Bojti Andrea - szabadságon

Kedves Andrea!
Van egy 3 éves kisfiam.Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy mostanában már teljesen kibírhatatlan a viselkedése: játékaival nem játszik,csak tönkre teszi Őket,szét dobálja,de úgysem ha mi leülünk mellé játszani akkor is csak rombol.Képtelen elfoglalni magát tulajdonképpen csak jön utánunk állandóan. Új szokása a köröm rágás és a körmének tépkedése.(tulajdonképpen nekem egy rossz szokásom,hogy néha rágom a körmöm,gyermekkorom óta,de az én lelkivilágom most teljesen más téma.)
Ha kimegyünk akkor sem akar játszani,csak néz ki a fejéből,semmi nem érdekli,csak hiszti,hiszti hátán,evésnél állandóan válogat amibe már beletörődtünk,utál aludni is,délután már nem is alszik.Az óvódában egyszerűen minden rossz példa ragad rá,mint a kosz és így még nehezebb,teljesen úgy viselkedik,mint egy kiskamasz,visszabeszél,hisztizik ha valami nem úgy van ahogy elképzelte.Vannak kis barátai már odáig jutottunk,hogy csúnyán bánik,beszél velük,pedig tőlünk ilyet nem lát,nem vagyunk tökéletesek a párommal de a kapcsolatunk teljesen rendben van,veszekedni nem szoktunk vitatkozni is ritkán,sosem bántottuk egymást,kreatívak vagyunk a nagyszülők is,igényesek,rendszeretők.
Tudom,hogy sokszor a szülő viselkedésére vezetik vissza a gyerek viselkedését,és igaz nem vagyok türelmes ember emellett igen makacs vagyok,és hamar fel lehet dühíteni,de nem bántom és nem is kiabálok vele csak ritkán,igaz mostanában másból már nem ért sőt abból sem.Elkeserít,hogy semmivel sem elégedett,tényleg bármit kap kb 2 percig érdekli. Néha úgy viselkedik (bocsánat a szóért),mint egy retardált,ici-pici apróságokon agyal egy csomó ideig, teljesen jelentéktelen dolgokkal van elfoglalva. Régebben nem volt baj vele minden tekintetben gyorsan fejlődő kisfiú,nagyon önálló,választékosan beszél,és alapjáraton nagyon értelmes. De mostanában mintha néha 1 éves szinten lenne.Elnézést egy kicsit feszült vagyok,mert teljesen tanácstalan vagyok.
Nehéz ügy,hogy egyetlen unoka,dédunoka,unokaöcs,és mindenki elkényezteti elhalmozza,ellenben persze szerintük egy gyereknek mindent szabad,mert gyerek,és ez teljesen ellentétben áll a nevelési elvünkkel.Nincs vasszigor de vannak szabályok,és ha sok időt tölt egy rokonnal(nagymama,nagynéni stb), utána rendszeresen "tojik a fejemre". nem tudom mindent leírtam-e,az még fontos néha úgy érzi Ő egy uralkodó,parancsolgat követel,persze mi nem ugrálunk neki és járatjuk a szánkat,hogy "légyszíves,meg kérek szépen",de valahogy teljesen felesleges próbálkozás. Remélem tud segíteni,tanácsot adni.
Előre is köszönöm!
Üdv: Réka