerint élünk.Itt kihangsúlyoznám,hogy ez saját döntésünk,azaz nem csupán egy vallásos neveltetés eredménye.Egyikünk sem kapott szigorú,merev,prűd nevelést,mindig nyíltan beszéltünk szexuális kérdésekkel kapcsolatban otthon.
A nászéjszakát nem siettük el,nászúton csak szabadon ismerkedtünk egymás testével,pettingeltünk,volt orális szex,szóval minden csak maga a közösülés nem.Ennek az volt az oka,hogy én nagyon féltem a fájdalomtól,ami esetlegesen bekövetkezhet a szüzességem elvesztésekor.(Sajnos alapvetően minden jellegű fájdalomtól rettegek.)A párom nagyon türelmes volt,nem siettetett.
Aztán 1hét után megtörtént a dolog (persze nem is fájt annyira mint amennyire rákészültem) de az ahogy mozgott bennem az elég kellemetlen volt.
Az első egy-két hónapban minden behatolásos aktusra nagyon nehezen vettem rá magam,mert fájt a behatolás és az is ahogy mozgott bennem,de hallottam hogy ez eleinte teljesen normális mert kikell tágulni a hüvelynek.Volt hogy sírtam is az aktus után mert olyan szerencsétlen,bénának éreztem magam.(Ez tudom hogy hiba volt.De a férjem továbbra is nagyon kedves,türelmes volt.)Emellett viszont tök jó,kielégítő együttléteink voltak,mind orálisan mind manuálisan,amit kölcsönösen élveztünk.
A problémám az hogy 1év elteltével még mindig kellemetlen a behatolás és mindig nehezen veszem rá magam (bár ezt nem mutatom ki a páromnak hogy ne vegyem el a kedvét.)Kb.hetente egyszer szexelünk így,a párom nem is kívánja többször.Elég stresszes munkája van és az ilyen behatolásos szeretkezések az előjáték miatt mindig hosszúra nyúlnak+az óvszer sem a kedvencünk.(Fogamzásgátlóval nem akarom tönkretenni a szervezetem.)A szexuális életünk többi része viszont szuper,változatos és kielégítő.(Manuális+orális)
Engem csak az aggaszt hogy normális az hogy hetente 1x szexelünk behatolással?Valamint hogy mikor lesz az amikor már nem kellemetlen érzés?
Lehet hogy a korábbi stresszelésem leblokkolja hogy igazán élvezni tudjam?
+Még egy technikai kérdés:Mást is ennyire lefáraszt hogy mozogjon a másikban?Nekem van hogy teljesen begörcsöl a lábam. :) Elég nagy köztünk a magasság különbség.
Megjegyzésként még annyi,hogy behatolás előtt van előjáték,több pózt is próbálunk (valami jobb valami kevésbé),használunk sikosítót.
A kapcsolatunk amúgy boldog és kiegyensúlyozott és igazából a férjem türelme és gyengédsége amit ezekben a helyzetekben tanúsít,csak még közelebb visz/vitt hozzá.

Köszönöm a választ!

Tisztelt Szakértő !

46 éves vagyok . Még sohasem volt kapcsolatom férfival. Most megismerkedtem egy kedves, szimpatikus férfival, aki komoly kapcsolatot szeretne velem létesíteni de én mindenfajta testi érintéstől irtózom.Még a csókolózást is undorítónak találom. Pedig egyáltalán nem ellenszenves nekem, de nem tudom elviselni a testi érintkezést, még a nőktől kapott puszit sem. Végig gondoltam az életemet de soha senki sem zaklatott szexuálisan és a nőkhöz sem vonzódom. Nem tudom , hogy mit tegyek hogy megváltozzanak az érzéseim. Nem szeretném elveszíteni talán az utolsó esélyemet, hogy ne maradjak egyedül az életben.

Kérem ha tud adjon tanácsot nekem.

