Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
2 és fél éves kisfiammal kapcsolatban irok Önnek... Okos, értelmes, imádni való kisgyerek, mégis aggódom. Kb. 1 éves korától kezdődött a problémánk...úgy érzem, hogy nem kötődik hozzám. (Másfél éves volt, amikor megszületett a kishúga.) Amikor csak én vagyok itthon a gyerekekkel,akkor kedves,aranyos, ahogy apa megérkezik, felborul a rend. Attól a pillanattól kezdve azt mondogatja, hogy anya nem jó, anyát nem szeretem, anya menjen el és ő marad apával, időnként hozzám is üt, hisztizik, akaratos. Csak apa cserélhet pelust, csak apával hajlandó elaludni, ha reggel felébred és nem apa megy be hozzá, akkor hosszú perceken keresztül keservesen zokog, mintha én egy idegen lennék a számára. Ha társaságban vagyunk együtt, akkor én nem is létezem számára, csak apa. Nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk, minden tökéletes lenne, ezt a dolgot leszámitva. Én próbálok vele végtelenül türelmes lenni, szeretgetem, ha hagyja, játszom vele, lesem minden kivánságát, a kistesó miatt nincs háttérbe szoritva. Kérem segitsen, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy kötődjön hozzám és engem is úgy szeressen, mint apát. Teljesen kétségbe vagyok esve és el vagyok keseredve.
Üdv, N. Orsolya
2 és fél éves kisfiammal kapcsolatban irok Önnek... Okos, értelmes, imádni való kisgyerek, mégis aggódom. Kb. 1 éves korától kezdődött a problémánk...úgy érzem, hogy nem kötődik hozzám. (Másfél éves volt, amikor megszületett a kishúga.) Amikor csak én vagyok itthon a gyerekekkel,akkor kedves,aranyos, ahogy apa megérkezik, felborul a rend. Attól a pillanattól kezdve azt mondogatja, hogy anya nem jó, anyát nem szeretem, anya menjen el és ő marad apával, időnként hozzám is üt, hisztizik, akaratos. Csak apa cserélhet pelust, csak apával hajlandó elaludni, ha reggel felébred és nem apa megy be hozzá, akkor hosszú perceken keresztül keservesen zokog, mintha én egy idegen lennék a számára. Ha társaságban vagyunk együtt, akkor én nem is létezem számára, csak apa. Nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk, minden tökéletes lenne, ezt a dolgot leszámitva. Én próbálok vele végtelenül türelmes lenni, szeretgetem, ha hagyja, játszom vele, lesem minden kivánságát, a kistesó miatt nincs háttérbe szoritva. Kérem segitsen, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy kötődjön hozzám és engem is úgy szeressen, mint apát. Teljesen kétségbe vagyok esve és el vagyok keseredve.
Üdv, N. Orsolya
Szakértői válasz
Kedves Orsolya!
Egészen biztos vagyok benne, hogy kötődik Önhöz a kisfia. Az, hogy az édesapjával szeretne lenni, amikor otthon van, nem jelenti azt, hogy ne kötődne Önhöz. Valószínűleg érzi a fia, hogy ezekkel a mondataival, ezzel a viselkedésével hatással van Önre, plusz törődést kap. Az ő szempontjából ez nyereséges, és kompenzálhatja a testvérféltékenységet. Azt viszont fontos tudnia, hogy a gyermek 2,5 évesen nincs tisztában azzal milyen súlya van a szavainak! Így azt sem gondolhatjuk komolyan amit és ahogyan mond. Kíváncsi lennék hogyan változna a helyzet, ha kevesebb jelentőséget tulajdonítana a szavainak. Helyette inkább zservezzenek egy-egy anya-fia programot, amikor csak kettesben vannak. (Pl. együtt mennek a boltba)
Remélem idővel javul majd a helyzet!
Egészen biztos vagyok benne, hogy kötődik Önhöz a kisfia. Az, hogy az édesapjával szeretne lenni, amikor otthon van, nem jelenti azt, hogy ne kötődne Önhöz. Valószínűleg érzi a fia, hogy ezekkel a mondataival, ezzel a viselkedésével hatással van Önre, plusz törődést kap. Az ő szempontjából ez nyereséges, és kompenzálhatja a testvérféltékenységet. Azt viszont fontos tudnia, hogy a gyermek 2,5 évesen nincs tisztában azzal milyen súlya van a szavainak! Így azt sem gondolhatjuk komolyan amit és ahogyan mond. Kíváncsi lennék hogyan változna a helyzet, ha kevesebb jelentőséget tulajdonítana a szavainak. Helyette inkább zservezzenek egy-egy anya-fia programot, amikor csak kettesben vannak. (Pl. együtt mennek a boltba)
Remélem idővel javul majd a helyzet!
Bojti Andrea - szabadságon