Bojti Andrea - szabadságon

Kedves Andrea!AZ a problémával fordulnék önhöz hogy. 3 éves Kiss fiammal verekedési problémák vannak.
ezt otthon ,és az óvodában is egyre több gondot okoz.Sajnos most már a szülök is egyretöbet panaszkodnak miatta és egyre több a probléma, ezzel kapcsolatosan.Robika akiről szovan sajnos megkéset beszédlejfödése és enyhe pszichés problémákkal is kösz köd.a mai nap az óvodából hoztam haza öt és mikor öltöztetem egyik óvoda társa Robika mellé ült,le ette maga mellé a nyakálcát amit ott készítetek.Robika megakarta nézni mire akiss fiu elhúzta tőle a nyakláncot.Sajnos azzal a lendülettel arcon is ütöte öt és kinevete.az anyuka nekem is eset ezután amit sajnos csak bocsánat kérésekkel tudtam magyarázni.Kérem ha ezzel a problémával önnel együttműködve tudjuk orvosolni vagy esetleg van olyan kollégája aki tud ezzel a problémával foglalkozni.kérem küldjön telefonszámot vagy valamilyen élérhetőséget ,utba igazitást.elöre is köszönöm a figyelmét.

Kedves Andrea!
6 éves, nagycsoportos kislányommal kapcsolatban teszem fel kérdésemet. Az a helyzet, hogy itthon egyszerűen nem tudja lekötni magát semmivel. Korábban mindig foglalkozott vele egyikünk, de most már szeretnénk, ha egyedül is tevékenykedne. Az egyetlen, ami érdekelné, az a számítógépes játék, vagy a tévé. Most ott tartunk, hogy ezt az időtöltést száműztük. (Megpróbáltuk eleinte korlátozni, de nem vált be, mindig azt a félórát várta.) Sajnos ha magára marad, akkor gyakorlatilag semmit nem csinál. Alig-alig fordul elő, hogy elmélyed valamiben. Mit tehetünk?
Anikó

Kedves Andrea! Kisfiam aki most 9 éves,óvodás kora óta kaparja,tépkedi a körmeit. Nem rágja! nagycsoportos óvodás kora körül vettem észre,azt mondta akkoriban és mostanában is hogy unatkozik azért csinálja. Általában tévénézés vagy elalvás közben vettem észre. Próbálkoztam leszoktatni róla,sajnos kevés sikerrel. Ideig óráig abba tudja hagyni és van egy kis önkontrollja,de napokon heteken át nem sikerül. Leragasztottam éjszakára,hétvégére ragtapasszal,de az lejött. Kértem szép szóval,ígértük neki hogy kap valamit ha egyszer végre vágnom kell a körmét, de sajnos nem sikerült. A kérdésem hogy mitől lehet és van e megoldás hogy abbahagyja? Köszönettel Molnárné Ági

Kedves Andrea! Van egy 12 éves fiam. Az iskolában rendszeresen panaszkodik egy-két tanár, hogy a gyerekem tiszteletlen, nem figyel órán, nem követi az utasításokat. Az iskola verekedés, lobbanékonyság, és tanulásban motiválatlanság miatt jelzést küldött a nevelési tanácsadóba. Ott megállapították, hogy a gyermeknek sem magatartási sem tanulási problémái nincsenek, illetve egy ajánlást fogalmaztak meg a tanárok részére. Ebben leírták, hogy a gyereket olyan feladatokkal kellene megbízni, amelyek számára kihívást jelentenek, ezáltal sikerélményt nyújtanak. Itt szeretném megemlíteni, hogy a gyerek családon belül soha senkivel nem volt tiszteletlen, soha nem tapasztaltunk részéről agresszív viselkedést. Bár a tanulásban tavaly még noszogatni kellett, idén ezt is külön kérés nélkül teljesíti. Rendszeresen készül az órákra, dolgozatokra, a jegyein ez mégsem látszik. Rendszeresen sportol, és országos szinten is szép eredményeket ér el. Az iskolában ezt sem értékelik. Én úgy érzem, hogy a gyereket "leírták" a tanárok. Hiába próbál bizonyítani, nem kap pozitív visszajelzést az iskolában. Ön szerint egy iskolaváltás megoldás lehetne erre a problémára? Egy új iskola, ahol úgymond tiszta lappal indulhatna a gyerek, ahol elismernék a tanulásban és a sportban tett erőfeszítéseit? Előre is köszönöm válaszát.

