Domján Mónika

Domján Mónika

Pszichológus, Önismereti tréner

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

6 kérdés ezen a lapon · összesen 106

2011. 02. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Mónika!
Nekem egy általános gondom van, és valószínű, hogy az önismereti zavaraimból ered, de nem tudom, hogyan tegyem magam túl rajta. Most különösen fontosnak érzem, hogy fejlesszek magamon, mert a kisfiam születése után megszűnt a munkahelyem, és most új helyen kellene bizonyítanom. A gondom az, hogy miközben úgy gondolom, óriási szakmai tapasztalatom van a területemen és középvezetőként dolgoztam már régebben is, az interjúk után, éles munkahelyi környezetben képtelen vagyok fenntartani a \"profi\" látszatát, és hebrencs hülyegyerekként kezdek viselkedni, folyton zavarban vagyok. Nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni, mert még a legokosabb gondolataim is elbagatellizáűlódnak az idióta viselkedésem miatt :(
Minden tanácsra nyitott vagyok, ha szükséges, akár terápiára is...
Köszönöm a válaszát előre is!
z
Szakértői válasz
Kedves Kérdező!
Azt gondolom, nincs egyedül a problémájával. Nem könnyű ugyanis egy teljesen más hozzáállást igénylő szereprendszerből - az anyaszerepből - a munkahelyi kihívások világába visszacsöppenni, ráadásul egy új környezetbe, ahol óhatatlanul előjön a bizonyítási kényszer is. Tehát nem csoda, ha megterhelőnek érzi a helyzetét, miközben természetes, hogy változtatni szeretne, hiszen jelenleg nem érzi magát komfortosan. Mivel már egy sikeres szakmai múlt áll Ön mögött, véleményem szerint ez komoly erőforrásként használható abban, hogy az új helyzetben is visszanyerje magabiztosságát. A legfontosabb szerintem, hogy a bizonyítási, megfelelési kényszert le tudja tenni, minél többet gondolva azokra az eredményekre és tudásra, amelyet eddig elért, felhalmozott. Ne akarjon mindenáron profinak látszani, hanem egyszerűen tudja, hogy az, és ezt nem kell állandóan bizonyítani. Ha esetleg egy-egy helyzetben nem is tökéletesen reagál, a tudás ott van Ön mögött, és ezt mások is tudják, hiszen ezért alkalmazták.
Néhány terápiás célú találkozás biztosan tud segíteni Önnek átgondolni, tisztázni a helyzetét, megkeresni a bizonytalanságot kiváltó gondolatokat, érzéseket, és azokat magabiztosságot adó érzésekkel, gondolatokkal helyettesíteni - mindezt úgy, hogy közösen megkeressük az Önben és környezetében rejlő, igénybe vehető erőforrásokat. A cél az lehet, hogy a problémás helyzetekhez való hozzáállását olyan irányban tudja átformálni, átdolgozni, hogy ne a szorongást, a görcsösséget hívják elő, hanem az elengedettséget és a spontaneitást.
Amennyiben úgy gondolja, hogy szeretné igénybe venni szakmai segítségemet, a megadott elérhetőségen be tud hozzám jelentkezni, és szeretettel várom a Napszikra Terápiás Stúdióban!
Domján Mónika2011. 02. 22. 15:13Még nincs értékelés
2011. 02. 03.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Mónika!

A következőkben szeretném segítségét kérni.
Van egy gyönyörű 1,5éves kislányom. Ősi ösztöneim egyre erősebben súgják, hogy itt az ideje még egy gyermek érkezésének. Egyre gyakrabban gondolok és vágyom rá.
Viszont erősen visszatart az az érzés, hogy onnantól nem tudok annyi törődést, időt adni a kislányomnak. Sokszor úgy érzem az új jövevény teljesen elválasztana bennünket.
Néha szinte teljesen elutasítom magamban a tervezett gyermeket ezekért az érzésekért.
Továbbá félek a szülés utáni időszaktól, a kórházi tartózkodástól. Hiszen akkor több napra nélkülöznie kell a lányomnak.
Félek, hogy mindezt nehezen éli meg.

