Bojti Andrea - szabadságon

Kedves Andrea!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Kedves Andrea!
Több probléma is felmerült bennem fiammal kapcsolatban .Januárban lesz 5 éves a fiam ,csáaszármetszésszel 36 hétres született,hipotoniás volt emiatt jártunk mozgás fejlesztésre,ahol nagyon szépen haladt,2 és fél évesen szépen beszélt,egyszerre lett szoba és ágytiszta,járt bölcsödébe amit nagyon szeretett ,most második éve jár óvodába és itt kezdödtek a problémák .Az óvónénik szinte mindennap panaszkodnak rá mert nem vesz rész a feladataokban ,nem mond verset ,nem mondokázik ,közös játékokban sem vesz részt,nem színez és nem rajzol .Ha megkérdem miért nem akkor a váasza :"nem szeretem ,nem érdekel".Hiába mondjuk neki ,hogy azt is meg kell csinálni amit éppen nem szeret,zsarolással (csak akkor játszhat azzal ami a kedvenve ,ha kiszínez egy oldalt )akkor nagy durrogva megcsinálja .Óvó néni szerint lusta,lassú,nem tud memorizálni .Sokat és hamar el kezd sírni minden aproságért(leesik a szalámi a szelet kenyérről ).Magassága és súlya is elmarad a korosztályától ,(13 kg 98 cm)de a doktornénink szerint semmi baja .Érzem ,hogy valami nincs rendben ,de nem tudom mitévő legyek .Tanácsot szeretnék kérni ,hova forduljak itt vidéken ,mert Budapestre utazni többször megoldhatatlan .Köszönöm a segitségét elöre is.Tisztelettel ,

Kedves Andrea!

Jelenleg folyik a válóperem, és az ex férjem magának szeretné a szülői felügyeleti jogot. A tanítónők által leírtakban a fiam (8 és fél éves) a kért családrajzban nem ábrázolta az apját, csak engem és a testvérét. Mennyire veszik ezt komolyan a pszichológusok a döntés folyamán?
Várom válaszát köszönettel:

Szigeth Szilvia

Tisztelt Andrea!
Nekem nincs saját gyermeket, de a húgom (14, lassan 15) miatt szeretnék tanácsot kérni Öntől!
Lassan 23 éves leszek, és 1,5 hét múlva elköltözöm itthonról a páromhoz, hogy elkezdhessem a saját életemet. Testvéremnek nem mertem még elmondani, ugyanis nagyon rosszul viseli. Eddig is fél heteket a páromnál töltöttem, erre ezek voltak eleinte a reakciói: düh, ajtó csapkodása, káromkodás... mostanában pedig teljesen nem törődöm lett a témában. Rángatja a vállát, "engem nem érdekel" és el sem köszön tőlem, ha elmegyek itthonról. Természetesen ha másról van szó, akkor képes normálisan viselkedni. Nem tudom, hogy hogyan is kéne neki elmondanom, hogy most már véglegesen elköltözöm itthonról. Mit lehetne tenni az ügy érdekében? Kérem segítsen, mert nem akarom bántani, és azt sem akarom, hogy a viselkedésével ő is bántson engem.