Tisztelt Doktornő!
Kislányom tavaly szeptember óta jár a bölcsödébe akkor volt 27 hónapos. A kezdetben nagyon nehezen ment a beszoktatás elég hevesen fogadta a helyzetet, küzdött vele a gondozónő is rendesen. A hevesség abban nyilvánult meg, hogy lecsapta magát a földhöz, a papírzsebit széttépte, verekedett. Aztán ezek csillapodtak és mára szépen alszik, rendesen eszik, nem verekszik, szobatiszta a bölcsiben. Igazából nagy gondjuk nincs is vele. Viszont a reggeli sírás, amit inkább hisztinek minősítenék, mert pillanatok alatt abba hagyja még igen csak megmaradt. Reggel, amikor felkel még megnézhet 2 mesét, amit mindig szokott, addig én felöltözök, kap inni, enni, ha kér. Aztán amikor a 2. mesének is majdnem vége tudatosítom benne, hogy lassan indulunk. Akkor elkezd sírni, hogy nem akar menni, itthon akar maradni, de aztán folyamatosan beszélek neki a napjáról és, hogy jövünk, érte akkor egy kicsit visszább fogja magát. Csak akkor tör ki nagyobb sírásba, amikor beviszem és átcserélem a cipőjét, illetve amikor beadom. Eddig próbáltunk neki mesélni hiszti manóról, vagy éppen egy mesét, amit szeret az hatott, amíg át nem adtuk ekkor kitört belőle a feszültség, de mostanában már a mesét se akarja meghallgatni, így úgy érzem kifogytam a munícióból. Ma reggel már hányt is apjának, előtte nap a gondozó néninek is mondta, hogy hányni fog. Erre a gondozónő mondta neki, hogy akkor hozza a vödröt és fel is takaríthatja. Egyébként meg nem lehet egy szavunk se rá, mert szépen, folyékonyan beszél, mesét mond, szerepjátékozik. Koránál sokkal-sokkal érettebb és ez is okozhatja a gondozónők szerint a viselkedésében a hevességet. Minden hónapban elmondja a gondozónő, hogy mivel ez a gyerek annyira okos legyünk vele nagyon következetesek és kemények. Szeretném megkérdezni a doktornőt, hogy milyen módszert tudna még ajánlani, amivel csökkenteni tudom a reggeli szorongását. Válaszát tisztelettel előre is köszönöm.

Kedves Andrea,
az alábbiakban kérném a segítségét. Kisfiam hamarosan 2 és fél éves lesz és azóta küzdünk a széklet visszatartással mióta megszületett a kistestvére, aki jelenleg 6 hetes. Előtte semmiféle probléma nem volt a kakilással, minden nap volt neki - ami különösen azért volt fontos, mert 1 évesen Meckel-diverticulum okozta bélelzáródással műtötték. előtte és utána sem volt soha gond a kaki. Mielőtt megszületett a kistestvér, előtte 1 hetet járt bölcsibe beszokni (jól érezte magát,nem sírt, sokat játszott), majd amikor én 34 hetes terhes voltam - kórházba került egy hétre Kruppal. Felváltva voltunk bent vele a kórházban, de én nem tudtam olyan sokat bent lenni, már veszélyes volt rám nézve a fertőző gyerekek között. mikor végre hazajött, lassan gyógyult, és nem sokra rá megszületett a kistestvér. A bölcsiből kivettük, itthon van velem. Most 3 -4 naponta van kaki, amikor már végképp nem tudja visszatartani, kúpot, ilyesmit még nem adtunk neki. De nagyon féltjük az egészségügyi múltja miatt. Elnézést hogy ilyen hosszú lett, de úgy érzem ez mind hozzájárult ahhoz, amiért most visszatartja a székletét. Köszönettel várom válaszát,
üdvözlettel,

