|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
A problémám nem kicsi, ezért is fordulok Önhöz. A lányom 8 és fél éves. Tavaly 7 éves volt, amikor megszületett a kisöccse. Ő ezt nagyon nehezen élte meg. Mindennaposak voltak a hisztik és a veszekedések. Nyár folyamán minden rendeződni látszott, mivel elég sok időt töltöttünk együtt. Látta, hogy ő is ugyan olyan fontos, mint a testvére. Aztán, mintha nem is ugyan az a gyermek lenne, nem ügyel a dolgaira, ruháit szétpakolja. A szobájában általános káosz uralkodik (ha csak össze nem pakolom). A tesójával is néha gonoszkodik. Hiába mondunk neki bármit a férjemmel, mint aki nem is hallja. Naponta elmondom neki, hogy mi a dolga este: zuhanyzás, fogmosás, hajának kibontása....stb. más nap tuti valami elmarad. Az iskolában a ruháit torna óra előtt csak leszórja. Nem értem miért vannak ezek a dolgok. Nyáron történt, hogy az udvaron játszott a társaival és megfogdosta őket. Már nagyon el vagyok keseredve. Tegnap történt az iskolában, hogy órán (hogy a társait szórakoztassa) lehúzta a nadrágját. Persze utána mindent megbánt és megígérte, hogy többet nem lesz ilyen.
Nagyon szégyenlem magam és igazából nem tudom mit tegyek vele, mert tőlünk nem ezt látja. Mindig ügyeltünk az intim dolgokra. A lakásunk, ruháink, szekrényünk rendezett. Túl sokat várunk tőle? Mi lehet a probléma?
Várom mielőbbi válaszát! Egy elkeseredett szülő
Szeretném megnyugtatni, hogy tökéletesen normális, ha egy kisgyerek nehezen éli meg a testvére érkezését és mindenféle módon igyekszik kifejezni a zavarodottságát és a figyeleméhségét. Tetszik, hogy érzi: ha többet vannak együtt a kislánnyal és nyugodtabb az élete - mint nyáron -, akkor a viselkedése is rendeződik. Mi sem természetesebb, mint hogy ősszel, amikor az iskolában újra nyomás alá kerül, akkor újra visszacsúszik a "teljesítménye" is. Az ilyen korú gyerekeknél a rend, a rendrakás még nem természetes viselkedés és nem várható el. Ekkor még az a legegyszerűbb, ha anyuka és a gyermek játékosan együtt rak rendet. Ugyanez vonatkozik az esti tisztálkodási feladatokkal. Ez is remek alkalom az együttlétre - nem csoda, ha a kislány egyedül nem végzi el a kijelölt feladatsort, ha épp az a fájdalma, hogy nem kap elegendő kényeztetést, nem lehet ugyanúgy gyerek, mint a testvére. Ilyenkor különösen fájó neki, ha hirtelen "fel kell nőni" épp azért, hogy a gyerek státuszt átadja kistestvérének. Ha az iskolában is kifejezi, hogy ő most zavarodott és boldogtalan, ez szintén természetes, semmi szégyellni való nincs benne. Ez a kislány még gyerek, és módot is kell neki adni rá. Ha a boldogsága, gyereksége, szüleivel való közelsége újra helyreáll, akkor a viselkedése is valószínűleg rendeződni fog.
Sok sikert!