Ezek az érzések, gondolatok mint egy erős gát állandóan előttem vannak.

Ilyenkor normális dolog ez?
Hogy tudnám legyőzni?

Üdvözlettel: Horváth Réka
Szakértői válasz
Kedves Réka!

Véleményem szerint teljesen normális dolog az ilyenfajta vívódás, és nem szükséges legyőzni, inkább elfogadni érdemes, akkor előbb-utóbb magától feloldódik. Reális az aggodalma, hogy egy kistestvér születése kapcsán kevesebb figyelmet tud majd fordítani nagyobb kislányára, azonban ez az élet természetes erőpróbái közé tartozik. Amennyiben kellő figyelemmel, szeretettel tud felé fordulni a már korlátozottabb időben, és türelemmel el tudja neki magyarázni a helyzetet, amint már megérti, valamint ugyanilyen türelemmel viseli az ő érthető tiltakozását az új helyzet, és akár a kistestvér jelenléte ellen, egészségesen, megerősödve, tanulva-fejlődve kerülnek ki a helyzetből mindannyian.

Üdvözlettel,
Domján Mónika2011. 02. 03. 17:33Még nincs értékelés
2011. 02. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Mónika!
Megnyert a bemutatkozása és majd nem mindennel egyet értek, amit Ön segítségül használ.
Nem hagyom magam befolyásolni, de sok mindenre nyitott vagyok.
Amiben nem hiszek, azt nem is fogadom el, mégis van itt valami:
- igen erős az intuicíóm
- képes vagyok \"megjeleníteni\" amit előtte megéreztem vagy akár \"szeretném\"
- nagyon erősen szélsőségekben gondolkodom, azaz a \" nagyon jót\" és \"nagyon rosszat\" is..
- és amikor megtörténik: megijedek; visszavonulok..hogy ne is gondoljak semmire..
- gyakorlatilag ösztöneimből és érzelmeimből cselekszem, élek
- ezért megijedek magamtól és másokat is \"elrettentek\"
- nagyon sok energia van bennem, de nem tudom \"kihasználni\"
- érzem, hogy ezt \"nem véletlenül kaptam\" és a JÓ szolgálatába kéne állítanom, de nem tudom hogyan?
1970.04.03.-án 13.30-kor Bp-en születtem.
Egyfolytában ugyan azon köröket futom, másoknál megérzem-megértem-sőt segítek (felhívnak, kiöntik a szívüket, megnyílnak előttem, olyan dolgokat mondanak el, amiről azt gondolom, hogy az ember csak a legjobb barátjának, de nem tartom velük szorosan a kapcsolatot!, stb, a legváratlanabb időpontokban is) ha problémájuk van, csak magamnál nem. MIÉRT?
Magammal kapcsolatban minden \"neki futásom\" kudarccal végződik..
Előre is köszönöm válaszát,
Klára
Szakértői válasz
Kedves Klára!
Alapvető egyensúlyhiányt vélek felfedezni a saját szükségleteire fordított figyelem és a mások igényeire való odafigyelés között. Természetes, hogy másoknak jó érzés, ha kiönthetik a szívüket Önnek, de ha ez egy bizonyos mértéket túllép, zavaró, megterhelő lehet. Az pedig az Ön feladata, hogy határok között tartsa ezt a viszonyrendszert, és kedvesen, mégis határozottan utasítsa vissza a már terhessé váló "megkereséseket". Ezenkívül azt sem ártana kitalálnia, hogy Önnek mire van szüksége, Ön kinek tudja kiönteni a szívét? Ha saját maga felé képes törődéssel fordulni, valószínűleg egy idő után egyre sikeresebbnek kezdi érezni magát minden területen.
Szeretettel,
Domján Mónika2011. 02. 03. 17:25Még nincs értékelés
2011. 02. 02.⧉
Olvasói kérdés
KedvES Monika!