Brózik-Rácz Adrienn

Kedves Andrea! ket gyermekem van egy 7 eves kisfiam es egy 3 eves kislanyom. A kisfiam miatt szeretnek tanacsot kerni mert mar tobbmint feleve hogy visszafelesel, grimaszokat vag, nem fogad szot, lobbanekony neha ha nemet mondunk. Probaltuk kezelni a problemat hogy megvonjuk a kedvenc dolgait tole, megbuntetjuk, de ezek nem mindig valnak be. Azt meg el kell mondanom hogy miota a kislanyom megszuletett azota feltekeny ram, neha gondolom igy is mutatja ki hogy gonoszkodik a hugaval hogy rafigyeljek. Abban szeretnem a tanacsat kerni hogy ilyenkor mit tanacsol nekunk szuloknek hogyan kezeljuk a problemat? Kulfoldon elunk igy sajnos nagyszuloi segitsegunk nincs, a ferjem katona es sokat van tavol. Koszonom valaszat, udvozlettel Anett

Kedves Andrea!
Tóth Ágnes vagyok!Van egy 8 éves kisfiam,akivel még a mai napig is előfordul,hogy bekakil és bepisil.Voltunk vele kivizsgáláson,hogy kiderítsük van-e bármi rendellenesség nála,de szerencsére nincs.Az iskolában nagyon jól teljesít,ötös tanuló.Nagyon szeret számítógéppel játszani,de az a baj,hogy annyira bele merül,hogy megfeledkezik a szükségleteiről is.Megpróbáltam már sok mindent de reménytelen ,teljes tanácstalan vagyok.Mivel itthon szerető közegben él nem tudom,hogy mi okozhatja ezt nála.Először azt gondoltam,hogy az óvodából-iskolába való átlépés okozott ilyen problémát,de hát már másodikos és még nem múlt el.A tanárnőt szereti,sőt ragaszkodik hozzá és igényli a figyelmét jobban mint másik gyerek.Észre vehető,hogy ha nem kapja meg ezt a figyelmet akkor kisebb csínytevésekkel hívja fel magára a figyelmet.Nem vagyok híve a tettlegességnek,de volt rá példa,hogy már nem bírtam tovább,és elvertem a fenekét.Állandóan dugdosta a kakis gatyóit a lakásba,tartalmával együtt.Hiába kértem,hogy ne tegye mert akkor büdös lesz a szobában,ez a rossz szokása még egy jó darabig megmaradt.Most már szerencsére annyit elértem,hogy saját maga kiöblíti a csúnyaságot a gatyáiról,de sajna még mindig bekakil.Nem merek elmenni hosszabb távon vele sehova(kirándulás az osztállyal),mert félek,hogy ott is megtörténik a "baleset",és az ciki volna neki is meg nekem is.Egyetlen egyszer fordult elő,amit azóta is kimondhatatlanul bánok,és nagyon szégyenlem magam érte,amikor a helyi üzletben összetört egy játékot ,és megütöttem érte,mert akkor még nem volt munkahelyem,és jóval szegényebben éltünk mint most,és ki kellett fizetni a játékot abból a kevés pénzből amim akkor volt.Azóta is lelkiismeret furdalásom van,mert attól tartok lehet,hogy ezzel okoztam ezt a helyzetet.Alapból nagyon szeretgetős bújós lurkó,naponta többször mondjuk egymásnak,hogy szeretlek,sőt nem egyszer hozzám bújva alszik el.A párom és köztem sincs probléma,nagyon ritkán szólalkozunk össze.Ami zavaró lehet,hogy 9-en lakunk egy házban és ez nem egészséges,de sajna most még nincs annyi pénzünk,hogy elköltözhessünk.Júliusban jár le a Fundamentánk,de nem tudom,hogy össze tudunk-e kaparni annyi pénzt,hogy tudjunk házat venni.Kérem adjon tanácsot,mit tegyek?
Előre is köszönöm!