Válaszát előre is köszönöm!
Vivien

Kedves Andrea,

Két tüneményes kisfiú anyukája vagyok. A nagyobbik 2,5 éves, a kisebbik 10 hónapos. Tavaly mikor kisebbik fiammal terhes lettem, az utolsó 1-2 hónapban muszály voltam bolcsibe adni a nagyobbikat, mivel veszélyeztetett terhességem volt. Úgy tűnt ezt jól fogadta, volt hogy mar hétvégén is indult hogy megy a bolcsibe... 3 hónapra rá, mar a kistestvérrel együtt költöztünk, igy bolcsit is váltottunk ( pár hónapig szülés után még muszály volt, mivel császárral szültem, es az előző alkalommal is kórházba kerültem utána....) tavasz óta azonban csak úgy ottmaradt, jól érezte magát, szereti a bolcsinénit, es a bolcsibacsit, magánbölcsöde révén kevesen vannak.... Azt éreztem, szüksége van a többi gyerekre, kötődik hozzájuk, beszél róluk ..... 2 hónapja azonban azt érzem nála, hogy zaklatottab, jobban ki akar sajátítani, esténként 2 óránként felsír, ugyan nem kell hosszan vigasztalni, de be kell hogy menjek hozza megvigasztalni. Érződik hogy zaklatott.... Persze tudom hogy a kistestvére is egyre több teret kivan....azonban azon gondolkodtam mi lenne ha kivennem a bolcsibol, hogy együtt legyünk, hisz jövő ősztől úgy is kötelező az óvoda....azonban nem tudom hogy ezzel a megszakítással nem ártanék-e neki.

Előre is köszönöm válaszát,

Regina

Tisztelt Doktor Nő! Kisfiam 22 hónapos. Szép nagy gyerek, 95 cm és 16 kg.
Kb. 18 hónapos koráig éjjel 12, nappal 1-2 órát aludt (10-20 perc ringatás után).
Mindent megevett szinte (főtt ételeket), gyümölcsöket kevésbé, de azt is.
18 hónapos korától alig akar enni, örülök, ha ebédel rendesen de a többi étkezés katasztrófa...pucér kenyér és víz, szó szerint!
Szalámi, sonka, májkrémek, sajtok nem kell, amit régen imádott, csak pucér kenyér!
Illetve az éjszaka...az szintén katasztrófa!
19-20h. körül mesézünk (csak tv-ből kell, olvasva nem érdekli), 21h. körül kezdünk fürödni, 22h. körül tápszer, amit ölben már nem, csak a rácsos (kényelmes 80*140cm-es tágas) kiságyban hajlandó meginni (mutatja is). Ahogy megitta elkezd izegni-mozogni, fickándozni, cumit dobálni, kezével "repkedni", mint egy kis sajtkukac. Amikor örül (nappal) is a fejét rázza és repked a kezével, pl. kedvenc mesenézés közben is.
Hiába énekelek altatót, simogatom, folytatja, bele is izzad. Bő 1 (max. 2) óra vergődés után alszik el, de volt, hogy 01:00-kor aludt el. Van, hogy kintről szólok be neki, hogy aludjon és ott vagyok, van, hogy lefekszem a kiságya mellett lévő (felnőtt) ágyra és ott alszom. Ez kb. 90%-ban így van.
Nappal ebéd után 15h. körül ugyanígy van, 2 óra vergődés után alszik el, olyankor kijövök és a folyosóról be-beszólok, hogy "itt van anya, alukáljál szépen".
Reggel 8-10h. között ébred. Nem tudom mit tehetnénk, hogy ne így aludjon el. Van, hogy apa megy be hozzá, de mivel ő korán kel reggel, így ha nem alszik el a kicsi le kell váltanom és ott alszom a kicsi szobájában, hiszen mire elalszik már késő van.
Tanácstalan vagyok, mindketten "értelmiségi" szülők vagyunk, pedagógusként pszichológiát is tanultam (férjem is a főiskolán ill. egyetemen) mégsem tudom mit tehetnénk? Csak max. hangos szóval jelezzük a kicsinek, ha valami nem jót tesz, nem lát agressziót, durvaságot. Van egy 18 éves nővére akivel imádják egymást. Semmi változás nem történt körülötte, kiegyensúlyozott a családunk. Beszélget szavakat 8 hónapos korától, emlékszik régebbi dolgokra, barátkozós is, meg néha nem is, imád hintázni, bújócskázni, játszani. Neurológus rendben talált mindent a mozgás késésén kívül (súlya miatt izom gyenge és később indult el, 18-19 hósan). Kérem, adjon tanácsot, mit lehetne még megpróbálni! Szülők közé nem tudjuk tenni aludni (apának aludnia kell). Előre is köszönöm! Tisztelettel: Anita