Kedves Györgyi!
Igen komoly problémával fordulok önhöz,amire mielőbb megoldást szeretnék találni.11 éve élek együtt a jelenlegi párommal,akitől született egy kisfiam is ,ő most 8 éves.Jelenleg az anyósomnál lakunk elég szűkösen,mert a sógornőm is ide költözött,így a 2 és fél szobás lakáson osztozunk 9-en.Nekem az első kapcsolatomból van két nagykorú gyermekem egy 23 éves fiú,és egy 21 éves lány. A bajom az,hogy a szexuális életünk zéró!!!!!Ami ennél még nagyobb gond,hogy nem is kívánom a szexet egyáltalán sem a párommal ,sem senki mással! Nagyon nehéz szülésem volt .és ebből sokára épültem fel.Két szobán osztozkodunk 5-en. A mi szobánkban van a kisebbik gyermekünk,a másikban a két nagyobb.Engem már nagyon idegesít,hogy nem tudom úgy megélni az intim életem ahogy én szeretném ,és nagyon zavar,hogy félig meddig a gyerekek előtt történik az aktus,persze amikor már alszanak.Ami még zavar,hogy a párom olyankor is képes lenne szexszelni amikor a kicsi fiunk mellettünk alszik.Ha elhiszi ha nem ,pedig ő volt az első férfi aki elérte nálam az orgazmust 11 ével ezelőtt. Szeretnék megoldást találni a bajomra,kérem segítsen!

Kedves Györgyi!
Kiegészíteném a levelem egy pár sorral.Alapból későn fekvő típus vagyok,de viszont szeretek aludni,és ha valaki felébreszt hajnalok-hajnalán ,hát akkor robbanni tudnék! A páromnak már nem egyszer mondtam,hogy próbáljuk meg a szexet az esti órákra hagyni,de nem,ő nem egyszer kelteget hajnal 2-kor,vagy 5 óra fél 6-kor,amikor is a legjobbat aludnék.Szinte napi szinten elmegy a közeli presszóba,ami a testvére tulajdona,és sokszor záróráig ott van.Az eszébe sem jut,hogy esetleg hamarabb hazajönne,inkább szórakozik a haverokkal,olyankor meg megsértődik,ha hajnalban meg elutasító vagyok vele.A legutóbb a munkám miatt túlóráztam és később kerültem ágyba,ő már addigra aludt.Alig aludtam 2 órát és elkezdett ébresztgetni.Olyan ideges lettem,hogy szó szerint majd kiugrott a szívem a helyéről,olyan hevesen kezdett verni.Nem tudom mit tegyek de ez így nem jó!Segítsen!