Szeretnek tanácsot kérni a további teendókkel kapcsolatban.
Sajnos többször váétam 3 gyermekem van. Két huszon éves egy 13.éves.
Depresszióval küzdök, ez az érzés mostanában még jobban felerősödik.Gyógyszert már több tiz éve szedek rá.
Most megint nem sok értelmét látom semminek nehéz felkelnem nem tudom mihez fogjak.
Volna sok minden de nem látom értelmét minek,
Itthon sok mindent megbeszéltünk a gyerekekkel de az is addig tart. Ugy a rezsi fizetés segités a kissebbik tanulása
megigérik és marad minden ugy. Szeretnék tanácsot kérni még is hogyan lehetne ebből az állapotból kilépni mit kell tennem van e valami megoldás.
Tudom ha volna pénzem akkor több mindenhez volna lehetőség de igy.
Várom válaszát
Köszönettel Maricsu
Szakértői válasz
Kedves Maricsu! (Vagy Marcsi?)

Pszichoterápiás kezelésben, csoportosan vagy egyénileg részt vett már? Soraiból az derül ki számomra, hogy a gyógyszer nem oldotta meg helyzetét, és sokat segítene Önnek, ha megtanulná konfliktusainak, nehéz élethelyzeteinek hatékonyabb kezelését. Nagyon fontos lenne megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek örömet okoznak az Ön számára, valamint elérnie azt, hogy ezeket rendszeresen beiktassa a napirendjébe, életébe. Egy célzott terápiás folyamat során elsajátíthatja azokat a készségeket, amelyek a konfliktusok eredményes kezeléséhez, saját érdekei érvényesítéséhez szükségesek. Valamint megtanulhatja úgy átformálni a saját gondolkodását, hogy inkább az örömteli dolgokra fordítsa a figyelmét a gondok helyett.
Mindez természetesen anyagi és időbeli ráfordítással jár, de bőven behozza az árát, ha élete ettől minden téren jobb irányba fordul. A jó szakember kiválasztásához - módszertől függetlenül - ajánlom figyelmébe alábbi írásom második felét: monikaesatarot.blog.hu/2010/11/10/vallas_spritualitas_transzcendencia_ezoteria_hiszteria