Kedves Andrea!
15 éves kamaszlányom van, 9.-es egy gimnáziumban. Kicsi korától inkább befelé forduló, érzékenyebb alkat volt, nehezen barátkozott össze másokkal, magában is nagyon jól eljátszott, de ha valakit megkedvelt, akkor pedig nagyon meg tudott nyílni. Ebben én is magamra ismerek. Óvodában és általános alsóban is voltak barátai, jó kis szülinapokat tartottunk, az én barátnőmnek a kislányával a legjobb barátok lettek. Alsóban két nagyon aranyos tanító nénije volt, az egyik viszont jelezte felém, hogy később bajok lehetnek a lányommal, ugyanis nehezen nyílt meg, a tanító nénikhez sem ment oda magától. Aztán felsőben lett egy olyan osztályfőnökük, egy férfi, aki nem tudta összefogni az osztályt. A lányom még ötödikben elég kislányos volt és naiv. Volt egy jó barátnője, aki nagyszájúbb volt és belevitte mindenbe, de volt az osztályban egy kislány, akit nem szerettek, de ő meg rendszeresen megvédte. Aztán egyszer megkérdezték tőle, hogy ki a legjobb barátnője, ő meg azt mondta, hogy mindkettőjüket szereti. Ezután mát őt is kiközösítették, szekálták. Egyszer megkérdeztem az egyik osztálytársát, hogy mi bajuk a lányommal. Azt mondta a kislány, hogy különc, mindig mást csinál, máson nevet, mint mások. Az lett a vége, hogy a lányom ezek után elvolt a csendes kislánnyal 8. végéig. Többször volt nálunk is ez a kislány, és az enyém is náluk. Az iskolában viszont a lányom az osztályban mindig kívülállónak érezte magát. Aztán jött a gimi. Olyan helyre ment továbbtanulni, ahol jót hallottunk a légkörről, neki is tetszett, nagyon várta, hogy elkezdődjön, hogy majd ott talál barátokat. Azt tudni kell, hogy itt a gyerekek nagy része már ide járt, 5 új lány jött az osztályba. Neki nem jutott pár, így egyedül ült be a padba. Az első napokban azon sírdogált, hogy nem jönnek hozzá oda a gyerekek, mi bíztattuk, hogy menjen oda ő, hiszen ő az új. Egy kicsit próbálkozott, de ha valahol már egy kis visszautasítást kapott, akkor inkább visszahúzódott a csigaházába. Volt olyan, hogy hívták, hogy üljön közéjük, ez a folyosón volt, de ő azt mondta, hogy jó neki úgy (külön). Aztán már nem is igen hívják, sőt egész nap alig beszélget valakivel. Bántani nem bántják, csak elkerülik, és ez nagyon fáj neki. Azt mondja, egyszerűen nincs bizalma másokhoz, próbálja ezt leküzdeni, de az évek óta tartó nyomás csak erősödik rajta és nem tudja, meddig bírja még. Nem látjuk ebből a kiutat. Amúgy tehetséges a magyar, az idegen nyelvekben, a zenében, a táncban. Tervezgeti a jövőt, csak a kapcsolatteremtése... És egyre többször elfogy az ereje. Azt mondja, jobban szereti maga intézni a dolgait, de vágyna az osztályban is társaságra. Amúgy két barátnője van, akikkel ekkor-akkor találkozgat. Várom véleményét. Előre is köszönöm.