Kedves Doktornő!
Azért fordulok önhöz mert már tanácstalan vagyok.Van egy 4 éves kisfiam akinek van nem könnyen indult az élete mert pár napos kora óta a mai napig sokat volt kórházban.Ettől fogva nagyon nehéz vele.Oviba is jár de ott nagyon jól viselkedik az óvónők elmondása szerint.Itthon viszont kezelhetetlen.Szófogadatlan,szemtelen,olykor csúnyán beszél.Úgy veszem észre hogy agresszív is és rettenetesen figyelmetlen is.
Szeretnék tanácsot kérni öntől hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel?
Köszönettel
Fekete Dóra

Kedves Andrea!

Kisfiam 4,5 éves, lányom 2 lesz. 5 és fél éve költöztem Budapestről megyeszékhelyre a férjemhez. Hamar jött az első gyermek, akinek azóta több, nem általános egészségügyi problémái voltak. Összesen háromszor voltunk kórházba, hosszabb időre (2 hét inkubátor késői szepszissel, 10 nap vérszegénység és vérátömlesztés miatt, tavasszal allergiás asztmától fulladt be és 5 napig voltunk bent). Nagyon nehezen viseltem lelkileg a betegségeit, óvodakezdésnél fél év alatt 6-szor betegedett meg 2-3 hétre, sajnos, sokára találták meg az okát, az allergiát. Két éve megszületett a kislányom, aki hasfájósként több, mint 3 hónapot ordított végig délután és este. Majd másfél évig nem aludt át egyetlen éjszakát sem. A testvérféltékenység csak minimálisan, kezelhető keretek között jelentkezett nálunk. Sajnos nagyszülői segítséget nem igazán kaptunk. Kapcsolatunk megromlott, férjem 2 hónapra elköltözött a nyáron, barátnője is volt. Én most újra Pesten kaptam egy pár hónapra állást. Kisfiamat nagyon megviselték a nyár eseményei. Próbáljuk rendezni a viszonyunkat, de azt gondolom, ebből ő nem sokat ért. Most az óvodában szóltak, hogy túl sokat pisil. Sajnos az óvónő csínytevésnek minősítette a többszöri kikéreckedését és be is pisilt alváskor, mikor nem engedték ki. Nem tudom, mikortól számít kórosnak.
Mióta dolgozom, elég feszült a viszonyunk. Gondolom, nem örül a helyzetnek. Sokat ellenkezik és viszonylag nyűgösebb formáját mutatja.
Sajnos, ahol élünk nem találtam megfelelő gyermekpszichológust. (Kettő magánrendelés van a gyerekeknek, az egyik pszichiáter, a másik nyáron nem fogad betegeket). Nem tudom eldönteni, hogy a hiányom, az apja elköltözése, a sok kórházi élmény, vagy az én begyűjtött frusztrációim milyen mértékben befolyásolják a mostani helyzetét. Kellene-e szakemberhez vinni? Ha igen, hova? Elég-e, ha rendeződnek az otthoni viszonyok és a munkám végeztével novembertől már a közelében leszek? Segítségét, válaszát köszönve, üdvözlettel

Kedves Andrea!

Kisfiam 6 éves, önértékelési problémával küzd, azt mondja őt nem szereti senki és hogy ő sem szereti saját magát! Rengeteget dícsérem, naponta többször is elmondom neki hogy szeretem, nem tudom mihez kezdjek! :( Játékokban is mindig ő játsza a gonosz szerepét, csak a verekedős, harcolós játékok érdeklik bár ő nem agresszív. Nem szeret társaságban lenni, fél a kudarctól. Az oviban azt mondják az ovónénik, hogy túl sokat várok el tőle otthon, de a környezetünkben élők szerint ez nem igaz.
Kérem adjon tanácsot mit tegyek, nem akartam pszichológushoz rohanni de lehet, hogy egy szakember tudna már csak segíteni?
Köszönettel!
Hajni-Edit

