Olvasói kérdés
Üdvözlöm Kedves Szakértő!
Hatalmas önismeretet tartottam friss szakításom után.Azóta lelkiismeretfurdalás gyötör,hiszen olyannyira beláttam a saját hibáim a kapcsolatomban, hogy csakis magam okolom azért,hogy elhagytak. Amikor megismertem a párom, az igazi társat láttam benne. Elhagyta az akkori párját miattam, és azt hittem,mi elválaszthatatlanok leszünk. Ez az illúzió elég hamar feloszlott, kezdtem a hiányosságokat észrevenni,és a hozzá való viszonyulásom is megváltozott....szenvedély terén...Viszont nagyon akartuk egymást,így együtt maradtunk,sőt komoly dolgokba vágtunk bele..... sok feszültség alakult ki kettőnk között, legfőbb probléma a nem megfelelő kommunikáció egymás felé.... félreértések, sértődések sorozata alakult ki. Egy ideje éreztem,hogy nem stimmel valami körülötte,de nem tettem semmit..... amikor figyelmeztett,hogy valaki más komolyan érdeklődik iránta, nem rendeztem féltékenységet,mert bíztam benne,hogy tudja ki mellett a helye. Ám a másikat választotta..... a másikat,akitől elmondása szerint csak kedvességet kap,nem számít hogy mit hagy maga mögött, mert neki a saját lelki békéje mindennél fontosabb.és én most döbbentem rá,mennyire fontos is volt nekem.most jön elő minden érzés,ami valamiért nem került felszínre egészen addig,míg el nem ment..... azóta megpróbáltam őszintén elmondani neki az érzéseim,és szerettem volna helyre hozni,de teljesen elutasító,és a másikkal még szorosabbra fűzte a viszonyát, és nekem végig kell néznem,hiszen nyilvánosan felvállalják egymást.Azt mondta, majd most megmutatja,hogy nélkülem is boldogul.... Úgy érzem,hogy amíg szüksége volt rám,kitartott mellettem,ám amint jött egy jobbnak tűnő lehetősége,azonnal döntött..... teljesen elveszítettem önmagam,de szeretnék ebből az iszonyatos lelkifurdalásból kikeveredni. hiába a pozitív gondolatok, ha úgy érzem,ezt a kapcsolatot én rontottam el, hagytam elveszni az embert,akivel az életem terveztem... minden nap ugyanaz a gondolatsor gyötör... az,hogy elrontottam...szakításunk után 1 héttel már nyilvánosan vállalták egymást,de tagadják,hogy előtte lett volna bármi is köztük..ez nem változtat a helyzeten,tudom,sőt..... úgy érzem ez valamiért egyfajta bűntetés számomra...
Hogy lehet ebből a lelkifurdalásból kikeveredni?
( nem huszonéves lány vagyok. 30 feletti 1 gyermekes eddig önmagam erősnek,érettnek hitt nő vagyok,aki most megtört....)
Hatalmas önismeretet tartottam friss szakításom után.Azóta lelkiismeretfurdalás gyötör,hiszen olyannyira beláttam a saját hibáim a kapcsolatomban, hogy csakis magam okolom azért,hogy elhagytak. Amikor megismertem a párom, az igazi társat láttam benne. Elhagyta az akkori párját miattam, és azt hittem,mi elválaszthatatlanok leszünk. Ez az illúzió elég hamar feloszlott, kezdtem a hiányosságokat észrevenni,és a hozzá való viszonyulásom is megváltozott....szenvedély terén...Viszont nagyon akartuk egymást,így együtt maradtunk,sőt komoly dolgokba vágtunk bele..... sok feszültség alakult ki kettőnk között, legfőbb probléma a nem megfelelő kommunikáció egymás felé.... félreértések, sértődések sorozata alakult ki. Egy ideje éreztem,hogy nem stimmel valami körülötte,de nem tettem semmit..... amikor figyelmeztett,hogy valaki más komolyan érdeklődik iránta, nem rendeztem féltékenységet,mert bíztam benne,hogy tudja ki mellett a helye. Ám a másikat választotta..... a másikat,akitől elmondása szerint csak kedvességet kap,nem számít hogy mit hagy maga mögött, mert neki a saját lelki békéje mindennél fontosabb.és én most döbbentem rá,mennyire fontos is volt nekem.most jön elő minden érzés,ami valamiért nem került felszínre egészen addig,míg el nem ment..... azóta megpróbáltam őszintén elmondani neki az érzéseim,és szerettem volna helyre hozni,de teljesen elutasító,és a másikkal még szorosabbra fűzte a viszonyát, és nekem végig kell néznem,hiszen nyilvánosan felvállalják egymást.Azt mondta, majd most megmutatja,hogy nélkülem is boldogul.... Úgy érzem,hogy amíg szüksége volt rám,kitartott mellettem,ám amint jött egy jobbnak tűnő lehetősége,azonnal döntött..... teljesen elveszítettem önmagam,de szeretnék ebből az iszonyatos lelkifurdalásból kikeveredni. hiába a pozitív gondolatok, ha úgy érzem,ezt a kapcsolatot én rontottam el, hagytam elveszni az embert,akivel az életem terveztem... minden nap ugyanaz a gondolatsor gyötör... az,hogy elrontottam...szakításunk után 1 héttel már nyilvánosan vállalták egymást,de tagadják,hogy előtte lett volna bármi is köztük..ez nem változtat a helyzeten,tudom,sőt..... úgy érzem ez valamiért egyfajta bűntetés számomra...