Kedves Doktorno.
A kovetkezo dologgal gyult meg a bajunk.Egy eve Londonba koltoztunk.A kislanyunk most 5 eves.Itt jart ovodaba.Soha nem volt semmi gond.Szeptemberben elkezdte az elokeszito osztalyt.Mindenki nagyon szereti,nagyon jol teljesit.Nagyon megdicsertek mert az angol gyerekeknel joval ugyesebb.Egyszer sem sirt mikor ott kellett maradni az iskolaban.Azonban most a karacsonyi szunet ota minden nap sirva hagyom ott.Ma peldaul annyira sirt hogy alig kapott levegot.Folyamatosan azt hajtogatta hogy hazaakar jonni velem.Kerdeztem tole hogy miert.Azt mondta hogy itthon akar jatszani velem.Kerdeztem a tanarnot hogy tortent e valami az iskolaban ami miatt nem akarna ott maradni.Azt mondta semmi.Kezzel foghato indokot a kislany sem tud mondani.Iskola utan mikor megyek erte viszont olyan mintha nem is ugyan azt a gyereket hoznam el mint akit bevittem.Semmi baja nincs.A szunetben persze minden percben egyutt voltunk.Egesz nap jatszottunk,foztunk,sutottunk egyutt.Lehetseges hogy ez miatt szeretne itthon maradni?Vagy engem probal manipulalni?Vagy en csinalok valamit nagyon rosszul?Tanacstalan vagyok.Varom valaszat.Elore is koszonom szepen.

Tisztelettel Penzes Anna Hajnalka

Tisztelt Doktornő!

A problémánk nyáron kezdődött, a szobatisztaság kialakulása után. Most 2,5 éves ikerlányaim addig jó alvók voltak, de egyik napról a másikra elkezdtek sűrűn – volt hogy 2 óránként! – felébredni éjszaka. Legtöbbször azt mondták, hogy pisilni kell, tehát automatikusan levettük a pelust, kimentünk a wc-re, aztán visszaadtuk a pelust. Ez kezdett kicsit fárasztó lenni, így októberben elkezdtük az ágytisztaságot, problémamentesen vették! De az éjszakai felkelések sajnos megmaradtak, azóta is csak néhány olyan éjszaka volt, amit átaludtak. Ráadásul elkezdtek „szórakozni” a wc-n, alvás előtt mindig az volt a kifogás, hogy „pisilni kell”. Így persze jó későn aludtak el. Ezek után megbeszéltük velük, hogy ágyba kerülés után csak 1x jöhetnek ki wc-re, néhány napi hiszti után úgy tűnik megértették. Most már általában – mindig felváltva - csak az egyikük jön ki az ágyból egyből lefekvés után, már nincs hiszti-sírás, de az éjszakai felkelések sajnos változatlanok.
Hogyan lehetne erről leszoktatni őket? Nem érzik magukat biztonságban az ágyban, félnek? Vagy „csak” anyahiány lenne? Előfordul, hogy az este-alvás közeledtével csak velem hajlandóak bemenni a wc-re, ott kell lennem velük. Egyébként is lehet, hogy túlontúl anyásak, mert én vagyok velük (csak magánbölcsi van nálunk), néhányszor voltak csak tőlünk külön pár órára.
Sajnos egy ideje előfordul, hogy kiabálok velük napközben, ha már nagyon felidegesítenek az állandó hatalmi harcokkal, veszekedésekkel, verekedésekkel. Lehet, hogy ez is közrejátszik az éjszakai kelésekben?
Szeretném minél hamarabb megoldani a problémát, mert augusztusban érkezik a kistesó, és nem tudom este sem kipihenni magamat.

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktor nő!