Kedves Györgyi!
Eszembe jutott még valami ,ami esetleg fontos lehet.A kapcsolatunk elején sokat jártunk szórakozni.Én szeretek táncolni,ő nem igazán.Ezért próbáltunk olyan helyet keresni ,ahol jó érezheti magát,és csocsózhat,mert ez az ő kedvenc időtöltése.Amit idővel én is megszerettem ,és olyannyira összeszokott páros lettünk,hogy eljártunk amatőr versenyekre.Voltak sikerélmények,és kudarcok is egyaránt.De sokszor volt,hogy egy verseny alkalmával beitalozott ,és nagyon rosszul ment neki a játék,és én ezeket az alkalmakat nagyon zokon vettem!Úgy éreztem,hogy nem tisztel annyira,hogy figyelembe vegye azt,hogy a verseny nekem mennyire fontos.Na de vissza kanyarodok a főproblémámhoz.Nagyon idegesít,hogy fürdés után is erős testszaga van.Próbáltam rá venni,hogy használjon hónaljstiftet,de mind hiába,mert rosszabb lett.Ugyanis a szagos hónalját amikor bekente,nahát az eléggé visszataszító volt.Ezt csak tetőzi az,hogy csak vízzel mos fogat,fogkrémet nem szeret használni,és sokszor nagyon kellemetlen szagú a szája.Rendes munkahelye van,bármikor ha anyagi problémánk van rá számíthatok,csak a gyereknevelésben nem.Nem segít a gyerek iskolai dolgaiba,gondolok itt a lecke csinálásra,pedig a Pityuka nagyon ügyes!Apró cseprő dolgok amik engem bántanak teljesen lehangolnak,és kiábrándulok belőle,sőt undorodom a szájszagtól!!!Pedig nagyon szerettem csókolózni,és most meg sehol semmi!Egyetlen egy szép pasi látványa nem izgat fel.Régebben még maszturbáltam is ,ha úgy tartotta kedvem,de most már az sem hiányzik!Egy aktus nagyon rövid ideig tart,köszönhető ez a nagyon ritka szexnek.Mondjuk kétszeri nekifutásnak csak egyszer volt képes,még mielőtt terhes lettem,a kapcsolatunk elején.Szeretnék végre elköltözni,de akárhányszor ha találunk egy házat,mindig csak a kifogások jönnek,hogy miért nem jó!Megkértem,hogy fizettesse ki a részét a tesóival a családi házból,de kerek perec azt mondta,hogy nem akarja.Inkább kérjünk kölcsön a húgától,hogy a tulajdon része megmaradhasson!Már a felnőtt gyerekeimnek sincs magánéletük,pedig ők pont abban a korban volnának,hogy kellene nekik a magánszféra.Bár mindenki másnak is.A nagy fiam kapcsolata részben ez miatt ment tönkre,mert nem tudtak a barátnőjével félre húzódni.Nálunk is nem egyszer előfordult,hogy aktus közben a gyerek felébredt,és még ha félkómásan is de meglátta ,hogy mit csinálunk.Szerintem ezért is fekszik közénk mindig!Vagy nem?Régebben még kezdeményeztem is ,most már az sem megy.Szerettem meztelenül aludni szex után összebújva,de most már elveszett az a harmónia.Sok mindent megtudok a párommal beszélni,de vannak esetek amikor nem hajlandó kompromisszumra,pedig hosszútávon jó lenne(PL:lakásvásárlás).Azt hiszem mindent leírtam,kérem mielőbb válaszoljon ha lehet,mert ez a helyzet már tarthatatlan.

Kedves Györgyi!
KÖszönöm segítségét. Mit jelent az, hogy egy férfi lélekkel ölel vagy sem? Vele sajnos nemigen tudok beszélgetni sexről, mert zavarba jön, elzárkózik előle. Azt írja lelki gátak. Mik azok? A párom egy hidegebb családból való. Nála a fizikai törődés kimerül abban amikor átölel néhány mp-re vagy megsimogatja a kézfejemet. Olykor. ÉS nem is akar fogadni sem. Engem valamelyest már hidegít, mert már nem közeledek hozzá, nem lehet. Hideg típus. Aranyos, bohóckodós, de fizikálisan nem tud fogadni sem. Az ő családjuk másmilyen. VAgy eleve így született, hogy ilyen is, hogy nem is szereti. hiszen vannak olyan gyerekek akik nem szeretik, ha puszilják őket. Tudja a párom, hogy mit szeretek, mégsem adja meg. Belefáradtam már dolgokba. Némileg átalakultam, nem tudom ez jó-e? Más dolgokban van fantáziája, azonban szeretgetni nem tud. Vagy nem akar. NEm tudom. Ő sajnos lelkileg éretlen és rettent kényelmes természet.
Visszatérve, mi az. hogy lelkileg gátolt?