Kedves Andrea!
Kislányom márciusban múlott 3 éves és január óta szobatiszta. Nagyon ügyes volt a pisi terén szinte egyszerre ment a kakival küzdöttünk 2 hónapot de mondhatom stabil volt a szobatisztasága mind nappal, mind éjszaka. Sajnos a nyáron a bölcsődébe sok gondozónő csere volt és sokszor be csurrant, majd el kezdte hogy csak itthon csurog be egy két csepp. A bölcsődei káosz miatt jobbnak láttuk hogy inkább nagymama vigyázzon rá. Mamánál egyszer sem csurgot vagy cseppent be a pisi de ha haza jöttünk fürdésig 1-2 szer mindig.Éjszaka azóta sem pisil be pedig sokszor 12 órát alszik egyben. Leggyakrabban játék vagy mese nézés közben csöpenik be. Most szeptemberben kezdte el az óvodát. Azt szeretném kérdezni, hogy lehet e ennek a be csurgatásnak valami lelki oka? Mit tehetnénk? Válaszát előre is köszönőm

Kedves Andrea!

Én 3 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék segítséget kérni. Tanácstalan vagyok, hogy segítségre van-e szüksége vagy csak a dackorszak tombol nála. Kb. 1 hónapja vettem észre, hogy elkezdte rágni a körmét. Ebből arra gyanakszom, hogy szorong valami miatt. A viselkedése megváltozott, hirtelen változik, egyik pillanatba azért megy a sírás, hogy pl. ne vegyünk fel nadrágot, a másikban pedig azért, hogy mégis. Sokat sír apró dolgokon, illetve olyanokon, hogy pl. el kell mennem a mellékhelyiségbe, de "Anya, ne menj, maradj itt velem!" Hiszti is van a dologban, de más az egész helyzet, mint eddig. Már ha rosszalkodik, szinte rá se merek szólni, mert egyből sírás a vége. Van egy 11 hónapos testvére, aki most már elég aktív időszakát éli, mindehol feláll, esik-kel, igényli a figyelmet. Lehet, hogy testvérféltékenység is van a dologban? Valahogy segíteni szeretnék neki, mert szeptembertől oviba megy és ha ez dolgozik benne, nem szeretném, ha úgy érezné, hogy "eldobtam"!

Segítő válaszát előre is köszönöm!

Kedves Andrea!
2014.októberben fogadtuk örökbe a kisfiunkat. Munkahelyemről szabadság és betegállomány igénybevételével tudtam távol maradni, de már februárban tudtomra adták, hogy ideje lenne visszajönni. Így kénytelen voltam ovodába adni a fiamat. Meglepően gyorsan beilleszkedett, ahogy a családba is, viszont engem látványosan büntet. Kimondja nem szeret, szót fogadni rajtam kívül mindenkinek hajlandó. Esti lefekvéskor viszont rám zúdítja az összes szeretetét. A hajamat tekergeti, ölelget, simogatásra, puszilgatásra nyújtja a kezét. De reggel ha rám néz morog, rugdos. A férjem nyakán lóg állandóan, én csak akkor kellek, ha éhes, szomjas, WC-re kell mennie, vagyis a fizikai szükségletei kilégítésekor. Szomorú vagyok, mit tegyek? Lehet, hogy még maradnom kellett volna vele otthon? Minden percem vele töltöm, ha tehetem, de a házimunka korlátoz.

Kedves,Andrea!Van egy17 éves lányom,aki mondhatni egy elit gimnáziumba jár.Már a második évben szorongásos tünetei jelentkeztek,sajnos.Van olyan,hogy ki kell állnia az ablakba (órán),vagy olyan is volt,hogy ki kellett mennie az udvarra,annyira rosszul érezte magát.Előfordult,hogy az iskolába se tudott bemenni.A tünetek alapján megállapítottam,hogy pánikszerű rosszullétei vannak(emelkedett pulzus,hányinger,izzadás,szédülés),sajnos én pánikbeteg vagyok,azért tudom ilyen jól.Gyermekem 4-es tanuló,de sajnos ez itt nem jó,az osztály fele kitűnő.Ezt több tanár is kihangsúlyozza,ami nagyon sértő és megalázó.Általános iskolában mindig a legjobbak közt volt,egy talpraesett,magabiztos lány volt.Az önérzete,maga becsülése kezd átalakulni.Gondolkoztunk iskolaváltásban,de még nem mertünk belevágni.Van még két éve hátra(5 éves a suli),nem mindegy,hogyan telik el,és nem akarom,hogy tönkremenjen idegileg.Ön mit tanácsolna nekünk?Nagyon számítok a véleményére!Pszichológushoz nem akar menni.Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Andrea!
Sürgősen tanácsra,segítségre lenne szükség az unokámmal kapcsolatba.Alexa 12 éves lesz,a fiam legidősebb gyermeke.Szülei a elváltak.Akkor Alexa az Édesanyjánál maradt.Ez idő alatt többször költöztek és mindig másik iskolába került.Sok problémája volt a beilleszkedéssel.Csúfolták a társai,nem volt barátja és az életkörülményei sem voltak megfelelőek.Fia, abban az időben külföldön dolgozott.A kislány sokat volt rosszkedvű,zárkózott.A fiamnak is és a volt menyemnek is új kapcsolata és családja lett.Alexával egyre több volt a gond,tanulás terén is problémás.Most sajnos olyan dolgot tett,ami engem nagyon elszomorít.Ehhez tudni kell,hogy most a fiammal van és annak új családjával és az anyjánál csak hétvégén tartózkodik.A fiam új feleségével nem valami jó a kapcsolata és most elvett a pénztárcájából 10000,- forintot.Megbeszélték otthon,leírta,hogy féltékeny az öccsére és az iskolába sem érzi jól magát és megbánást mutatott.Kis idő múlva megint pénzt vett el és már teljesen tanácstalan a fiam,hogy mit tegyen.Ő el akarja küldeni a volt feleségéhez,de én nem értek egyet vele,mert az édesanya élete nem megfelelő egy 12 éves kislány nevelésére.Kérem adjon tanácsot.Pszichológussal beszéltek,de csak jövő héten tudják fogadni a kislányt.
Válaszát köszönöm.
Egy elkeseredett nagymama.

Kedves Andrea!
Teljesen tanácstalan vagyok a nagyobbik fiam miatt! A múlt héten egyik este észrevettem, hogy büdös valami a szobájuk sarkában! Nem találtam semmit, gondoltam reggel alaposan kipakolom, átnézem! Reggel mikor mentem át a szobájukba riadtan állt előttem, és észre vettem, hogy pisi pötty van a pizsijén. Gyanús lett, odamentem az említett sarokhoz, és látom, hogy oda van pisilve! Nem is tagadta, bár szégyelte, elmondta, hogy harmadszor pisilt oda! 4 és fél éves, három évesen lett teljesen szobatiszta, azóta semmi gond nem volt vele! Tanácstalanságunkban az óvónénitől kértünk segítséget, és először elbeszélgettünk vele, és megszidtuk, majd délután ovi után a lepisilt játékait kellett takarítanija több mint egy órát! Reméltük, hogy ezzel vége! Azonban tegnap egész nap játszottunk, nevetgéltünk, egyszer csak délután arra megy be a férjem a nappaliba, hogy nagyon töröl valamit a földről! Most odapisilt, és próbálta feltörölni! Utána ment a gondolkodó székére, aztán próbáltunk beszélni vele, hogy van-e valami oka ennek! A családban semmi változás nem történt mostanában! Azt sem tudom normális-e egy ekkora gyereknél, hogy 1-2 mondatnál tovább nem figyel, akár beszélgetünk, akár megszidom valamiért egyszerűen nem figyel! Néha visszakérdezek, hogy mire mondta, hogy igen, nem tudja! Kérdezem mire gondol most, azt feleli a játékra! Normális ez!?
Várom válaszárt!
Köszönöm,
Barbara

Kedves Andrea!

Próbálom röviden és lényegretörően összefoglalni a problémánkat. Kislányom 3 és féléves, rendkívül okos és szociálisan is igen fejlett kislány. Kortársainál jóval előrébb jár jó pár készség és képesség terén. A gondok akkor kezdődtek, amikor a második gyermekemmel lettem várandós, illetve most is az vagyok, 22 hetes. A terhesség tényét már a 12. hét előtt pár nappal közöltük vele, akkor nagyon boldog volt. Azóta sem nagyon tud "leszakadni a témáról", imádja a Tesó-ügy című könyvet, ami egy zseniális alkotás, ötödszörre már tudta kívülről. Saját bevallása szerint: "őrület, hogy mindig a kistesón jár az eszem, annyira imádom, hogy mindig csak rá gondolok". Ez így ment egészen egy héttel ezelőttig, naponta tízszer puszilgatta a hasamat, mindenhol, ahol jártunk, újságolta a nagy hírt, ahogy Ő mondta a "legjobb hírét"... Egy hete váratlan dühkitörése jelentkezett. Nem túlzottan, de összeszidtam, amikor egy számítógépen végzett munka közben kikapcsolta a gépet, és elölről kellett kezdenem. Először sírva fakadt, majd mondta, hogy "ne merészelj összeszidni", majd ordításban tört ki, miközben a következőket szórta rám: "nem szeretlek, bunkó vagy, menj el innen, megértetted, majd Apa lesz itt velem", én megőrizve nyugalmamat az ölembe vettem, mire csapkodni kezdte a kezemet (ehhez hasonlót korábban soha nem csinált), amit persze nem hagytam, majd a hasamat próbálta ütni, amire még határozottabban reagáltam. Ekkor "felszólított", hogy üssem meg a kistesót! Mire én határozott nemet mondtam, azt kiabálta, hogy tegyem le a kezem magam mellé, majd Ő megüti... Ekkor közöltem, hogy nem fogom bántani, mert fáj neki, és különben sem szoktam Őt sem, a nagy gyermekemet. Felálltam és kimentem a szobából. Egy perc elteltével, amikor még mindig nagyon ordított, visszamentem, és megkérdeztem, hogy kér-e ún., illetve ahogy Ő nevezte régen, és most is emlékszik még a terminológiára "nyugítót", azaz cicit. A cicizést gyakorlatilag soha nem hagytuk abba véglegesen, mindig csak gyengéd próbálkozások voltak, de tény, hogy az utóbbi 3 hónapban jóval ritkábbak voltak ezek az alkalmak, volt, hogy ki is maradtak napok. Először nemmel válaszolt, majd mégis ráállt. Pár másodperc után már mosolygott. Én mondtam, hogy nagyon szeretem, és megkérdeztem, hogy Ő is szeret-e engem, mire bólogatott. Nem tudom, mi a legcélravezetőbb ilyenkor? Hogyan kezeljem a legközelebbi ilyen rohamot? Köszönettel, Zsuzsa

Kedves Andrea!
Az volna a kérdésem,hogy van-e jelentősége annak,hogy egy kisiskolás(7-8 éves) kislány pucér embereket rajzol,berajzolva nemi szervüket,valamint szexjelenetet rajzol,s rárajzolja a péniszt az állatokra is. Ez a kislány nézhetett szülők engedélyével erotikus filmet,amiben bőven volt szex.Meg közben kiderült,hogy kapcsolatba került egy pedofil férfival is,aki közben letöltendő börtönbüntetést kapott.Többször volt kettesben a férfival még óvodás korában,a saját gyerekei játékát adta neki és azt is mondta,feleségül veszi őt.A gyerekszobában a kislány szerint együtt játszottak,szoros testi közelségben voltak,de nem tudja megmondani,mit csináltak.Most ha kérdezik,azt mondta szégyent érez,meg rossz érzés fogja el.
Ön szerint a rajzokból lehet következtetni szexuális zaklatásra?Vagy normális ebben a korban az ilyen rajz?
Köszönöm a válaszát!