Van egy életvidám, könnyen barátkozó, örökmozgó 2,5 éves kislányom, aki már kb. fél éve bölcsibe jár, mert visszamentem dolgozni. Egy hete munkahelyet váltottam (egy közeli városba járok át), ami annyiban változtatta meg a napi rendjét, hogy reggelente nem találkozunk, helyettem a papája viszi bölcsibe. (Elváltunk az apjával régen, nem is emlékszik rá, nem tudja, mi az, hogy apa.) A szüleimnél lakunk, imádja őket, főleg a nagyapját.
Ezt az új helyzetet, hogy csak délután és este találkozunk, nem tudja elfogadni. A kedélye, étvágya jó, jól alszik, délutánonként játszunk együtt, csak nyűgösebb, időnként sírósabb, hisztisebb lett. Ma este pl. mindenáron kakilni akart a bilibe (teljesen szobatiszta), de nem jött semmi, csak nem akart lefeküdni, velem szeretett volna lenni, nekem dőlt a bilin ülve. Mikor levettem onnan, hogy most már menjünk aludni, őrült hisztibe kezdett, alig tudtuk megnyugtatni.
Nagyon aggódok a lelki épségért, nem szeretném, hogy azt higgye, nem szeretem, nem vagyok vele, nem számíthat rám. Ezt hogyan értessem meg vele?
Nem tudom, mit tehetnék vagy mit mondhatnék, amivel megnyugtatom.
Elmúlik ez nála?
Nem sérül a kis lelke?
Megszokja és el tudja fogadni ezt az új helyzetet?

Ha beválik a munkahely, szeretnék a lányommal odaköltözni. Ez egy újabb változás lesz, új lakás, nagyszülők nélkül, új közösség, de mivel velem lesz, könnyebben fogja venni ezt?

Nagyon köszönöm válaszait, előre is!

Tisztelt Doktornő!

Kamasz fiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Nem rég töltötte be a 14. évet. állandóan takargatja magát, ami ebben az időszakban normális lehet, mivel nagyon visszahúzódó és szégyenlős és kamasz. Viszont ami nem hagy nyugodni és amit állandóan napi szinten hajtogat, hogy ő még kicsi soha nem lesz nagy és ő nem fiú és nem lány, neki semmi sincs ott.
Ezzel kapcsolatban szeretném a véleményét kikérni, hogy mit jelenthet ez a viselkedés nála.
Mielőbbi válaszát megköszönve, Tisztelettel Kitty

Üdvözlöm doktornő!Kérdésem a következő lenne,kisfiam 3éves múlt,szeptemberbe kezdte az óvodát,előtte nagyon nem volt tőlünk távol,egyszer vigyáztak rá a nagyszülei kéz órát,egyszer a húgom,de ehhez képest is nagyon könnyen ment neki!az elválás,könnyen beszokott.viszont amióta oviba jár,és ott alszik du.mikor érte megyek egyáltalán nem örül,sőt,kijön meglök,hogy mynjek innen,és visszamegy,tegnap addig fajult a dolog,hogy kijött,belém rugott,soha nem csinált ilyet,azt mondta tünj innen,és visszament:-((((Miért csinálja ezt,itthon nagyon jó dolga van estig még a tv sem megy,csak vele játszunk,foglakozunk:-)))Mit csinálunk rosszul??kb egy hete,meg itthon is hisztizik mindenen sír ok nélkül,ordítva visszabeszél nem-igen mikor éppen mi ellen tiltakozik:-(((Ez meddig tart vajon??KÖszönöm:Nagyné

Kedves doktornő!
Kisfiam 6 éves és az utóbbi időben többször is előfordult, hogy amikor nagyon erőssen kacag kicsi vizelete befolyik a bugyiba. Szerinte olyan hirtele jön, hogy nem tudja kontrolálni, vajon mi lehet ennek az oka? Őt is meg minket is kezd aggasztani ez a furcsa dolog. Nem is tudom kihez foruljak tanácsért.
Előre is köszönöm válaszát.
Noti