Kedves Gyöngyi!
Nem biztos, hogy jó helyen, de az Ön segítségét szeretném kérni.33 éves vagyok. Bevallom, eléggé „agyalós” típus. Mindenre keresem, kutatom a választ…és az is lehet, hogy csak megerősítésre van szükségem. 8 éve van egy férfi az életemben.(30 éves) Azt, hogy milyen státuszban vagyunk, nem tudom meghatározni. Nem vagyok a barátja, mert nem úgy fordul hozzám (ennek ellenére, többet mond el nekem, mint másoknak). Nem vagyok a kedvese, mert találkozásunk, általában titkosak, 4 fal közöttiek. (Még úgy is, hogy egyikünknek sincs párja.) Nem vagyok „szerető”, mert találkozásaink elég ritkák, viszont mindig intimitás a vége. Én nagyon szeretem, és Ő ezt tudja, sőt, érzi. (Ő az életem.) Mondhatnám, ha lenne erőm, ki tudnék lépni ebből a „dologból”, hisz mindenki ezt mondja. De ha 8 éve, Ő a reményed (boldogságra, új dolgokra, szeretetre, az életre), hogyan lehet ezt megtenni? Azt megmondják mit kéne tenned, de senki sem tanít meg arra, hogy hogyan….
Többféle tanulmányt, pszichológiát olvastam, csak hogy rájöjjek, milyen személyiség Ő. Milyen szemmel, milyen szívvel kell hozzá fordulnom. Valamit jól csinálhatok, hisz 8 éve..vagyok. De vajon tényleg vagyok, vagy csak magamat csapom be? Amit eddig megfigyeltem a személyiségében, az az önbizalomhiány. Önbizalom hiányból adódó alkoholproblémák. Az élet minden területén (munkahely, baráti társaság, intimitás) próbálom erősíteni. Mindig kiállok mellette. Dicsérem, ösztönzöm, mert tudom, nem kapja meg. De mégis, fontos e az Én szavam, ha „senki sem vagyok”? Türelmes, elnéző, megértő, kedves, szeretetteljes vagyok vele. Ez a 8 év „titka”. Más nők az életébe, nem érnek el idáig.
Néha megkérdezi: Miért szeretsz Te Engem? Hisz, szemét vagyok…és most jön egy fontos kérdés! Megerősítést vár, hogy Én is olyan vagyok, mint a többi? Hogy Én is szemétnek tartom és eldobom? Hogy a sok rossz mögött, Én sem látom benne a jót? Miért érdekli a válasz, ha senki sem vagyok neki, csak néha elővesz, ha szeretetre, odafigyelésre, erősítésre van szüksége? Megkérdeztem tőle, hogy jobb lenne-e az élete, könnyebb lenne, ha Én is utálnám, egyedül hagynám? A válasz annyi volt: lehet. De nem enged el! Kértem tőle, könyörögtem, hogy engedjen el, ne reagáljon, ha elgyengülök. De nem! Sőt mondhatnám azt, hogy nem figyel oda rám, de hazugság lenne. (természetesen akkor, mikor együtt vagyunk.) A 8 év hosszú idő neki is, önkénytelenül megtanulta, hogy mi az, amit kedvelek, mi az, amit nem, mi az, ami kihozz a sodromból, mi az, amitől elgyengülők. Ezt tényleg csak megtanulta, vagy figyelt rám? Tényleg, csak mentőmellény vagyok számára, vagy csak fél? Fél önmagától, fél mások véleményétől, fél az érzelmektől? Én táplálom az önbizalmát, Ő leépíti az ennyimét. Titokban találkozni (mintha szégyellne), sose mondja”szép vagy” hogy „kívánlak” vagy, hogy „szeretnék veled lenni” (mintha nincs más, beérem veled is). Szeretkezésnél is. Próbálok „játszani”, hogy beszéljen, mondja ki „engem kíván”…rám néz, és azt mondja: hát nem látod? Nem erre a válaszra vágyom. Csodálatos vele az együttlét, de nem megyek el. (Igaz elég problémás vagyok ezen a téren.) Ezt mindig felhozza, és sose tudom, hogy magára haragszik emiatt vagy rám. Saját önbizalmam ismét nincs, mert bénának érzem magam. De ismétlem a kérdést…miért fontos ez neki, ha senki sem vagyok? Önmagának akar bizonyítani, vagy Én rám figyel? Megmutatja milyen boldognak lenni, majd reggel ezt hónapokra, el is veszi. Vagy ez mind-mind- mind önbecsapás….és tényleg nem vagyok senki? Mondhatnám azt, hogy önbizalom hiányos vagyok, hogy nem szeretem magam, de ez nem igaz. Szeretem, azt az embert, aki vagyok. Szeretem a szívem, a lelkem, a gondolkodásom. Mégis, Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól.
Köszönöm válaszát!