|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
33éves nő vagyok, bár számomra ez lényegtelen. Anyu rettent kellemetlen helyzetekbe tud hozni. Vagy a viselkedésével, vagy azzal amit mond és nem gondolkodik. Egyáltalán mintha nem is akarna belegondolni, hogy ez nekem milyen kellemetlen. Tudom, hogy nem direkt csinálja, mert egyfajta együgyűség van benne. Hiába beszélem meg vele az adott történést, semmi. Van, hogy azt mondja ő azt viccnek szánta, vagy valamivel kimagyarázza. Nem tudom már mi a bánatot tudnék tenni. Abszolút nem akar gondolkodni, bele gondolni. Azt szoktam magamban gondolni, hogy ez az ő szegénységi bizonyítványa, ám ezzel én nem vagyok kisegítve. Járok dolgok miatt pszichológushoz, hogy jobban megértsem anyu dolgait, ám ezek a helyzetek aztán csúcsok tudnak lenni. Anyu azt szokta mondani, hogy azok az emberek értik a viccet, hogy ő hogy gondolja. Elég kellemetlen dolgok. És ha nem értik? MIt csináljak, mikor már annyiszor beszélgettem vele erről és akkor is. anyu elvált, volt neki barátja, most nincs, meghalt, nem is akar. Pedig kívülállóra másként hallgatna.
Számomra úgy tűnik, mindent megtett eddig, hogy megoldja az édesanyjával kapcsolatos problémát - sőt, talán túl sokat is tesz ezért, leginkább helyette. 33 éves felnőtt nőként az elhatárolódás tűnik a járható útnak. Otthagyni őt, amikor bántó, amit, mond, letenni a telefont ilyenkor. Ritkábban látogatni. Természetesen nem kegyetlenül, mindig elmondva, hogy miért történik ez így. Valószínűleg neki az a legfontosabb, hogy kivívja az Ön figyelmét, és ezt jelenleg ezen az úton tudja elérni. Ha rájön, hogy ez többé már nem járható, lehet, hogy hajlandó lesz meghallani azt is, amit Ön kér.
Üdvözlettel,
Szeretnek tanácsot kérni a további teendókkel kapcsolatban.
Sajnos többször váétam 3 gyermekem van. Két huszon éves egy 13.éves.
Depresszióval küzdök, ez az érzés mostanában még jobban felerősödik.Gyógyszert már több tiz éve szedek rá.
Most megint nem sok értelmét látom semminek nehéz felkelnem nem tudom mihez fogjak.
Volna sok minden de nem látom értelmét minek,
Itthon sok mindent megbeszéltünk a gyerekekkel de az is addig tart. Ugy a rezsi fizetés segités a kissebbik tanulása
megigérik és marad minden ugy. Szeretnék tanácsot kérni még is hogyan lehetne ebből az állapotból kilépni mit kell tennem van e valami megoldás.
Tudom ha volna pénzem akkor több mindenhez volna lehetőség de igy.
Várom válaszát
Köszönettel Maricsu
Pszichoterápiás kezelésben, csoportosan vagy egyénileg részt vett már? Soraiból az derül ki számomra, hogy a gyógyszer nem oldotta meg helyzetét, és sokat segítene Önnek, ha megtanulná konfliktusainak, nehéz élethelyzeteinek hatékonyabb kezelését. Nagyon fontos lenne megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek örömet okoznak az Ön számára, valamint elérnie azt, hogy ezeket rendszeresen beiktassa a napirendjébe, életébe. Egy célzott terápiás folyamat során elsajátíthatja azokat a készségeket, amelyek a konfliktusok eredményes kezeléséhez, saját érdekei érvényesítéséhez szükségesek. Valamint megtanulhatja úgy átformálni a saját gondolkodását, hogy inkább az örömteli dolgokra fordítsa a figyelmét a gondok helyett.
Mindez természetesen anyagi és időbeli ráfordítással jár, de bőven behozza az árát, ha élete ettől minden téren jobb irányba fordul. A jó szakember kiválasztásához - módszertől függetlenül - ajánlom figyelmébe alábbi írásom második felét: monikaesatarot.blog.hu/2010/11/10/vallas_spritualitas_transzcendencia_ezoteria_hiszteria
Szeretettel,