Szeretettel,
Domján Mónika2011. 02. 02. 22:06Még nincs értékelés
2011. 01. 27.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Hölgyem!
Életvezetéssel kapcsolatban szeretném Öntől kérdezni,h hogyan érdemes hatékonyan fellépni a zsarnok,önző,követelőző emberrel szemben?Aki a szegény én-t játssza folyamatosan,s ha nem az van amit ő akar, akkor megsértődik,mártírkodik.Szép szó,elbeszélgetés kapcsán hárít,nem lehet megközelíteni.Miből tanul?Mitől fog tisztelni?Pl.megígérem h felhívom,s nem teszem..ebből tanul pl előbb utóbb?Vagy megígérem meglátogatom, nem teszem... Ilyen esetben mindig vádaskodik, holott ő is megtehetné,de ő azzal magyarázza,h ő a szülő, én a gyerek, az én dolgom őfelőle érdeklődni.Volt,h többször eleget tettem,"megfeleltem" az se volt elég,abban is volt hiba.....Hát mondja meg, szeretet ez?Ez nem szeretetet...se az ő se az én részemről...De nem csak családtagokkal,másokkal is ezt teszi.Munkahelyén is mindenki rossz,csak ő jó..stb..
Mit tanácsol?Egy alapos beolvasást?Azzal még szívességet is tennék tán neki,mert a megfeleléssel csak erőszakosabb lesz...Miért mondják mégis h okos enged?Sztem én nem vagyok okos azzal,h engedek.
Köszönöm válaszát.
Szakértői válasz
Kedves Érdeklődő!
Tehát egy szülőjével kapcsolatos "játszmáról" van szó, amelybe Ön már belefáradt. Az efféle játszmákról érdemes tudni, hogy mindig két fél szükséges a fenntartásukhoz, tehát ha Ön, az egyik fél elkezd másképpen viselkedni, a helyzet szükségképpen változni fog. Várhatóan szülője tiltakozással reagál majd az új helyzetre, amely a konfliktus átmeneti súlyosbodását okozhatja, ilyenkor fontos az Ön tudatos kitartása.
És milyen változtatás hozhat eredményt? Először is önmagában fontos tisztáznia egy-két dolgot: milyennek szeretné látni a kapcsolatukat, s benne saját magát? Hogyan tudná legjobban, legőszintébben kifejezni szülője felé a szeretetét? Ehhez természetesen vissza kell találnia az iránta érzett szeretethez, többek között azzal, hogy megbocsátja neki az okozott sérelmeket, elfogadva, hogy szülője a tőle telhető legtöbbet tette meg Önért. Figyelmét a jó tulajdonságaira, tettei mögött megbúvó jó szándékra kell irányítania, nem pedig a hibákra és a sérelmekre, hiszen utóbbi esetben ezeket gyarapítja.
Nagyon fontos eldöntenie, hogy mit tud őszintén adni neki, milyen helyzetben tudja igazán jól - vagy legalábbis a jelenleginél jobban - érezni magát vele? Mit tud tenni egy ilyen helyzet megteremtéséért? Mi az, amit nem fogad el tőle? Hogyan tudja vele ezt tárgyilagosan, határozottan, mégsem bántóan közölni?
A legfontosabb kiindulópont ebben a munkában, hogy Ön az, aki bármit tud tenni a saját boldogságáért, és ezt kötelessége is megtennie, nem várhatja el másoktól. Mint ahogy nem felelős mások boldogságáért sem - ez az ő dolguk. Viszont úgy tud legtöbbet adni az Ön körül lévőknek, ha Ön már boldog - ez nem önzés, hanem önszeretet. Ezzel kapcsolatban figyelmébe ajánlom hasonló című írásomat: monikaesatarot.blog.hu/2010/08/06/onzes_es_onszeretet
Illetve személyesen is szívesen állok rendelkezésére a feltüntetett elérhetőségeimen.
Üdvözlettel,
Domján Mónika2011. 01. 27. 12:05Még nincs értékelés
2011. 01. 22.⧉
Olvasói kérdés

Kedves Mónika !
Hosszú évek óta nem tudok anyagilag egyről a kettőre jutni.A vállalkozásommal pengeélen táncolok.Nem tudom a gazdasági helyzet,az üzlet árukészlete,vagy én vagyok ennek az oka?Változtatni egyenlőre nem tudok,mert semmi ötletem nincs amiről úgy gondolom jobb lenne.Mi lehet a gátja boldogulásomnak?
Köszönöm válaszát. Emma

Szakértői válasz

Kedves Emma!
Mint minden esemény és körülmény az életünkben, az anyagi helyzetünk alakulása is hozzáállásunk, azaz gondolataink és hozzá kapcsolódó érzéseink függvénye. Amire számítunk, azt teremtjük meg események szintjén is. Ha azt gondolom, hogy nehéz ez a vállalkozói lét, állandó anyagi küszködést jelent, nem vagyok elég ötletes ahhoz, hogy jól csináljam, másoknak megy, de én nem vagyok olyan okos, szerencsés, élelmes, stb., mint ők, és ettől jól el is keseredek, vádolom és sajnálom magam - akkor azt ezt igazoló körülményeket teremtem meg az életemben. Nem csoda, hiszen, a figyelmemet azt ezt igazoló jelzésekre irányítom, nem pedig az ettől eltérő lehetőségekre.
Szívesen ajánlok néhány könyvet, amely erről szól: Rhonda Byrne: A Titok, és folytatása, az Erő, Barbara Wilder: A pénz: szeretet.
Ha pedig szeretné feltárni az okokat, amelyek elakadását okozzák, és ezek megértésével úgy átformálni gondolkodását és érzelemvilágát, hogy cselekedetei meghozzák a kívánt eredményt, szívesen látom egyéni tanácsadás keretében a Napszikra Stúdióban: www.napszikra.hu/terapeuta/domjan-monika
Remélem, segítettem elindulni!

Szeretettel,

Domján Mónika2011. 01. 22. 13:01Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.