|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
7 éves lányom első osztályos. Észrevettem, hogy nem igazán van barátja az osztályban. Az iskolához egészen máshogy áll hozzá, mint hajdan az óvodához. Itt kiegyensúlyozottabb, mint az oviban volt. Legalábbis én eddig így gondoltam. Ma este azonban, amikor a baráti \"kapcsolatairól\" kérdezgettem finoman, elsírta magát, és azt mondta, hogy vele nem akar senki sem jászani. Én is észrevettem már, hogy míg a többiek játszanak egymással, az én lányom csak érdeklődve bámulja őket, de csak kevés alkalommal vesz részt benne. A történethez az is hozzártozik, hogy minden hónap első napján ültetés van, és az utóbbi két padtársával nem jött ki. Pontosabban ők nem akartak mellette ülni, és agresszíven rátámadtak a lányomra, ő meg hagyta. Mindezeket nem előzte meg sem vita, sem egyéb \"heccelés\" a lányom részéről. Ezt pedig onnan tudom, hogy szemtanúja voltam az eseteknek, a gyerekek nem láttak engem.
A kérdésem az lenne, hogy mivel segíthetném a lányomat a társas kapcsolatai kialakításában a kortársaival? Hogyan könnyíthetném meg az \"életét\" az iskolában? A lányom nem agresszív, nem egy elkényeztetett kislány, azonban az iskolában olyan \"tutyi-mutyi\" módon viselkedik. Vajon miért? És még valami: összefügghet-e mindezzel, hogy az iskolakezdéskor a tanítói szerint iskolaértelen volt?
Válaszát előre is köszönöm: egy nagyon aggódó, kétségbeesett anyuka
Mindenek előtt azt tanácsolnám, hogy a kérdését tegye föl kimondottan gyerekpszichológusnak is. Az is természetes, hogy a gyermek közelebbi ismerete nélkül semmi igazán okosat nem tudok mondani. Csak általánosságban válaszolhatom egyrészt azt, hogy ebben az életkorban általában megnyugszanak a gyerekek az ovis korhoz képest, ugyanakkor valóban a társas kapcsolatok kialakítása és az válik feladattá, hogy kiismerjék magukat a társas közegben. Ez némelyeknek nehezebben megy mint másoknak. A befelé forduló, csöndes gyerekeknek problémát szokott okozni, hogy nem tudják magukat megmutatni, és ezért a többiek nehezebben kötődnek hozzájuk. Nagyon jó látni, hogy figyel a gyerekre és próbálja elkerülni, hogy sérüljön. Mindenképp csak jól járhat, ha keres egy jó gyerekpszichológust és különösen segíthet a kislányon a gyerek pszichodráma. Ilyen csoportokat többen is indítanak, akár én is tudok ebben segíteni, ha fölhív, vagy az interneten is találhat. Mindenképp csak jót tehet a kislánynak, ha a társas készségeit fejleszti.
Gratulálok gondos, szeretetteli anyaságához és biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz!