|
Frank OrsolyaPszichológus, családi kommunikációs szakértőPszichológus, Gordon-instruktor CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer? Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel. Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt: Elérhetőségeim: E-mail: posta@arete.hu Honlap: http://www.szeresdjol.hu |
Kérdezz-felelek
Segítségét szeretném érni az 5 éves lányommal kapcsolatban. Mióta óvodás lett, itthon agresszívabban viselkedik. Ha nem az van, amit ő akar és nem fogadja el azt, amit mi javasolunk neki akkor üt. Többször normálisan próbáltuk neki elmondani, hogy a szüleire nem emelhet kezet. A szép szó nem használ, nagyobbat üt vissza. Ha lefogom a kezét az is olaj a tűzre, ha visszaütök az sem használ. Hogy lehetne leszoktatni az ütögetésről, mert úgy érzem napi szinten jön elő a probléma, és nem tudom lenevelni róla. Másik meg, hogy nagyon be tudja magát lovallni dolgokba, és őrjöngésig tud reagálni, ez már nem a hiszti kategória. Így elolvasva más szülő beírását, már az jutott eszembe, hogy ez már az autista kategória. Sokszor csak a zuhany hatott rá, és az nyugtatta meg. Korábban volt, hogy pofont kapott az is olaj volt a tűzre, egyáltalán nem fogta vissza magát. Nem is tudom honnan van ilyen sok agresszió és düh benne. Teljesen normális családban él, itthon nincs veszekedés sem. Nagyon sokat foglalkozunk vele, sok mesét olvasunk neki és sokat játszunk is vele. Figyelemben nincs hiány ebben biztos vagyok, tehát nem figyelemfelkeltésből teszi ezeket.
Mit tudna tanácsolni?
Köszönöm a válaszát
Az első, amit mindenképp szeretnék kiemelni, az az, hogy az erőszak soha nem megoldás, még akkor sem, amikor annak látszik, vagy nem jut jobb az eszünkbe. Az Ön soraiból is az tűnik ki, hogy a kislányban ez csak tovább fokozza a haragot és azt mutatja meg neki, hogy bizony a világ ebben a valutában működik: erőszakot adunk és kapunk. Ha ő üt, akkor természetesen indokolt lefogni a kezét vagy kitérni előle és határozott, egyértelmű szavakkal közölni, hogy ez nem elfogadható viselkedés. De sem a hideg zuhany, sem a pofon nem azt tanítja neki, hogy az ember szavakkal ad hangot az érzéseinek és élményeinek. Így látatlanban természetesen nem lehet választ találni arra, honnan van a gyermekben az agresszió, de számos kérdés felvetődik. Mikor, milyen körülmények között került óvodába? Milyenek az óvónők? Milyenek a többi gyerekek? Hány órát tölt az óvodában? Hogyan ment végbe a beszoktatás? Mindenféleképpen jó lenne a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy megértsék, mi történik a kislánnyal. A legjobb az lenne, ha meg lehetne nézni, hogyan viselkedik az óvodában; beszélni óvónőkkel, más szülőkkel; megfigyelni őt csoporthelyzetekben, pl. játszótéren, szülinapi zsúron stb. Figyelni kellene, mit játszik, mit rajzol, ha szerepjátékot játszik, babázik, mi jön ki a játékából; jó lenne, ha beszélne a többiekről, az óvodai élményeiről, de faggatással ezt nem lehet elérni, inkább csak hagyni beszélni őt. Vajon hogyan viselkedik akkor, amikor tartósan nem jár óvodába, pl. több hetes szünidők alkalmával? Nyilván nem a gyermekben van a hiba, viszont ha belemegyünk egy kötélhúzásba a testi erőszak területén, az egészen riasztó következményekhez vezethet, és a gyermekkel való kapcsolatnak sem tesz jót. Meglehetősen hamar eljön az az idő, amikor ő már visszahúzódhat a kapcsolattól, és az a szülőknek is rossz, de a gyerek fejlődését különösen veszélybe sodorja. Léteznek olyan tanulható kommunikációs stratégiák, pl. a Gordon-módszer, amelyekkel meg tudjuk tanítani az óvodás korú gyereket, hogy elmesélje az érzéseit, élményeit. Ez a modell megoldásokat kínál a dühkitörések kezelésére is. (Lsd. korábbi cikk, illetve www.gordonhelp.hu) Feltétlenül érdemes lenne a helyzetet szakemberrel alaposabban feltárni, megérteni. Ha gondolják, szívesen látom Önöket egy beszélgetésre, ahol meg tudjuk vitatni, mik a lehetséges okok és kivezető utak.