Kedves Andrea!
A kérdésem a következő. Kislányom 21 hónapos és már tavasz óta küzdök egy problémával. 13-14 hónapos korától csapkodja a gyerekeket és sokszor felnőtteket is. Kifejezetten utálja a gyerekeket, legyen az kisebb vagy nagyobb, játékbabát, de még ha a pólóján kislány stb van azt is (szinte letépné magáról). Sok módon próbálkoztam leszoktatni erről..., magyaráztam szépen, megfogtam a kezét, kértem, hogy inkább simogassa, puszilja, apával mi is puszilgatjuk egymást itthon stb..., de a helyzet változatlan, tudja, hogy miről van szó, hogy bántja a gyerekeket és, hogy rosszul cselekszik. Én már szégyenlem, így igyekszünk kerülni a gyerektársaságot és a babákat is elraktam. De hosszútávon ez sem megoldás, hiszen hamarosan kezdi a bölcsit.
Egyébként egy nagyon aktívan fejlődő gyerek, gyors volt a mozgásfejléőse, 10 hónaposan járt, szavakkal is szépen kifejezi magát, ismeri az állatokat, színeket és 1-10 a számokat... lehet ez valakinek hihetetlen. 2-3 hónapos korától igény szerint szoptattam és még jelenleg is, 1 éves koráig hordoztam (amikor már nem igényelte, nem erőltettem, szeret a saját lábán közlekedni), jelenleg is együtt alszunk (az éjszakát nem alussza át, többször ébred, de csak néhány pillanatra, amikor szopizik kicsit és alszik is tovább).
Szeretnék megoldást találni a helyzetünkre. Várom a válaszát és javaslatát. Előre is nagyon köszönöm.

Kedves Szakértő!
Öcsémhez szeretnék tanácsot kérni aki most 8 éves ugyanis nagyon érdekli hogy "mi van ott lenn" és mostanság rajtakaptam felnőttfilm nézésén ahol a férfiak vannak alárendelve a nőknek(például a férfit korbáccsal elfenekelik) barátnőm hivta fel a figyelmemet hogy az öcsémmel nincs minden rendben például ami nagyon megijesztett hogy este (kb 11 kor ) tévéztünk öcsi lejön Ádám kosztümben és kéri hogy fenekeljük el!!(vagy csapjunk rá a kukijára) ez normális anyuék nem is tudnak erről...
Vagy például most odáig fajult a dolog hogy öcsi nem is titkolja ha "dolga" van van mikor rányitottunk és csinálta tovább!!

Kedves Andrea!
Nagyon szépen köszönöm a gyors válaszát. Igen, tényleg kimaradt, hogy két éves lesz novemberben a kislányunk. Nem tudom, hogy ilyen korú gyerekkel jót teszek e már, ha most kiviszem a temetőbe és igen jó kérdés az is, hogy én fel vagyok e már készülve erre. Meddig lehet ezt úgymond húzni? Mit tud ő már ebből megjegyezni, felfogni?
köszönöm a válaszát:
Bóna-Bozó Erika

Kedves Andrea!
A férjemet egy hónapja veszítettük el, tragikus körülmények között hunyt el, autóbalesetben. Ketten maradtunk a éves kislányommal. Ő szerintem ebből még nem tapasztal meg sok mindent, vagy ha igen akkor ugye nem tudja kifejezni még, nem tudja feltenni a nagy és nehéz kérdéseket. Ebben az egy hónapban otthon voltunk a szüleimnél, nem nagyon emlegette a férjemet (apát), miután megtörtént a temetés, pár nappal később, elindultunk haza, amikor befordultam az utcánkba, megszólalt hátulról, hogy megyünk apához. Könnyeimet nyelve, alig tudtam pár száz métert megtenni, hogy végre hazaérjünk. Annyit válaszoltam neki, hogy apa elment dolgozni, nincs itthon. Egyenlőre nem keresi, ha mégis, akkor felteszi magának a kérdését, hogy hol van apa és meg is válaszolja, hogy elment dolgozni. Minden közös képünk a falon van és ott is marad, ezeken szokta mondta, hogy ott van apa, anya és persze Ő. Mindenre, ami az apjáé volt, azt mondja, hogy az apáé.
Abban kérném a segítségét, hogy egy ilyen korú gyereknek - kisembernek - mikor kell/lehet megmondani, hogy mi történt az apukájával, illetve ezt hogyan kell elmondani.
Válaszát előre is köszönöm
Bóna-Bozó Erika