Hogy lehet ebből a lelkifurdalásból kikeveredni?
( nem huszonéves lány vagyok. 30 feletti 1 gyermekes eddig önmagam erősnek,érettnek hitt nő vagyok,aki most megtört....)
Szakértői válasz
Kedves Hölgyem!
A szakításnak sokféle oka lehet, a kapcsolati problémákon túl, az elkötelezettségtől való félelem, erős szabadságigény, vagy például a változatosságra törekvés. Ilyenkor gyakran felbukkan a „harmadik”, aki miatt bekövetkezhet a szakítás. Párja például egy kapcsolatból jött és Öntől rögtön egy másikba ment, ami igen elgondolkodtató az elköteleződés, és a kapcsolati problémák kezelésére való törekvését illetően.
A szakításukat kudarcként éli meg, aminek a megemésztése nem egyszerű feladat. Elsősorban az érzelmi kötődés a felejtés egyik legnagyobb gátja. A szakítás feldolgozása hasonlít a lelki gyásszal való megküzdéshez. Ezt nagyban segíti, hogy erős, érett nőnek tartja magát. Az is fontos, hogy belátta saját hibáit. Gondolja át azokat a szituációkat, melyeket nem kezelt megfelelően, és igyekezzen másképpen csinálni következő kapcsolatában. Azt is érdemes átgondolnia, mi az, ami jól működött és a jövőben is szeretné, ha így lenne. Sokat segíthet, ha leírja volt párjával kapcsolatos emlékeit, érzéseit, gondolatait. Amit még tehet, hogy egy jó baráttal beszélget, aki őszintén érdeklődik problémája iránt, figyelmesen meghallgatja, és képes együtt érezni Önnel.
Üdvözlettel,
A szakításnak sokféle oka lehet, a kapcsolati problémákon túl, az elkötelezettségtől való félelem, erős szabadságigény, vagy például a változatosságra törekvés. Ilyenkor gyakran felbukkan a „harmadik”, aki miatt bekövetkezhet a szakítás. Párja például egy kapcsolatból jött és Öntől rögtön egy másikba ment, ami igen elgondolkodtató az elköteleződés, és a kapcsolati problémák kezelésére való törekvését illetően.
A szakításukat kudarcként éli meg, aminek a megemésztése nem egyszerű feladat. Elsősorban az érzelmi kötődés a felejtés egyik legnagyobb gátja. A szakítás feldolgozása hasonlít a lelki gyásszal való megküzdéshez. Ezt nagyban segíti, hogy erős, érett nőnek tartja magát. Az is fontos, hogy belátta saját hibáit. Gondolja át azokat a szituációkat, melyeket nem kezelt megfelelően, és igyekezzen másképpen csinálni következő kapcsolatában. Azt is érdemes átgondolnia, mi az, ami jól működött és a jövőben is szeretné, ha így lenne. Sokat segíthet, ha leírja volt párjával kapcsolatos emlékeit, érzéseit, gondolatait. Amit még tehet, hogy egy jó baráttal beszélget, aki őszintén érdeklődik problémája iránt, figyelmesen meghallgatja, és képes együtt érezni Önnel.
Üdvözlettel,
Kincses Györgyi