Kedves Doktor Úr,
Kb 10 évvel ezelőtt ideggyógyászati problémám volt, mellyel 2 évig jártam havonta az ambuláns rendelésre. Zoloftot és xanaxot szedtem, a diagnózis az volt, hogy "Nagyfokú generalizált szorongás, depresszió, pánikrohamokkal" 2 év alatt sikerült szép folyamatosan leállni a gyógyszerekkel. Azóta jól vagyok, bár el kell mondjam, már korábban kamaszként is többször(!) , és az elmúlt 10 évben is voltak nehezebb időszakok, amelyeken önerőből 2-3-4-5 hónap leforgása alatt valahogy átvergődtem.(gyógynövényes szerek, meditáció, pár hét betegszabi..:-(
Most kismama vagyok második gyermekemmel.
Az első gyermekem makk egészséges kis tündérke, de sajnos mesterséges szülésindításom volt, nagyon kemény vajúdással, majd mivel semmit nem tágultam fél nap alatt, császármetszés lett belőle végül.
Jelen pillanatban az a problémám, hogy úgy érzem képtelen leszek megszülni ezt a babát normál hüvelyi úton. Az előző szülésnél nem tágultam, és ha tágultam is volna 1 ujjnál többet, akkorra már az az érzésem volt, hogy semmi erőm nem maradt volna a tolófájásokra. Most is ezen kavarog a fejem,hogy nem tudok majd tágulni, nem tudom kinyomni a babát, mi lesz ha beszorul a fejecskéje, vagy én bepánikolok, el fogok ájulni, nem tudok ott majd együttműködni és azt érzem nem tudom megcsinálni, és nagyon féltem a abát, hogy nehogy megsérüljön stbstb...Elnézést a kifejezésért, de arra gondolok, hogy szedjék ki a babát valahogyan császármetszéssel, mert én nem fogok tudni ott jól teljesíteni és szépen megszülni.
És ahogy ezek a gondolatok előjönnek máris érzem, amit korábban, szívdobogás, izzadás,és kezemen lábamon az ujjak vége már most is zsibbadozik....akár éjjel is felriadok leizzadva, hányingerrel és ilyen szívdobogásos, kéz-lábzsibbadásos halálfélelemmel. Néha olyan, mintha minden távolodik és el fogok ájulni. Tudom, hogy ez nem szimpla drukk, vagy egyszerű félelem vagy hiszti.
Az első szülés előtt "csak" féltem, de ez most más. Ha kiűzöm a fejemből a szülés gondolatát és veszélyeit, akkor nincs is semmi gond, boldog vagyok és vidám, és energikus..szóval depressziósnak nem mondanám magam, úgy mint régen.Igazán nyugodt és boldog, és tevékeny vagyok a családi körben.Igazából ha nem terelődik a gondolatom a szülésre akkor minden abszolút jó!!!Akkor semmi gond nincsen.
Mivel gyógyszert(pl nyugtatókat) terhesen most már a hátralévő 12 hétben nem akarok szedni, így még nem mentem ideggyógyászatra.
Szeretném Öntől megkérdezni, hogy mit javasol, illetve, hogy lehet-e kérnem, hogy császárral vegyék ki a babát, mert én nem tudom mi lesz, ha a szülőágyon fogok pánikolni, akkor mikor teljesítenek kellene, és féltem a baba egészségét!!!
Nagyon köszönöm: B-né Csilla
Dr. Eszlári Péter